Eltitkolt elem

13. Fejezet

3. nap Eredben - Hazugság?

A szörny

Összesen egy oldal. Semmi több. Ahhoz is csak egy kép társul.

-Találtál valamit? - jött közelebb Will és a könyv fölé hajolt. Végig őt néztem és mikor rájött, hogy nem tudja leolvasni a címet rám szegezte tekintetét. Arca elég közel került az enyémhez, ezért megkértem, hogy üljön mellém ő így is tett s türelmesen várt.

-Akkor kezdem. - mély levegőt vettem majd kifújtam. - A szörny a történelmünkben eddig csak egyszer jelent meg, de akkor is szörnyű károkat hagyva maga után. Több város is elpusztult, de a legnagyobb károkat elszenvedő város Veritas volt, így a munkálatok, kísérletek és az ottani tanács teljesen elpusztult. Az ottani tanács főnek a családját a Brytsan családot teljesen kiirtottak, kivéve a fiú gyermeküket, honléte most is ismeretlen. - oldalra tekintettem, Will a földet nézi, de még így is látom szomorú tekintetét. Biztos, hogy róla van szó. Rákérdezzek? Vagy majd elmondja? Úgy döntök inkább folytatom az olvasást, rá hagyva az esélyt, hogy el akarja-e mondani. - A szörny: Származása: ismeretlen, Ereje: kék tüzet okád, a többi ismeretlen, Honléte: ismeretlen, Itt létének oka: ismeretlen, Kinézette: fehéres-szürke teste megkeményedett bőrből áll össze és hátán a nyakától kezdve a farkáig, tűskék borítják. Arcán szájából mikor tüzet lő, a nyaka is ketté válik közben. Közel tíz perc mire újra tudja használni képeségét. Magassága: közel 40 m, Hossza: 60 m, farkával együtt 100 m-t is meghaladhatja. Szemtanúk szerint mikor megjelent, egy nagy füstfelhő borított el mindent és egy villámcsapást láttak a köd közepébe. Azért ez durva. - mondtam hitetlenkedve. - Nem sok mindent tudunk róla... Akkor gondoljuk át ezt. Várj hozok egy térképet. - oda siettem a falhoz majd a dísznek kitett térképet levettem és leterítettem az asztalra. Will is ide jött a könyvel a kezében majd azt is letette az asztalra. Kis gondolkodás után megnéztem a városokat, ahol feltűnt. A térképen végig vezettem az ujjam, onnan, ahol először és utoljára láthatták. - A semmiből jelent meg majd egy vonalba elindulva Veritasig jutott el. Van ennek értelme? - kérdeztem Willtől.

-Lehet, hogy van, azt hiszem akkor a tanács azon dogozott, hogy nyilvánoságra hozzanak valami nagy dolgot, de végül nem került rá sor. - nézett a térképre mintha gondolataiba élesen belecsapot volna valami és arcára félelem ült ki. - Mi van, hogyha a szörny nem magától jött? - rám nézett és reménykedett válaszomba, hátha nincs igaza, azt várja cáfoljam meg. Bár mind a ketten tudjuk, hogy ez lesz a kiinduló pontunk.

-Arra gondolsz, hogy megidézték? - kérdésére kérdéssel feleltem és szemeim kikerekedtek. Csak ez az egy válasz lehet. - De nem lehet lélekállat, akkor talán... talán fekete mágiával csinálták? - hangom beleremegett.

-Még sose hallottam fekete mágiáról, akik használni próbálták mind kivégezték vagy tömlöcbe vetették. De, ha ez mind igaz akkor sokkal nagyobb pácban vagyunk, mint gondolnánk... Sokkal több van a háttérben, mint mi azt hittük vagy talán bárki más is. Ez így nem jó, nagyon nem. - akadt ki Will.

-Nyugodj meg! - közelebb léptem és megfogtam kezeit. - Ha ez mind igaz akkor ki kell deríteni, hogy mi történt. Ha akarsz még most kiszállhatsz. - szemeiből eltűnt az előbbi félelem és tekintete megkomolyodott.

-Segíteni akarok neked! - jelentette ki határozottan. - Rent is bevonjuk? - kérdezte és leültünk az asztalhoz.

-Szerintem megbízhatunk benne. De előtte beszéljük át még egyszer. - vettem egy mély levegőt majd hosszan kifújtam. - Akkor mit tudunk? - néztem a könyvre és a térképre. Hosszas elemzések után arra jutottunk röviden, hogy 17 éve sötét mágiával életre keltettek egy szörnyet, hogy Veritasban elpusztítsa a tanácsot, amit sikeresen végrehajtott, ezért a nagy bejelentést sem tudták véghez vinni. És a titkos elemmel elűzték? De mi is a titkos elem? Erre még nem jöttünk rá. De ha jön egy gonosz akkor a jónak is a közelben kell lennie. - Elsőnek meg kell tudnunk, hogy mi volt a nagy bejelenteni való, nem? Akkor arra is rájöhetünk, hogy ki áll a háttérben. De mielőtt bele vágunk el kell menjünk az Oakheart fához. Szóval a nyomozás csak utána indulhat. Jó! - emeltem a kezem ökölbe szorítva a levegőbe majd diadalosan, mintha már nyertünk volna, gondoltam magamban - Rendben, belevágunk!

Ezután visszatértünk az eredeti tervünkhöz és Will a lélekállat megidézésével próbálkozott. Én addig lelki támaszt nyújtottam neki, mert mást nem igazán tehettem érte. Végül nem mondott semmit se a családjáról, még nem jött el az ideje, hogy elmondja gondolom. Ely is itt volt mellettem, vagyis inkább az ölemben aludt. Már viszonylag jól van, úgyhogy lassan szabadjára engedhetem. Meg is feledkeztem arról, hogy van egy kis feltakarítani valóm. Egy kis idő után már Ren is megérkezett. Hosszú percekig meséltem neki mi minden történt, de szerencsénkre ő is beszállt. Persze ő is nagyon megijedt ettől, de hamar felfogta ennek komolyságát. Én is alig hiszem el mind ezt, én is félek, de sokkal jobban érdekel az igazság, mint hagyni, hogy a félelem legyűrjön. Mindenki erősebb akar lenni, harcolni, hogy ne mi végezzük a földön. Ezzel az életünket tesszük kockára, de ha embereken tudunk rajta segíteni vagy tényleg felfedni az igazságos és elkapni azt, aki 17 éve rettenetes károkat okozott a városokban, akkor benne vagyok. Főleg, ha apámról is többet tudhatok meg.

Will megmutatta neki, hogy meddig jutott, elmondott neki pár technikát is és estére már egy kis fehér ködöt képesek voltak megidézni a lélekállatukból. Nem nagy előre lépés, de haladunk.

Így már vagyunk hárman, akik az igazságért harcolnak, persze, csak jövő héttől.