Túl messze

A hívás

2. Rész

Miután balszerencsémre felvettem a telefont a szomorú hangon szólt bele apa?!...

-Szia, Foster! Apa vagyok. -mondta majd hallottam a hangján hogy egy pillanatra elcsuklik.

-Szia, mi a baj? -nagyon ritkán hív fel eléggé meglepedt, még csak el sem mentettem a számát, tök gáz.

-Sajnálom.., anyira sajnálom.... Anyád balesetben meghalt, részvétem. - teljesen lefagytam, hogy micsoda?

-...

-Figyelj, azonnal indulok hozzád de mond meg a címet, nem lesz semmi baj, holnap utánra ott vagyok. Ne menj suliba, csak pihenj.

-Oké...- mondtam, nem sírtam, még nem sikerült felfognom amit mondott.

-Mi a címet-...ek?

-Budapest Római utca 14.

-Rendben azonnal indulok, és ott megbeszélünk mindent.- most már sírtam, nagyon nagyon sírtam, apa még próbált nyugtatni, de aztán inkább letette.

Anyira egyedül éreztem magam, apával meg több mint 10 éve nem találkoztam. Mi lesz most velem? Ki fog nekem segíteni? Nagyon félek...

Végül álomba sírtam magam. Sajnos az élet nem áll még, és a telefonom ébresztőjét is elfelejtettem kikapcsolni. 6:00-kor csöngött, azonnal felkeltem és megiedtem hogy nincs kész a házim, aztán rájöttem hogy ma nincs suli. Szombat van apa is elgelejtette hogy hét vége van. Amúgy talán mentem volna suliba mert legalább picit mással foglalkoznék. Megéheztem, de a hűtöben nincs semmi. Nem akarok vásárolni, meg kaját csinálni sem. Mindig is csődtömegnek éreztem magam de ennyir még sosem. Anya nincs, apa egy tök ismeretlen ember számomra ráadásol rohadt messze van, barátaim nem túl megértőek és nem szeretek panaszkodni pasim sincsen. Ne,ne ne is gondolj ilyenekre, csak megint elfogom magam sírni. El kell mennem kajáért.

A boltban csak gyorsan megvettem ami kell és már indultam is. Hazaérve szendvicset csináltam. És megpróbáltam kiűríteni az elmém, a sok negatív gondolattól eggyáltalán nem sikerült, viszont újra sírni kezdtem.

    ...

Másnap apa hívott, újfent az ismeretlen számon amit még mindig hülye voltam elmenteni.

-Szia, jól vagy?

-Hát... nem igazán.

-Tudtál aludni?

-Igen

-Már leszállt a repülő, vonattam megyek, szerintem estére ott leszek. -elég messziről jöhetett, vajon honnan?, ciki lenne megkérdezni?!

-Oké

-Ha szeretnéd addig is beszélhetünk amíg meg nem érkezek. -mondta bizonytalanul

-Nem kell

-Akkor... szia

-Szia

Hát erre a beszélgetésre nincs mit mondanom rettentő kínos volt. Az a durva hogy tényleg nem emlékszem rá, kiváncsi vagyok hogy néz ki.

Délután 4 körül Leo hívott, nagyon kiváncsi volt már hogy anyám mit mondott elenged-e?. Ismeri, tudja milyen szigorú. Elmondtam neki mindent, és azt mondta hogy azonnal át jön pátyolgatni. Ennek nem annyira örültem. De csak anyit mondott a mentegetőzésemre hogy "ez nem kérdés volt".

-Szia -köszönt miután beengedtem

-Szia

-Csináljak neked valami sutit, rád fér a kényeztetés. -Leo egy csoda annyira kedves, nem is tudom miért nem akartam neki elmondani a történteket.

Kiöntöttem neki a lelkem, és sokkal jobban lettem. A süti nagy részét megedtük. És aztán eszméltem fel hogy 7 óra lesz pár perc mulva. Úgy hogy Leot kitessékeltem, aminek szerintem picit már örült, mert lehet hogy lassan már elege lett volna a nyafogásomból.

Nem sokkal utána csöngettek. Nyitva volt az ajtó, de sejtettem hogy nem akar tolakodó lenni. Kimentem és megpillantottem egy 40 év körüli igencsak fitt apukát az ajtóban. Beeresztettem, aztán elkezdtünk beszélgetni.

-Aszta hogy megnöttel -és egy apró könycsepp gördült le az izmos ember arcán, aztán megölelt

-Gyere üjj le -és a kanapéra invitáltam

-Szóval, hol is kezdjem, szeretném ha elmesélnéd mi történt veled abban az elmúlt "pár" évben -egy picit felnevetett, de még mindig könnyezett
Sokkal oldottabb volt a hangulat mint a telefonban.

-Hát... minden féle tötént, most gimibe járok és jó tanuló vagyok -dicsekedtem

-Hát igen az én fiam vagy -nevetett
-Na és barátok, csajok? -kacsintott vidáman

-Hát csajom az nincs, de sok barátom van, épp az imént volt itt nagyon kedves Leonak hívják és sütött sütit meg beszélgettünk

-Ez nagyon jó, kellenek az ilyen lelkizések főleg most...

-Gondolom rendesen jársz bulizni?!

-Igen, és meghívtak egy tengerparti helyre ahol elvileg csinálunk egy bulit -mondtam, mert úgy láttam őt nem zavarja az ilyesmi és talán még rá is bólint

-Az klasz, na és elmész?

-Ő... hát azt hittem tőled kell majd megkérdeznem... -ez komoly, simán elengedne?!

-Hát, úgy gondolom már elég megbízható lehetsz, de anyukád mit mondott -picit elkomolyodott

-Hát, nem mondott semmit, megkérdeztem de azonnal valami bébicsőszt keresett a sztoriban -én is komolyabb lettem

-Hát ő már csak ilyen nem akart téged is elveszíteni. -erre a mondandójára én csak kérdőn néztem rá

--Szóval itt ez a rész is, sajnos lehet hogy a késöbbiekben lassaban hozom majd a részeket, de igekszem és most nagyon élvezem😄, ja és türelem- türelem lassan kezdődnek a szaftos részek--