- Since we were 16 - L.S. Szünetel

4. rész

Louis:
Remegett mindenem, ahogy sétáltam a verekedés irányába. A két srác, akik az egész ötletet adták, miszerint avatkozzunk közbe most jöttek velem. Örültem, hogy nem vagyok egyedül, mármint nem magányosan ütnek agyon. Amikor a göndört a falhoz vágták egyből futni kezdtem remélve, hogy megússza ennyivel és otthagyják. Sajnos tévedtem mert az egyik a térdével hason rúgta majd Simon egy akkorát behúzott neki, hogy összeesett és csak feküdt ott. Éppen a következő ütésre készültek, amikor a nyakánál fogva löktem Simont a földre . Felkelt majd egy olyat ütött az oldalamba, hogy azt hittem ott esek össze.
- Azt mondtam hagyd békém! - kiabáltam ingerülten.
- Én meg, hogy ne avatkozz más dolgába! - vágott vissza.
- Mért te éppen mit csináltál? - mondtam és erre már csak egy kártya maradt a tarsolyában:
- Tudod mit - lökött teljes erőbedobással a szekrényeknek - hord el ezt a mocskos kis képedet a barátaiddal együtt!
- Mi folyik itt uraim? - lépett oda az igazgató a semmiből - az egyik az orvosi szobán, a másiknak folyik az orra vérre a harmadik meg mingyárt sír, gyanítom a fájdalomtól - nézett végül rám. És igaza volt, sose verekedek így majd meg haltam a hasító érzéstől a bordáim környékén.
- Csak anyuci elvette a cumikáját - suttogta Simon.
- CSEND LEGYEN! - ordított az igazgató.
Az egész folyosó bekussolt majd akik az ütközetben nem vettek részt befejezték a bámészkodást és mentek órára.
- Kérdezem megint: mi történt itt? - próbált türelmes maradni az igazgató.
- Ő jött nekem! - kezdte a törtenetet a közepén.
- Így törtent Mr. Tomlinson? - nézett rám mérgesen Mr. Johnson.
- Ebből a szép meséből ne hagyjuk ki azt az aprócska részletet, hogy ő verte meg a 10-es srácot aki most a gyengélkedőn van - védtem meg magam -, ha nem lépek közbe komoly sérülése lehetett volna.
- Ne hazudj te gyáva fasz! - kiáltott rám Simon.
Már megindultam felé amikor Niall visszarántott.
- Hé, csak hergelni akar az igazgató előtt. Semmi értelme neki menni. Ne hagyd nyerni.
- Ezzel tökéletesen leírta magát Mr. Cowell - mondta Mr. Johnson majd bíztatóan rámnézett utalva arra, hogy nekem hisz - ja és várom mindet az igazgatóiban, a szemtanúkkal együtt az irodámban hétfőn. Örüljenek hogy a szüleiket nem hívom be. Most pedig tűnés az óráikra vagy ha szükséges az orvoshoz.
Az igazgató nagyon feszülten elsétált.
Szegénynek rengeteg papírmunkája lehet az osztály miatt és becsülöm, hogy még bírja. Egyébként egy középmagas, ősz hajú olyan 50-60 közötti emberről beszélünk. A ráncai 70%-át szinte biztos hogy Simonnak és az idióta barátainak köszönheti.
- Haver azért ez kemény volt - veregetett óvatosan vállba Niall.
- Hát eléggé! Te olyat az orrába vertem - mondtam büszkén.
- Láttam - nevetett - remélem eltört neki, megérdemelné igazán.
- Ja remélem én is - feleltem szűkszavúan mert az egész oldalam sajogott a fájdalomtól.
- Egyébként, hogy-hogy így megvédted azt a kölyköt? - faggatott a barátom.
- Felbaszott, hogy mindig csak ülünk vagy éppenséggel állunk hátul és nézzük, ahogy szétverik az alsóbb éveseket - mondtam zavartan.
