cherry kisses ; skz one shots || fordítás

menekülés - seungjin

PLAYLIST:

cavetown - lemon boy
5 seconds of summer - ghost of you
cigarettes after sex - apocalypse
sufjan stevens - futile devices
chase atlantic - swim
^
(az utolsót a végére ajánlom.)

jó olvasást !!<3

seungmin nem tudta, hogyan kerülhetett ebbe a szituációba.
két smároló fiú állt a hűtő előtt, miközben ő csak vizet szeretett volna szerezni magának onnan.
sosem szerette a bulikat.
bezárva érezte magát, és hirtelen mindenki túl közel került hozzá.
szívverése felgyorsult, ezernyi gondolat járt a fejében. pánik öntötte el egész testét.
csak el szeretett volna menekülni onnan.

de hadd kezdjem az elejéről.

az egész egy reggelen kezdődött, amikor seungmin megpróbált kiszabadulni anyukája karjai közül.
nem szerette volna ha puszikkal és "sok sikert az első napodon, meg tudod csinálni!!" mondatokkal árasztja el.
ahogy kilépett az ajtón, a buszmegállóhoz futott, ahol éppen elérte a járművet.
pár másodperccel később leült egy ülésre, és mély levegőket vett, kint pedig esni kezdett az eső.

"úgy látszik pont megúsztad az esőt. gratulálok hozzá." egy hangot hallott maga mellől, seungmin pedig csak most vette észre, hogy valaki ül mellette.
levegőt kapkodva mérte végig a fiút.
vörös, puha haj, barna szemek, gyönyörű mosoly, és ugyanazt az egyenruhát viselte, mint ő maga...

"umm.. te ki vagy?" kérdezte kicsit flegmán, annak ellenére, hogy nem szánta annak.
seungmin nem tudta, hogyan beszéljen idegenekkel.
a másik fiú mosolya lassan eltűnt.

"oh, sajnálom. jeongin vagyok és láttam hogy ugyanolyan egyenruhánk van, ezért szerettem
volna beszélni veled, csak kicsit kínos vagyok új emberekkel. szóval megint bocsánat ha megijesztettelek a furcsa megjegyzésemmel... ha nem bánod hogy megkérdezem... hogy hívnak?" motyogta a fiú miközben a kezeivel játszott, és nem nézett rá seungminre.
a barna hajú beharapta ajkait idegességében.
nem akarta elszomorítani a fiút.
egyszerűen csak nem tudott ismerkedni.

"a nevem, uh, seungmin. és nincsen ezzel semmi gond. nem neked kell bocsánatot kérned. akinek sajnálnia kell az én vagyok, mert nem akartam ilyen durva lenni. sajnálom." magyarázkodott seungmin, remélve hogy a másik fiú ránéz majd.
és megtette, szemei boldogságtól csillogtak, ajkain pedig újra megjelent ragyogó mosolya.

"örülök hogy megismertelek, seungmin! idősebb vagy tőlem? lehet hyungnak kellene hívnom téged.." kérdezte jeongin felpörögve, miközben fel-le ugrált az ülésen.
seungmin csak kuncogott a másik aranyosságán.

"19 éves vagyok. és te?"

"én 18! ez azt jelenti, hogy a hyungom vagy!!" kiáltotta jeongin, amitől a buszon utazó emberek nagy része rájuk nézett, de láthatóan senkit sem zavart a hangoskodásuk.
vagyis, csak majdnem...

"bekussolnátok, basszameg?! túl korán van az ilyen gyerekeknek mint ti, hogy hangosak legyetek. most pedig fogjátok be a kicsi szátokat még mielőtt odamegyek és én fogom be nektek!" morogta egy mély hang valahonnan a hátuk mögül. jeongin egyből összehúzta magát az ülésen, seungmint pedig teljesen kirázta a hideg.

lassan hátrafordult, szemeit végigvezette a buszon ülőkön, amíg valakivel nem találkozott a tekintetük.
seungmin lefagyott, képtelen volt arra, hogy megmozduljon.
sötétbarna szemek bámultak vissza rá, olyan mélyen, hogy szinte a lelkébe látott.