Scared?

0.

- Harry!

A fiú a pályaudvaron ülve éppen a gondolataiba meredve bámult a peron egy pontjára, amikor meghalotta a nagyon ismerős hangot. Felkapta a fejét és keresni kezdte a hang tulajdonosát, pár pillanat múlva meg is látta a tömegben felé igyekvő Hermione-t és Ron-t kéz a kézben.
A csata után bezárták az iskolát, amíg felújították, hogy a diákok szeptembertől újra visszatérhessenek. Akik nem fejezték be azoknak McGalagony igazgatónő felajánlotta, hogy újra nekifussanak az utolsó évüknek. A nyarat Harry, Sirius házában töltötte, mivel felnőtt úgy döntött jobb, ha elhagyja a Dursley házat és senki nem lepődik meg, ha azt mondom, hogy ebben ők támogatták. Hermione és Ron a Weasley családnál töltötték az időt, de hetente küldtek egymásnak egy-egy baglyot, a nyár közepén pedig meg is látogatták egy pár napra, viszont megértették, hogy jobb szerette volna egyedül feldolgozni a történteket. Persze Sipor az undok házi manó már annyira nem volt megértő, de a nyár folyamán egészen megszokták egymást.
- Hermione! Ron! - intett nekik halványan elmosolyodva.
Hermione egyből a nyakába vetette magát és szorosan átölelte, majd helyet adott Ronnak is, aki ennél esetlenebben, de üdvözölte barátját.
- Többen vagyunk, mint gondoltam - jegyezte meg a lány.
Harrynek feltűnt a tömegben Ron családja. A mindig boldog Weasley család fakónak tűnt régi mivoltukhoz képest, hiszen elvesztették egy tagjukat és ez megbélyegezte mindennapjaikat. Harry rettenetesen érezte magát. Úgy érezte az egész az ő hibája. Ginny hirtelen ránézett és összekapcsolódott a tekintetük. A lány halványan rámosolygott, Harry pedig viszonozta. Még nyár elején szakítottak, csendes elválás volt. Mindketten így érezték helyénvalónak. Barátok maradtak és a nyár folyamán küldtek is egymásnak egy pár baglyot, de már nem égett a régi láng.
- Mardekárosok - sziszegte hirtelen Ron egy bizonyos pontra meredve, mire a másik két barát is oda kapta a fejét, Harry még látta, hogy Ginny is arra fordul.
- Ron, megbeszéltük. Csak azokat engedi vissza McGalagony, akik megérdemlik a bocsánatot - nézett rá Hermione figyelmeztetően.
- A görény kis Malfoy miért érdemelné meg? - pufogott mérgében.
- Malfoy apja az Azkabanban van Ron! Te is tudod, hogy mindent az apja miatt tett.
- Sajnálom, de nekem ez nem hihető ilyen egyszerűen. - mondta mérgesen a vörös fiú.
- Csak adj neki egy esélyt!
Harry csak hallgatta őket és közben a szőke fiút nézte, aki már nem volt régi önmaga, meghúzódott a tömegben és hamarosan eltűnt a vonaton.
- Szerintem mi is szálljunk fel, hamarosan indulunk - jegyezte meg Harry.
- Minden rendben?
- Ja, most látta az egyik legnagyobb riválisát, akinek szerinted meg kellene bocsájtanunk, jó hogy ilyen pofát vág!
- Ronald! Ezt már százszor megbeszéltük! - estek újra egymásnak.
- Fejezzétek be, minden rendben, de 3 perc múlva indulunk, és még találnunk kellene helyet.
- Oké - morogta Ron és faképnél hagyva őket eltrappolt a szüleihez, hogy elbúcsúzzon tőlük.
- Még mindig nagyon makacs. - nézte mosolyogva Hermione, amin Harry meglepődött, hiszen az előbb még majdnem leszedték egymás fejét.
- Aha, csak ő...
- Hé!