~Roxforti Csodák~

~Roxforti csodák 20.~

-egyszer csak egy ideges hang szólalt meg az ajtóban-

MAYA!!! JOSY!!! GYERTEK GYORSAN!!!
-kiáltott az ajtó mögött Christine majd szaladtunk fel a lányokkal a gyengélkedőre-

Oliver. Én vagyok az! A húgod! -Mondta aggódóan Christine és közben Oliver kezét szorongatta-

Chr-Chr-Christine? -suttogta halkan Oliver majd kicsit megszorongatta Chris kezét-

Igen, Igen én vagyok az! Ugye jól vagy? Mond hogy jól vagy!  -Soha nem láttam még ennyire aggódni Christinet....Hihetetlenül sírt és csak Olivert ölelgette. Bámulatos hogy milyen testvéri kapcsolat van köztük-

Jajj ugyan már Chris. Nem értem hogy miért ölelgeted ennyire azt a szemét ládát. Helyette ölelgethetnél engem is. -megfordultunk majd Draco és a rémes bandája ált velünk szembe. Christine azonnal oda ment majd idegesen bokán rúgta Dracot-

Te kis szarházi... Mit mertél mondani a bátyámra? -Josy már majdnem sírni kezdett, majd Dracoék kiabálni kezdtek-

Jó jó nyugi... -simogattam Josy hátát-

TUDOD MIKOR ÖLELGETLEK TÉGED TE SZARHÁZI! -Állította fel Christine, Dracot majd hasba rúgta-

MAJD AKKOR ÖLELGETLEK TÉGED HA PIROS HÓ ESIK! -idegesen ment volna ki a gyengélkedőről Christine de azért vissza fordult-

-megcsókolta Dracot majd kiviharzott a teremből-

Na jólvan... Ezt most mi a szar volt? -fordult felénk Kate értetlenül-
Hát nekem rohadtul fogalmam sincs... De az biztos hogy ez egy jó dráma kezdete. -Nevetett Lisa majd Dracoék is kimentek a teremből-

Rendben...Szerintem most mi megkeressük az ikreket. Ugye Josy? -néztem Josephinre majd idegesen megfogtam a csuklóját és felmentünk a Griffendél klubb helység ajtaja elé-

Mi ez a nagy kép? Ez...Ez miez? -nézett rám értetlenül Josy de én csak idegesen kopogtatni kezdtem a képet-

Minket keresnek hölgyeim? -szólalt meg mögöttünk egy huncut kis hang majd annyira össze rezzentem... Megfordultunk és nyilván az ikrek voltak velünk szembe-