Eltitkolt elem

5. Fejezet

2. nap Eredben - Ünnepi ebéd

Én voltam az utolsó. Bekerültem.

Az utánam érkezők nagy csalódottsággal hagyták el a futam helyét. Egy kisebb tisztásra jutottam ki. Nem messze a "céltól" van egy kisebb emelvény. Gondolom majd ott hirdetik ki az eredményeket a tanárok. Vetettem egy pillantást a lábamra. Csupa sár és faág, de a meglepő már nem fájt. Ez azért elég furcsa. Nem tudom mi történhetett. Még vártam pár percet, amíg össze nem szedtem a megmaradt erőmet. Körül néztem és tekintettemmel Rent kerestem, majd mikor észrevettem gyorsan oda mentem hozzá és megkérdeztem:

-Bekerültél? - kifulladva a térdemre ereszkedtem és vártam a válaszát.

-IGEN, ugye te is? - nézet rám kérdőn.

-Én voltam az utolsó. Felvetek minket. – ledermedtem egy pillanatra. Még csak most eset le, hogy ez pontosan mit is jelent. Ren a nyakamba ugrott örömében.

-Gratulálok mindenkinek, aki bejutott. A többieknek köszönjük a részvételt. - szólalt meg Lordaxe Kithurin. Sajnálom őket, van, aki másodszor próbál bejutni sikertelenül. - Az első Silverchase Culos, második Moonrain Sare és a harmadik Treewar Ren ők értek be legelőször nekik külön gratulálok. - ő az, akivel tegnap találkoztam. - Holnap kezdődik az első napotok nálunk, reggel hétre mindenki legyen az akadémia előtt.

-Ez nagyon jó, harmadiknak értél be. - fordultam Renhez gratulálni. De ő nem figyelt rám, bambán nézet mögém. Megfordultam, gondoltam megnézem mit vagy kit néz ennyire. És azzal a lendülettel, ahogyan megfordultam, főleg, met hirtelen megijedtem, el is estem, mert valakibe bele ütköztem, pár pillanat múlva már a földön tápászkodtam mire egy kéz nyúlt felém, amit elfogadtam. Felnéztem és megláttam Culost.

-Mondtam én, hogy még találkozunk. - kezdte köszönésképpen és elég jól szórakozott közben rajtam.

-Neked is szia. - mormoltam az orrom alatt.

-Gratulálok, bekerültél. - félmosolyt láttam az arcán majd páran szóltak neki mire megfordult és már indult is.

-Köszönöm. - kiáltottam utána.

Ránéztem Renre majd mikor megláttam milyen értetlen fejet vág, megkérdeztem:

-Mi történt veled? Rosszul érzed magad? - nem értek az ilyen dologhoz, lehet kéne vizet hoznom neki. Már indultam volna mikor a kezem után nyúlt és visszatartott majd megszólalt:

-Tudod, hogy ő ki? – bökte ki hitetlenkedve.

-Az egyik újonc vagy nem? - most már ebben is kezdtem kételkedni.

-Tegnap annyi minden történt, hogy elfelejtettem mondani, de ő a herceg, a második. - közölte velem ezt a nem várt hírt.

-De... De ő nem lehet. - vagy mégis? Tegnap nem említette.

-Kérdezd meg, nem hinném, hogy tagadná. - hát legalább ezt is tudom már, bár elég hülyének nézhetett miatta...

A visszafele vezető úton tovább beszélgetünk minden féle dolgokról. Kiderült, hogy Ren nagyon oda van a tavaszi tekercsért, ezért megbeszéltük hogyha lesz egy kis szabad időnk mindenképpen keresünk egy helyet, ahol árulnak ilyet majd később beszámoltam neki, hogy hogyan is találkoztam a herceggel és hogy mit kerestem a könyvtárban.

¤

A lakásom ajtaján belépve az volt az első dolgom, hogy a szobám felé vettem az irányt és megkerestem a csereruhám majd a fürdőszobához mentem és letusoltam. A kezemen van pár vágás, de semelyik sem olyan mély, épp, hogy csak vérzett egy kicsit majd el is állt. Miután átöltöztem készítettem egy kiadós ebédet magamnak és vacsorára is főztem egy két dolgot, amiből a maradékot meg elraktam holnap reggelre. Ezzel el is ment a délelőttöm. Rent is áthívtam ebédre, hogy ezzel megünnepeljük, hogy bekerültünk, ezután a délutánt együtt töltöttük.

-Nem is tudtam, hogy ennyi minden alapkészletet adtak a konyhához. - csukta be az egyik szekrényajtót.

-Igen, én is meglepődtem, meg még pár tartós ételt is adtak, még fűszereket is, nem találtad meg? - kérdeztem.

-Mióta itt vagyok egyáltalán nem jártam a konyhában. Hoztam magammal elég ételt ahhoz, hogy az első pár napban ne kelljen főzni, sütni magamra. Így lényegtelennek láttam ott körül nézni. - ült le közben az egyik székre.

-Hmm, ez érhető, de ha bármikor éhes lennél én szívesen készítek valamit. - ajánlottam fel.

-Uh, köszi. Nem nagyon szeretek főzőcskézni. Valójában azzal a készlettel, amit hoztam ki is merítettem a mércém, ha rajtam múlik nem főzők többet. - nevettet fel.

-Megértem. - mosolyodtam el rajta én is.

Ren vacsoráig itt maradt majd visszament a lakrészébe és mikor végeztem a mosogatással megkerestem a könyveket, amit még a könyvtárból hoztam el. A sárkányokról szólót vettem a kezembe és kezdtem el nézegetni - barna bőr fedte be és egy sárkány jelképe volt a borítón. - Kinyitottam és egy furcsa érzés ragadott meg. Valami fény szerű csóva ment körbe-körbe a kezemen majd sorba kezdtek megjeleni a lapokon a szavak majd a mondatok. Egyből a sárkányokhoz lapoztam és az ehhez tartozó ékkőhöz. Csak egy baj van, hogy nem értem, más nyelven van leírva. Ez így nehezebb lesz. Vissza kell mennem egy szótárért, de még azt sem tudom milyen nyelv ez. Valakinek a segítségére lesz szükségem az biztos. Mindegy valahogy megoldom egyedül. Már elég késő van, nem hiszem, hogy bárkit is zavarnom kéne ilyen időben. Visszamegyek a könyvtárba, ott biztos találok valamit. Fogtam a könyvet majd a táskámba tettem. Kiléptem a szobám ajtaján és az ablakokra szegeződött a tekintetem. Kint már kezdtet sötétedni, de nem várhatok holnapig, muszáj még ma utána járnom ennek. Nem vesztegetem el az időmet. Elindultam a lépcsőn lefelé a főbejárat irányába.

Kiléptem az ajtón, majd elém tárult az éjsötét ég.