- Since we were 16 - L.S. Szünetel

3. rész

Harry:

Ha valaha egyszer egy embernek sikerül elérnie a szekrények áthelyezését szerintem szentté avatják a suliban.
Szerintem ez a hely direkt kísérti a bajt. Fogadni mernék ez arra megy ki, hogy pár 12-est kirughassanak. A szituáció elkerülésére egy mód van még pedig, hogy lemész egy szintet végigmész azon a folyosón ami felett "A" folyosó van majd a végén vissza, de ez rengeteg idő és nemis mindig jelenti azt hogy békén hagynak. Csak még a szüneted is elmegy. Egyébként 2 terem van itt és hála az égnek egyikben sincs órám.
Na de ma is mikor jöttem a lökdösődés már javában folyt. A srácnak aki múltkor leállította őket a pulcsija nyakát fogta - mint Zayntől megtudtam - Simon. Gyorsan elsuhantam mellettük de valamennyit hallottam a beszélgetésnek már rég nem nevezhető társalgásból.
- Ott jön a kis szerelmed! - mondta Simon a kelleténél hangosabban.
Hátrafordultam és a nővérem, Gemma két barátnője jött.
- Hát ezt bebuktam - gondoltam magamban.
Sétáltam tovább reménykedve abban hogy nem jöttek utánam. Sosincs kedvem vitatkozni, de ma különösen nem volt. Liam nem jött iskolaba, Zayn meg inkább körbe ment úgyis arra volt dolga. Egyébként mindketten nagyon jól fogadták a vallomásom. Jó gondoltam nem fognak elítélni emiatt két év barátság után, de azért felkészültem a legrosszabbra is. Bár azt mondták már egy ideje sejtették rengeteget kérdeztek erről, ami szokatlan volt részben, azért mert senkinek sem beszélek a másságomról. Igazából még párom sem volt, csak egyszer nagyon rég két borzalmas randim. Az egyik ugye egy csajjal még ötödikben, a másik egy sráccal nyolcadikban. Alapból késve érkeztem, ami szerintem már önmagában gáz, aztán sikeresen leejtettem a fagyit amit a srác vett. Mostmár ha ilyen történne csak nevetnék, de akkor önbizalomhiányosabb voltam és nagyon féltem is. De persze a kínos sztoriknak még koránt sincs vége, mivel ha ez még nem lenne elég a sráccal fogtuk egymás kezét én pedig akkorát estem mint egy ház. Ráestem az aszfaltra ő pedig be a frissen locsolt virágágyásba. Mondanom sem kell nem igényelte hogy hazakísérjem vagy hogy mégegyszer hívjam.

