- Since we were 16 - L.S. Szünetel

5. rész

Harry:

Az aulában ültem és vártam, hogy Zayn lehozza a cuccaimat. Éppen két másik gyereknek mesélte a verekedés részleteit.
- Hé, jól vagy? - kérdezték.
- Hát voltam már jobban - feleltem  röviden.
A barátom az ölembe dobta a táskám, én pedig egyből felszisszentem.
- Jaj elfelejtettem, boccs haver - mondta.
- Semmi baj - mondtam, majd a hasamat fogva felálltam.
Iszonyatos fájdalmat éreztem és legszivesebben ottmaradtam volna örökre a padon. Ahogy elindultunk szédülni kezdtem és az ájulás határán voltam. Ezt Zayn is észlelte így a karom a vállara vette nehogy összeessek ott a lépcső közepén. Elővettem a telefonom és megnyitottam rajta a névjegyzéket és felhívtam anyát. Szinte azonnal felvette és ijedten szólalt meg:
- Szia kicsim, minden rendben? - mondta és hallottam, hogy remeg a hangja. Biztos a frászt hoztam szegényre, anélkül hogy bármit csináltam volna.
- Ne..nem, értem tudnál jönni? - dadogtam.
- Persze, de mi a baj? - kérdezte.
- Csak gyere, majd elmondom. Nem szeretnék közúti balesetet okozni - nevettem ebben a teljesen önkívületi állapotban. Bármit elmondtam egyből el is felejtettem. Olyan is volt hogy Zayn szólt rám, hogy mit magyarázok, én meg azt se vettem észre hogy beszéltem.

Anya olyan 10 percen belül ott volt és addigra nagyjából sikerült magamhoz térnem és mivel nagy fizikai mozgást nem végeztem a fájdalom csillapodott.
- Sok mindent meg kell magyaráznod kisfiam - nézett a kék, a zöld és a lila minden árnyalatában ponpázó arcomra - mindegy szállj be a kocsiba.
A haverom segítségével beültem előre ő pedig bevágodott hátra. Mivel én egyáltalán nem voltam beszámítható állapotban anya inkább Zaynnel kommunikált:
- Örülök, hogy Harrynek ilyen kedves barátai vannak - mondta anya.
- Én örülök, hogy olyan barátom van mint Harry - egy iszonyatosan jó érzés töltött el legbelül amikor hallottam.
Tényleg örülök, hogy jóba vagyok vele is meg Liammel  is. Biztos nem élném túl ezt az iskolát barátok nélkül.
- Az is boldoggá tesz, hogy elfogadjátok ahogy van - lelkiztek tovább.
- Ugyan, ez alap főleg két év barátság után. És igazából érdekes ha az embernek van egy ilyen ismerőse, mert sokat tud segíteni abban, hogy máshogy lássuk a dolgokat.
A beszélgetés ezután kezdett összefolyni, úgyhogy becsuktam a szememet és aludtam. Igaz nem valami sokat mert 10 perc múlva már hazaértünk.
- Kicsim, ébredj hazaértünk - keltegetett anya.
Bementünk aztán egy fél óra múlva anya leült hozzánk beszélgetni, mi pedig játszunk a PlayStation-on.
- Mikor terveztek enni? Csak mert akkor rendelek valamit.
- Hmm, pont annyi idő múlva mire ideér egy pizza - feleltem aminek hatására mindhárman felnevettünk.
Anya elment a telefonjáért, majd hívta a pizzériát.
- Na gyerekek olyan 1 óra és itt a pizza! - kiabálta.
Fél órat játszottunk aztán gondoltam be kéne avatni anyát a napi történésekbe.
- Zayn, beszélni kéne anyával - mondtam majd a hasamba nyilalt a fájdalom.
- Oké, de jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Nem, úgyhogy szóljunk neki - feleltem éppen annyi hanggal amennyi a fájdalmam közben kijött.
- Anne! Harry nincs valami jól! - kiabálta.
Anya azonnal jött és kérdzte hogy mi a baj:
- Elmeséled mi volt ma vagy várjak még? - mondta és egyre idegesebbé vált a hangja.
- I-igen - dadogtam a hasamat szorítva.
- Majd mondom én, amit láttam. Te csak azt mondjad amikor még nem voltam ott - segített Zayn.
Rendben - suttogtam - akkor kezdem a legelején, szóval a folyosón mentem a szekrényemhez amikor pár végzős srác megvert - szipogtam.
- Igen, amikor én odaértem Harry már a földön feküdt. Egy haverom és én felvittük a suli dokihoz. Nagyjából ennyi - zárta le röviden Zayn.
- Úristen! Tudjátok kik voltak? A tanárok láttak? - pánikolt anya.
- Igen és hétfőn be kell mennem az igazgatóiba.
- Rendben, most viszont indulunk az orvoshoz, holnap meg  felhívom az igazgatót! - parancsolta anya és a kocsikulcsért nyúlt.