- Aha, szóval semmi köze a göndörhöz? - kérdezte.
- Rosszabb vagy mint a testvéreim - röhögtem ki.
- Tomlinson ne terelj! - parancsolt rám.
- Nem terel... - kezdtem volna, de közbeszólt.
- Aha, érten akkor azok a nézések sem igaziak? - cukkolt tovább.
- Niall, nincsenek semmilyen nézések oké? Nekem barátnőm van és valószínűleg neki is. Amúgy sem az esetem - adtam a tudtára, viszont elfogott egy röhelyes érzés. Bűntudat amiért ezt mondtam? Talán...
- Hát te tudod - mondta csalódottan. Nagyon shippelhet engem a göndörrel.
Ahogy ezt a beszélgetést megejtettük észrevettem, hogy valaki követ minket.
- Ó csak ne ő legyen mögöttünk és ne kelljen a filmek legkínosabb pillanatát átélnem - gondoltam magamban.
Szerencsémre nem ő volt az hanem az egyik haverja, azt hiszem Zaynek hívják.
- Te amúgy mióta jössz utánnunk? - nézett rá kérdőn Niall.
- Nem követtelek titeket, hanem a termünkhöz megyek Harry cuccaiért - jelentette ki hanyagul.
- Harry? - néztem rá kérdően.
- Harry, a srác akit Simon megvert - felelte.
- Ja akkor vágom kiről beszélsz - zártam le.
Zayn tovább állt mi pedig összenéztünk Niallel. Szerintem mindkettőnk fejében ugyan az játszodott le, de mielőtt bármit szólhattunk volna kicsengettek, arról az óráról, amire be se engedtek. Inkább leigazolta a tanárnő minthogy verekedés legyen. Ezért sétálgattunk a folyosón ennyi ideig. Amikor bementünk a táskánkért Simon jött kifele és a vállával ellökött, de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet csak otthon akartam lenni és pihenni ebben a vihar előtti csendben. Sok esélyem nem volt erre mivel Niall előállt egy "zseniális" ötlettel miszerint ünnepeljük meg a mai napot.
- Komolyan azért akarsz menni kocsmába mert sikeresen túléltem egy verekedést? - kérdeztem sírva a röhögéstől. Csak akkor hagytam abba amikor rájöttem hogy komolyan gondolja.
- Este tali a szokott helyünkön, hozdd a "barátnődet" ! - formált idézőjeleket az ujjaival majd felszállt a buszra.
Énis elindultam szépen lassan mivel semmi kedvem és erőm nem volt futni. A buszból tíz percenként úgyis jön egy (de szép is lenne ha pontosan járna).
Amikor az utcánkba értem szakadni kezdett az eső és persze most nem voltak meg a kulcsaim. Szarrá ázva léptem be a lakásba és gyorsan főztem egy teát, mert nem hiányzott volna egy tüdőgyulladás. Mondjuk akkor már teljes lett volna ez a péntek 13. Miközben a teámat ittam felhívtam Elenort, hogy elhívjam estére:
- Szia szivem! - köszönt bele a telefonba.
- Szia! Lenne kedved este eljönni bulizni velem és Niallel? - sűrítettem egy mondatba a tervet.
- Huh, hát már megbeszéltem programot az egyik barátnőmmel. Nem tudok menni, ne haragudj - mondta majd rámcsapta a telót.
Egy ideig csak ültem és gondolkodtam hogy most ez mi volt. Végül szóltam Niallnek hogy egyedül megyek és készülödni kezdtem.

Sziasztook!
Bocsi hogy sokáig nem volt rész viszont felvételi időszakban nem tudtam írni. Viszont mostmár így a távoktatásban remélhetőleg tudom hozni a heti kettő, de legalább 1 részt.
Remélem tetszett 💙💚
Ha minden jól megy még a héten jön új rész de nem ígérek semmit.