Sok időm nem volt nosztalgiázni ugyanis hárman vagy négyen kezdtek körém gyűlni. Ebben az iskolában ők a felsőbb osztály, akiknek vagy behódolsz vagy tönkreteszik a 4 éved. Az iskola urainak hiszik magukat, ők bármit megtehetnek vagyis szeretik azt hinni. Simán laposra vernek bárkit, a szüleik pedig kihúzzák őket a bajból a pénzükkel és befolyásukkal. Itt mutatkozik meg a különbség köztem és Zayn között, míg ő behódolt a "királynak" addig én meg se próbáltam közéjük tartozni. Szóval elkezdtek körbeállni.
- Te mit csinálsz itt? - kérdezték, a pulzusom pedig már az egekben járt. Fel sem fogtam ami történik és igazából nem is akartam. Könnyebb ha nem emlékszek később semmire.
- A szekrényemből szedem ki a könyveimet mondjuk? - vágtam vissza gúnyosan, de sajnos feltűnt nekik hogy nem vagyok teljesen sőt inkább egyáltalán nem vagyok biztos magamban.
- Ohh, visszabeszélünk hmm? - piszkálódtak.
-Vigyázz anyuci elveszi a plüssmacit! - gügyögték és rámutattak a szekrényemben lévő kiskori képemre az akkori legjobb barátommal.
- Nem hagynátok békén? - szóltam rájuk és magam sem hittem el hogy ezek a szavak elhagyták a számat.
Válasz helyett a kör közepére löktek, majd egyre szorosabban álltak. Nem lett volna már esélyem elmenni mert, ahogy megpróbaltam visszatartottak majd ide- oda lökdöstek és rugdostak én pedig alig voltam magamnál. Simon a vállamnál fogva a falhoz vágott, aminek hatásara az egész hátam sajogni kezdett. Egyik megfogott és a hasmaba rugott a térdével, majd teli ököllel arcba vert ha jól láttam Simon. A kép sötétedni kezdett, csak annyit hallottam, hogy már mással verekednek.
- Megmondtam, hogy hagyd őket békén! - mondta valaki akinek nagyon ismerős hangja volt.
Az iszonyatos fajdalom mellett éreztem, hogy vérzik a szám és hogy folynak a könnyeim. Senki nem segített amit meg tudok érteni mert ezek közelébe én se jönnék. Végül egy örökke valóságnak tűnő 3 perc után Zayn hangját hallottam valamint érzetem ahogy egyik haverjával a vállukra vettek és valahova vinni kezdtek.
- Basszus Harry! Egyszer hagylak magadra - mondta.
Beérkeztünk az iskola orvoshoz aki rengeteg kérdést tett fel, majd azonnal leküldte Zayn-t, hogy értesítse az igazgatót aki lépjen közbe a verekedésnek. A szoba egyébként 2 fő ellátására volt kialakítva. A szó szoros értelmében minden fehér színű volt. Modernebb és fejlettebb mint bármelyik amiben eddig voltam. Zayn fel alá járkált nem tudott lenyugodni egy percre sem és láttam rajta higy mingyárt ájul.
- Zayn...- nyögtem ki végül és folytattam volna de közbe vágott.
- Nyugi Harry nem lesz semmi baj - bíztatott.
-A baj már megtörtént úgyhogy nyugodtan leülhetsz még mielőtt összeesnél.
Mindekettőnkből kifakadt a nevetés már amennyire a fajdalmam engedte, aztán beállt a csend.
- Harry el tudnád mondani mi történt?
- Hat amire emlékszem azt igen - feleltem a kérdésre.
Ledaráltam az egészet, hogy minél kevesebbet beszéljek aztán szinte a semmiből bevillant hogy honnan deríthetem ki hogy miért volt az a hang olyan ismerős.
- Zayn, amikor eljöttünk onnan folyt még a verekedés? - kérdeztem minden gyanú nelkül. Nem tudom miért de nagyon érdekelt ki volt az, megfogott a hangja ha létezik ilyen.
- Igen, épp Simon verekedett az egyik osztálytársával vagyis inkább Simont verte szét az egyik osztálytársa - na hát ebből a nevét még mindig nem sikerült kiderítenem.
- Nem tudod hogy hívják véletlenül? - mondtam továbbra is minden izgalmat eltűntetve a hangomból.
- Na várjál gondolkodnom kell. Azt tudom hogy párszor söröztünk már együtt de nem ugrik be a neve. Valami L betűs - gondolkodott nagyon erősen Zayn. Vicces volt nézni mert ilyet is ritkán csinál.
- Megvan! Louis Tomlinson - kiálltotta.
- Köszönöm - mondtam.
- Miért érdekel annyira? - kérdezte Zayn gyanakvóan.
- Jah hát ő segített leállítani a fiúkat, vagyis ezek szerint elérni hogy ne engem verjenek szét - feleltem.
- Áhh érdekel a hősöd neve, értem! - nevetett.
- Nem erről van szó csak... - mondtam volna de Zayn az ujját a szám elé tartotta.
- Figyelj, hazudhatsz az anyukádnak, a nővérednek, akár Liamnak is, de nekem nem - mondta és jól esett hogy anélkül mégértett hogy egyszer kimondtam volna hogy bejön a srác. Még ha nemis kölcsönös szerény véleményem szerint.

Sziasztok!
Remélem tetszik a következő rész🥰
Egyébként nagyon fájt azt a részt megírni. De ennek fontos szerepe van a történetben💚💙