Ez csak színjáték, nem? [Kiribaku]

3 rész

*Bakugou szemszöge*

A napnak már a vége felé jártunk, még csak egy kicsi látszott a napból más szóvakkal  most volt naplemente.
Hamar megtanultam azt a fost amit mások úgy hívnak hogy szöveg.  Azért az a jó benne hogy tudom bántani azt a vörös idiótát, csak nem ölhetem meg. Meg persze az igazi életben még egy kis pofont sem adhatok neki mert fel jelenthet testi bántalmazásért, pedig úgy megtettém.

Az óra 20:28-at mutat ami azt jelenti ideje ágyba bújni ahogy mindig. Szokták kérdezni ki az a balfasz aki ilyen korán már megy aludni? Ilyenkor csak annyit mondok, hogy: Tudod egy ilyen gyönyörűség mint én nem attól lesz ilyen hogy hajnalig fent van, hanem attól, mert amúgy is gyönyörű és normális időben alszik. Látszik hogy te ezt nem szoktad csinálni.  Na igen így akkor szoktam mondani mikor egy kicsit nyugott vagyok. De ha felvan baszva az idegem ahogy általában akkor csak elküldöm őket a dűdős faszba és tovább állok.

Miután megvolt a zuhanyzás fogat mostam és már döltem is be az ágyba.

~~~

Mikor már a 6. ébresztőm is megszólalt úgy éreztem hogy ideje lenne felkelni.
A fürdő volt az első hely amit megcéloztam, aztán miután ott végeztem elmentem a konyhába ahol elkészítettem a kávém. Nem én kéne de a házi csicskám felmondott mert szerinte túl sokat ordíbálok, hülye köcsög volt. Szóval ezért mostantól én kell csináljak mindent, de azt a menedzserem se várhatja el, hogy én itt fogok takarítani. Tch arról letehet. A kávém lefött, elvetem a már az asztalra elő készített croissant és azzal a számba vissza mentem a szobámba.
Megálltam a gardrób szekrényem előtt és feltettem magamnak az emberiség legnagyobb kérdését:Mit vegyek fel?
Mivel  a faszomnak sem volt ideje gondolkodni azon hogy mit vegyek fel, hisz én mindenben jól nézek ki. Ezért maradt a választásom egy narancssárga pulcsi amire az volt rá írva hogy „Explosion" és egy fekete farmer nadrágot ami néhány helyen lyukas  volt. Az ajtó elé érve elvettem egy fekete háti táskát amibe bele raktam a telefonom, a kulcsokat és a pénztárcám. Fel vettem a szintén fekete bakancsom és a világos barna kabátom. Mivel utálom ha felismernek ezért a maszkot fel tettem az arcomra, ami éppenséggel eltakarta a szám és az orrom. Ohh és még kiegészítőnek felvettem egy vékony sapkát így néhány tincs kilógott a sapka alol. A táskát felvettem a hátamra és kimentem a lakásból.

5 perce várok a sofőre de nincs itt. Na Katsuki úgy látszik ma te vezetsz. Kivettem a kulcs csomot amin az autóm kulcsa is volt. Kinyitottam a garázs ajtaját, beültem a kocsiba a táskámat hátra dobtam és úgy mentem ki az utcára. Lehet most ez sokan nem tudták hogy tudok vezetni. Pedig igen. Bakugo Katsuki mindenben tehetséges, csak sokak szerint nem tudom kontrollálni a dűhöm ezért sokan hívnak hisztisnek. De egyik baszott fejü sem meri ezt mondani a szemembe! Szerintem tudják, hogy mi lenne. Gyönyörű halált halnának az biztos. Bár a vörös majom ahogy látom nem olyan mint a többi majom. Mitha lenne benne valami, talán nem fél tőlem?  Na már megint felbasztam magam, ilyenkor csak az tud segíteni, hogy ha bőmbőlttem a zenét. Meg is tettem ilyenkor egykicsivel gyorsabban megyek,.de nem érdekel.

Megérkeztem a parkolóba szerencsére jó tágas és nem volt ott sok autó ezért nem kellet annyira lelasítsak. Szóval megforgatam a kormányt és tökéletesen megálltam egy másik autó mellett. És volt az autó mellett valaki aki látom le volt sokkolva mert mozdulatlanul állt.
Nem nagyon érdekelt ki az ezért kivettem a kulcsot és kiszáltam.

- Bakugo?! Te normális vagy? Majdnem elütöttél!- szólalt meg egy  hang mögöttem, ezért megfordultam hogy szembe lehesek a mögöttem lévővel

- Vörös barom? Teszek rá, hogy majdnem elütöttelek. Még élsz ahogy látom egy karcolás sincs rajtad szóval a pofád lapos- megfordultam és mentem be a terembe.
Mintha  még mondott volna valamit de nem érdekelt.

Mikor be mentem neki ütköztem valakinek.

- Hé! Ha nem látsz vegyél szemüveget!-förmedtem rá aztán  megláttam hogy ez- Felemás barom?! Te meg mi a faszt keresel itt?

- Én is szerepelek a filmben, tegnap is ott voltam. Méghozzá mikor volt a felolvasás ott álltam melletted

- Tch! Kinek volt ideje minden baromra figyelni.-mondtam és össze fontam magam előtt a karjaimat.

- Ismered azt a vörös gyereket?-kérdezte közben kinézett az ablakon ahol a vörös volt.

- Mi?! Nem, dehogy! Honnan kéne ismernem?

- Hát nagyon sokszor megálltok beszélgetni meg ezek. Ezért gondoltam, hogy talán ismered.

- Te tényleg hülye vagy- mondtam és elindultunk.
Shoto az én úgymond gyerekkori barátom. Együtt nőttünk fel meg ezek, vagyis hát ő volt nekem akkor az egyetlen akivel tudtam beszélni azokról a dolgokról amik nyomták a szívem. Ezért lettünk ilyen jó barátok. És attól mert úgymond barátok vagyunk azért ő sincs felmenteve a Bakugo féle becenevem alól: Felemás barom, icy hot, Shoto Doki doki, half'n'half bastard és még ilyenek én csak barom arcának szoktam hívni. Ő az egyetlen aki tudja hogy min mentem keresztül és nem távolodott el tőlem. Ha arról van szó hogy titok tartás akkor ő legjobb.
Bár néha ő is elmond nekem néhány dolgot, 10-ből 9 alkalommal elalszok.
Nem nagyon de valamennyire kedves vagyok vele és ő mondhatja egyedül azt hogy: Igen, én  ismerem Bakugo Katsukit a legjobban.

Két rész egy nap? Ilyen sem volt még. Bár lehet hogy csak azért mert ma egész nap nem volt jobb dolgom szóval itt az új rész köszi hogy elolvastad ♥️