Pár óra múlva:
"Ritska pov:"
Kezdtem ébredezni. Mintha valami puhán feküdtem volna, és... És.. Mintha va-valaki simogatna.
Mikor kinyitottam a szemem és nagyjából magamhoz tértem Armin ült ott az ágyam mellett és ő volt, aki simogatott. Mikor ránéztem rögtön elkezdett aggódani:
-Ritska! Ugye jól vagy? Fáj valamid? Megsebesültél még valahol? -erre válaszoltam:
-Oo.. Mi-miért, me-megse-sebesültem?
-I-igen. A-a kezed... Sú-súlyosan me-megsérült.
-Oh, a-akkor azért is fáj ennyire. Ez ho-hogy is tö-történt?
-U-ugye amikor pró-próbáltátok e-előhívni a Titánodat... Mások é-és te is me-megsebesítetted ma-magad.
-Oh, é-értem. Hát... Kö-köszönöm, ho-hogy itt... Itt voltál me-mellettem.
-Oh, se-semmiség. -pirosodott el hirtelen Armin arca.
-Uh! Elvörösödtél! Minden rendben? Nem vagy beteg?
-OOO.. Nem, de-dehogyis, csak...
-Csak?
-Mindegy is. Oo.. Ne-nekem most.. Mennem kell... Majd később még-még vi-visszajövök.
-Rendben. Kö-köszönöm mégegyszer.
-Nem kell meg-megköszönni. -és mielőtt még kiment volna, megszólalt mégegyszer:
-Oh! És-és sü-sütöttem neked... Kekszet. Re-remélem ízleni fog. -majd meg is kóstoltam:
-Mmm! Ez.. Ez isteni! Nagyo-nagyon finom lett! Na-nagyon jól sütsz!
-Kö-köszönöm... Ez-ez jól esik. -vörösödött el mégjobban.
-A-Armin! Biztos, hogy jó-jól vagy? Mostmár nagyon vörös az arcod! Ne-nem vagy lázas?
-Áh, dehogyis, csak... Csak kicsit.. Meleg van.
-Igazad van. Na szia!
-Szia! -És elment. A-annyira.. Aranyos... Meg a középhosszú szőke haja... Várjunk csak... Ugye-ugye nem? Nem tetszik nekem? Ah, mikre is gondolok.. Na de.. Ez nagyon aranyos volt tőle.
YOU ARE READING
The life of Ritska Titan (Befejezett)
AdventureAz emberek élete a 18. század óta gyökerestől megváltozott. Egy új faj jött létre: a Titánok. A Titánok, akik embert esznek. Ez a faj az emberiség létszámát a 21.századra az 1/3ra csökkentette. Falak határolják az életüket, csak néhányan tudják, hog...
