Túl messze

Nyári kaland

1. Rész

*Suli*
-Sziasztok!-köszöntem a nyomiknak (osztálytársaimnak) , nem nagyon kapok választ, ez csak ilyen formalitás.

Levágom magamat a 3. sorba és előveszem a matekot mert nyílván a legnehezebb tantárgyal kell kezdeni "hajnalba". Egyébként nagyon is jó tanuló vagyok.

-Sziaaa! -köszönt a padtársam aki amúgy a haverom.

-Cső

-Képzeld a papámék vettek egy házat a tengerpart mellett és kikönyörögtem hogy elhívhassak pár spant egy hétre mikor nem lesznek ott. Úgy hogy csinálunk egy őrült nagy bulit!?

-Ú... ez király csináljuk! -mindha csak a gondolataimben olvasna. Annyira izgatott lettem tökre feldobta a napomat. Bár sajnos még egy jó ideig várhatok az örömködéssel mert még anyám sem engedett el ráadásul még suli van. Lassan év vége úgy hogy bele kéne húzni.

-Amúgy szerinted kiket hívjuk el? Lehetne a szokásos bagázs, de csinálhatunk nagyobb banzályt is. El hívhatánk egy-két dögös csajt is, nehogy buzulás legyen a sok pia miatt. -a végére teljesen elröhögte magát. Szerintem picit homofób de amúgy sem mondtam volna el neki hogy meleg vagyok.

-Oké, jöjjenek a szokásosak meg a csajok. -nem akarok ebből kimaradni úgy hogy inkább lazára veszem a dolgot.
Amúgy nem nagyon van olyan hogy "szokásos" mivel nem olyan gyakra bulizunk, de azért jó érzés volt kimondani, hogy nagyon nem vagyok egyedül.

Ezen kívül a suliba nem történt semmi izgalmas, úgy hogy hamar haza siettem. Anya még nem volt otthon, általában 6-kor végez. Leültem xboxozni.
Észre sem vettem de nagyon hamar elment az idő, és anya megérkezett.

-Szia anya! -köszöntem vidáman

-Szia drága -idegesnek tünt, de ezzel most nem nagyon foglalkoztam.

-Képzeld, elhívtak nyaralni egy tengerparti házba.

-Lesznek ott felnöttek akik tudnak rátok vigyázni? -mondta egyre idegesebben.

-Nem tudom, de tudok magamra vigyázni! -füllentettem

-Holnap beszéljétek át ezt egy kicsit jobban, majd még megbeszéljük. Csinálj magadnak valami vacsit nekem még van egy kis othoni melóm.

-Oké -mondtam kicsit csalódottan, de legalábba anya még meghagyta azt az esélyt hogy elenged.

*másnap reggel*

-Anyaa indulok

-Vigyázz magadra -kiáltotta

Este elég későig fent volt, de a kávé helyre rázta.

-Várj egy kicsit, gondolom ez nem egy nagy dolog, tegnap elfelejtettam szólni de ma el kell utaznom. Úgy hogy gyere haza hamar hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat és hogy el tudjak indulni.

-Oké -mondtam kicsit meglepve.

A suliban beszéltem a haverommal, amúgy Leonak hívják. Azt beszéltük hogy a srácoknak most szólunk hogy tudjanak készülni a nem kicsi kiruccanásra. És azt is megbeszéltük hogy juniusban tartjuk a bulit az még nem tiszta hogy azon belül mikor azt Leo szülei fogják meghatározni. Mivel anya mondta hogy mennyek haza hamar így rögtön haza indultam. Mikor haza értem picit nekikészültem, felkészültem hogy ne érjen meglepetésként hogy ha nem mehetek el.
-Szia

-Szia - anya egy hatalmas bőröndel és egy kisebb táskával volt felszerelve, mikor látta meglepett arcomat, leültetett a kanapéra.

-Figyelj. El kell utaznom mint azt már említettem. Sajnos hamarabb kell indulnom mint ahogy terveztem és 2 hétig nem is leszek. Szeretném ha nem csinálnál semmi butaságot, minden nap beszélünk. Gondolom már elég nagy vagy ehez.- nem szoktam meg anyától hogy elmegy othonról ilyen sok időre. De rögtön az ugrott be hogy nincs othon senki ez az én időm lesz... De aztán át gondoltam és tájöttem hogy ez nagyon nem én vagyok, tulságosan is átveszem az osztálytársaim bulizós, laza hangulatát. De akár én megyek el bulizni akár a buli jön hozzám, nem nagyon szoktam élvezni.

-Rendben.

-Utalok a számládra pénzt. Egyél rendesen, és ne északázz.-mondta majd el is indult az ajtó felé. Én kikisértem, megöleltem és még azt is megigértem neki hogy jó leszek és nem tartok bulit.
Ezután ledöltem a kanapéra és film után keresgéltem...

Két nap telt el azóta hogy anya elment, én persze ráeszméltem hogy a tengerparti bulit teljesen elfelejtettam lezsírozni. Telefonon keresztül meg nem tom' hogy ideges-e nem akarom ezzel elbénázni az egész készülődést. Úgy hogy megvárom míg haza ér.

Épp most érkeztem haza és már a kanapéra is ledőltem, amikor csörgött a telefonom: ismeretlen szám
Nem nagyon szoktam felvenni ezeket úgy hogy nyomtam volna ki, de amilyen szerencsétlen vagyok felvettem.
Egy szomorú hang vette fel a telefont.