1. fejezet

58 7 4
                                    

Letöröltem még egy asztalt. Kész szemétdomb ez a teázó! Hogy nézhet ki így? Saichi is takarít, de ő gondolom szokás szerint csak felületesen végzi a munkáját. 

Hirtelen üdvrivalgás szakított ki a komor gondolataimból. A Felderítők újfent ki készülnek menni a falakon kívülre. Erwin parancsnok nagyban ígérgeti, hogy mindenki épségben vissza fog érni, és minden rendben lesz. 

-Oi, Lili-san! Kész vagyok odabent az asztalokkal!-kiált ki Saichi, mire én csak a szemem forgatom. Ráérősen besétálok, és odamegyek a legközelebbi asztalhoz. Végisimítom az alján a kezem, és az egész szutykos volt.

-Saichi, ez retkes. Ez RETKES. Nem sikerült eddig nálam megtanulnod, hogy a rest kétszer fárad? Menj, és takaríts ki újra. - ezzel megperdültem, és kimentem a teraszra. A ronggyal elkezdtem újra a kinti asztalokat törölgetni.

 Ránéztem a seregere. Erwin még indig a szentbeszédét mondta, hogy enném a zuzáját. 

Hirtelen egy ötven körüli férfi hullarészegen feltántorgott  a lépcsőn, és megragadta a csuklóm. A hirtelen érintészől összerezzentem, de gyors reflexeimnek hála azonnal reagáltam. Megragadtam a férfi karját, és ugyanabban a tizedmásodpecben izomból hozzávágtam a falhoz. Még csak nyekkenni sem volt ideje, én egy "finom" mozdulattal kirúgtam az egyik fogát. 

-Hogyha fiatal lányokra támad, legalább egy kis harctudást birtokolhatna. Akkor nem rugnák szét a hájas seggét. 

Utána újra visszafordultam az asztalhoz. Belemártotam a rongyot a vízbe, amjd rácsaptam az asztalra. De nem tudtam takarítani, mert valami elvonta a figyelmem. Azt láttam, hogy egy ugyanolyan egyenruhás ember- nem, inkább törpe- súg valamit Erwin fülébe, aki ere bólint, és kijelenti, hogy:

-Még egy kicsit maradunk. Megkívántam egy jó teát. -erre mindkerrem rám néztek, mire én visszafordultam az eredeti munkámhoz, és tovább törölgettem a maulátlanul tiszta asztalt. 

Aztán lépéseket hallottam, és Erwin hangját:

-Szerbusz, Lili-san. Régen láttalak. -odafordultam, és rámosolyogtam Erwinre. Ot volt mellette az a kis törpeember is. Lehetett kábé 160 cm, de felettébb jóképű volt. 

-Igen, nagyon régen láttam önt Erwin-kun. -vigyorogtam gonoszul az említett személyre.

-Jesszusom, azért ennyire még nem vagyok öreg!!!-nevetett.-Na de. Ráérsz egy gyors teára? Szeretnénk veled beszélni. 

Az a kis teázó (AOT ff.)Where stories live. Discover now