Így autóztunk a rendelőig csendben egész addig amíg Zayn hozzám nem szólt:
- Hé, még nem is mondtam, hogy véletlen hallottam egy beszélgetést - mondta majd felcsillant a szemem.
- Ne örüljél, barátnője van - suttogta - bár a haverja pont veled cukkolta és mit ne mondjak eléggé zavarban volt - táplálta bennem a remény apró szikráit.
- Nyugi már megszoktam - veregettem meg  vállát.
- Fiúk mi ez a nagy sutyorgás ott hátul? Csak nem valami szerelmi ügy? - faggatózott anya.
- Nem-nem - mondtam pánikolva.
- Csak mert valami barátnőt hallottam, de ha nem hát nem.
Összenéztünk Zaynnel és szerintem csak egy kicsin múlott, hogy ne nevessük el magunkat. Mentünk tovább amikor telefoncsörgés zavarta meg a csendet.
- Szia Liam! - vette fel Zayn - észre se vettük. Persze hogy mesélünk majd - zárta is le.
- Mit mondott? - kérdeztem.
- Ja csak annyit, hogy felpörgött az osztálycsoport és mindenki a verekedésről beszél.
- Érdekes, most persze tudomást vesznek rólam - mondtam majd az ablak felé fordultam és bámultam ki.
Megérkeztünk az ügyeletre, ahol röntgenre küldtek mert iszonyatosan fájt a lábam, amibe belerúgtak. Szerencsére egyik csontom sem tört, de megzúzódott a jobb bokám. 1 bokarögzítővel, 2 mankóval 4 röntgenképpel és úgy 10 bekötött sebbel hagytuk el a kórházat. Ezután a zseniálisan eltötlött nap után hazadobtuk Zaynt és az otthonunk fele vettük az irányt.
- Fárasztó nap lehetett - sóhajtott anya.
- Eléggé az volt, és még nincs vége - mondtam.
- Hogy érted?
- Mindenem fáj úgyhogy aludni sokat nem fogok. A suliból hirtelen mindenkit érdekelni kezdett a létezésem és mindenki tud az esetről. És még az igazgatóiban is jelenésem lesz hétfőn - zártam rövidre a rám váró rémálomhoz hasonlító napokról való elképzeléseimet.
A telefonom folyamatosan csörgött, minden egyes ember tudni akarta mi történt amit nem csodálok. Szigorú és 0 diákéletű iskoláról van szó, úgyhogy persze hogy a pletyka gyorsan terjed.

Anya végre bekanyarodott az utcába majd felhajtott a garázs elé. Egy egész nagy házban lakunk egy a belvárostól messzi környéken. Egy hátránya van az pedig az emelet és a lépcső. Alig bírtam felbotorkálni, de Gemma állítása szerint kedves szavakkal bíztatott. Szerintem a "gyere már felfelé" és az "egy csiga hamarabb ideér" nem nyújt lelki segítséget. Az utamat egyből a fürdőszoba irányába vettem. Becsuktam az ajtót majd elfordítottam a kulcsot a zárban. Levettem a felsőm és odaálltam a tükör elé. A pulcsim nyaka tiszta vér lett, az arcomon csomó apró seb és véraláfutás "díszelgett". A hátam végig kék és zöld volt, egy két helyen lila és sárga tarkította a színsort. Maradék ruháimtól is megváltam, majd lecsatoltam a bokarögzítőt és beültem a kádba. A víz forró volt, szóval kb 1 órát töltöttem benne. Egy törölközőt magamra csavarva botorkáltam a szobámba, majd magamra vettem egy bemelegítőt és egy pólót amit általában sose veszek fel így nagyon kényelmetlen volt. Alvás előtt megnéztem az üzeneteimet, amelyeknek 90%-a számomra teljesen ismeretlen emberektől jött. A maradék 10% Liamtől és Zayntől a csoportbeszélgetésbe:
Liam: Elmesélitek, akkor hogy mi volt?
Zayn: Aha, mingy felhívlak.
Liam: Rendben.
Zayn: Harry, húzzál aludni és ne az üzeneteket nézzed !
Harry: jó éjt XDDD
Felraktam a telefonomat tölteni és becsuktam a szememet. Mielőtt elnyomott volna az álom előjöttek a tipikus alvás előtti gondolatok.
Mi lett volna, ha Louis nem lép közbe? Egyébként miért lépett közbe?  Miért járok úgy, hogy ha találok valakit aki mocskosul jól néz ki annak barátnője van?

Sziasztok!
Kicsit későn hoztam az új részt.
Inkább már nem ígérek semmit, majd jön anikor jön a következő.
Egyébként remélem tetszett!💙💚