Mardekáros élet (HP.ff)

1. Rész - Tárgyalás

Reggel Hermione hangjára keltem. Mikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy Ginny is mellette van és mind a ketten az arcomba vannak hajolva. Erre persze vagyok olyan szerencsétlen, hogy leessek a földre

- Aú! - nyögtem fel. 

- Ne nyávogj! - szólt rám Ginny. - Inkább gyere le reggelizni. Harry már elment a targyalásra. - jajj tényleg, el is felejtettem mondani, hogy a drágalátos bátyám patrónust idézett Dudly jelenlétében, pedig ugye bár mivel unoka bátyánk mugli nem szabadott volna Harrynek, éppen ezért fegyelmi tárgyalásra kényszerítették. Mr. Weasley pedig elkísérte őt. Igazat megvalva én is el szerettem volna menni, de Dumbledor nem engedte. 

- Megyek. - mondtam majd kikeltem az ágyból. Gyorsan felöltöztem, ami egy egyszerű farmerből és egy zöld pulcsibol ált. Lerohantam a lépcsőn, ahol észre vettem Remust, aki éppen Tonksszal beszélget.... Szép pár lennének. - gondoltam magamban. 

-Remus!- kiáltottam fel és lerohantam hozzá. Ölelő karjaiba érkeztem. Szorosan öleltem. Nagyon régen láttam, már jó volt vele újra találkozni. 

-Szia Vulp!

-Niphadora, rég találkoztunk. - fordultam sunyi vigyorral az arcomon a lányhoz, mire ő csak durcásan felmordult és haját vörösre(olyan Weasleys vörösnél kicsit sötétebre) változtatta, mire én  narancssárgára. Szerencsére mivel mindketten metamorf mágusok vagyunk, így tisztában vagyunk a színek jelentésével, persze ez egy kívülállónak csak sima hajszín váltásnak tűnik, de az a lányeg, hogy mi értsük ennek a több éve elkezdődőtt vicces kis játéknak a lényegét, Oda mentem hozzá és őt is megöleltem.

-Vulpes Lily Potter! Hányszor mondjam el, hogy ne hívj így? Csak simán Tonks. - mondta, de vissza ölelt. 

- Rendbeeeen. - mondtam nevetve. Egyszer csak egy árnyat láttam elsuhanni mellettem. 

Elengedtem a lányt, majd lassan megpördültem a tengelyem körül. Mosolyogva néztem fel az előttem álló férfira. Éjfekete haja  gondosan elrendezve vállára omlott, bár ez tőle sosem volt meglepő. Szokásos fekete ruhája, úgy állt rajta, mint minden egyes megjelenésekor, egy gyűrött folt sem volt rajta, szigorú tekintettel nézett bár szeme körül láttam a megbújó nevető ráncokat, tudva, hogy nem sokáig fogja bírni mosolygás nélkül. Megjelenése egy aranyvérűére utalhatott, de nem... ő félvér volt, csak sokat volt aranyvérűek között és ráragadt mind ez.

-Jó reggelt professzor úr.- köszöntöttem illedelmesen az úrat.

-Na, ne hülyéskedj már te lány!- mondta mosolyogva majdőlelésébe zárt, ami elképseztően megnyugtató volt számomra.

-Hiányoztál Pers...- motyogtam mellkasába, miközben jobban hozzá bújtam.

-Te is törpe malac.- suttogta, miközben hajamat simogatta, igaz nem láttam az arcát, de tudtam, hogy mosolyog az új becenevem hallatán, amit nyílván most talált ki a sunyiság.

-Héjj!! Nem vagyok törpe malac!- mondtam, miközben elfordultam tőle és hajamat átváltoztattam feketére, ezzel is jelezve felé, hogy igen is komoly a dolog.               

-Ja, persze!- kócolta össze a hajamat nevetve, mire játékosan felé fordultam és kinyújtottam rá a nyelvem, miközben  hajamat vissza változtattam eredeti színére.

-Maradsz ebédre?

-Nem, csak gyorsan behoztam Mollynak valamit, már megyek is. Szóval szia picúr, majd a suliban találkozunk.- mondta egy szomorkás mosollyal az arcán mire csak bólintottam és megöleltem... Nem mondtam semmit, mégis megértette, hogy ezzel búcsúzom. Tudta jól, hogy sose szerettem búcsúzkodni és ő ezt tökéletesen meg is értette és sosem erőltette rám. Eltávolodott tőle, megeresztett még egy mosolyt felém, majd egy intés kíséretében, el is hoppanált. Ezek után én a konnyha felé vettem az irányt.