Túl messze

Vissza a gyökereimhez

(családfa)

3. Rész

*apuka sztorija*

-Mikor még fiatalok voltunk, egy véletlen folytán megfogantál, nagyon örültünk neked. Vettem neked baba ruhákat vigyáztam anyára és minden tökéletes volt. Nagyon sokat kellett dolgoznom, hogy eltartsam. És anyukád egyre gyakrabban lett rosszul, úgy hogy inkább vele maradtam. Az ő szülei nem dijjazták a házasság elötti gyereket, de te nagyon gyorsan növekedtél. Ezért nem tudtunk esküvőt tartani. Az ő szülei emiatt nem foglalkoztam velünk. Csak az én anyukám maradt aki rákos volt... -én csak feszülten halgadtam a történteket
-Anyukád nagyon sokat veszekedett, úgy mindenkivel, és azt érezte hogy teljesen egyedül maradt. Persze én ott voltam, de elég rosz lehetett az hogy a szülei így ellene fordultak.

-És mi volt a te apukáddal, ő nem tudott segíteni? -mondtam, kicsit illetlenül belekotyogva

-Ő meghalt egy hegymászó balesetben még régen. Én mivel a anyud feszültsége rám is hatott, nyugtatás kedvéért én is elkezdtem hegyet mászni, kicsivel kezdtem, csak simán eljártam edzeni. Ezzel levezettem a feszültégem. Nem sokkal miután megszüledtél. Anya rájött hogy hegyet szeretnék mászni. Tudta hogy ez egy
rettentő veszélyes sport, kitartottam az igazam mellett és e miatt nagyon sokat veszekedtünk és elhidegültünk egymástól.
Talán ez vagy más miatt de mikor már 5 éves voltál, anyád elküldött engem, és nem engedte hogy lássalak. Amilyen szigorú olyan makacs is, nem adta meg magát. Nem mondom hogy csak ő tehetett róla még fiatalok voltunk én pedik rendkívül felelőtlen és bizonytalan. Olyan lehettem anyának mint még egy gyerek, aki nálad sokkal veszélyesebb. Nem csak magára de rád is...
Hát igen egy ilyen apróság is tönkre tehet egy kapcsolatot... -apa egyre szomorubb lett, és újra megölelgetett

-Semmi baj majd mindent bepótolunk -mondtam egy kis idő után

--Szóval ez a rész most csak ilyen rövid, me' most már belecsapok a lecsóba😉--