Már csak hárman maradtak a hatalmas és csendes ebédlőbe.
A kínos némaságot tetőzte a herceg asztal kopogtatása. A lányok érthetetlenül néztek össze, majd az előttük ülő fiút figyelték, aki lehajtott fejjel kopogtatta az asztalt.
"Hozhatunk még valamit esetleg, herceg?"- törte meg a csendet Emma, látva, hogy a herceg nem eszik.
"Palacsintát"- mondta lazán a herceg, mire Charlotte szemei a döbbenettől kimeredtek. Minden erejét összeszedve probált illedelmesen válaszolni a hercegnek.
"Ne haragudjon, de ott van elötte."-mutatott a tányéron helyezkedő palacsinta hegyre.
"Nem szeretem a palacsintát hidegen"- válaszolta egyszerűen, szavai mégis felhergelték Charlottet.
"Rendben, máris hozom"- engedelmeskedett Emma, azonban barna hajú barátnője utjába állt.
"Nem, az ön hibája, hogy késett emellett meglehet enni hidegen is a palacsintát"- a mondata utolsó felét mindkettöjüknek szánta. Szőke barátnője megszorította kezét és halvány idegességel hangjába rá szólt:
"Még szükségem van az állásomra és gondolom neked is!"- sziszegte. "Most hozom"- lépett elő Charlotte háta mögül és szapora léptekkel elindult a konyha fele.
"Hihetetlen"- motyogta magába, ma már másodjára emiatt a fiú miatt.
A lány mindenféleképpen probált kerülni bármilyen kontaktust az elötte ülő fiúval.
"Kaphatna ez a seggfej egy pohár teát, vagy nagyon nagy kérés lenne?"- kérdezte szorakozottan és egy gúnyos mosolyra húzta ajkát. Charlotte rájött, hogy a herceg hallotta ma reggel, sértő beszolását. Arcát rózsás szín töltötte be és elárasztotta a szégyen; ez a látvány különlegesen szorakoztatta a herceget.
Büszkeségét félre téve, és valahol bűntudata irányította cselekedetét; oda sétált, hogy kiszolgálja. Miközbe töltötte a teát, keze megremegett s ennek okából kissé félre löttyent. A vöröses folyadék gyorsan szívodott be a terítőbe. A lány egy automatikus mozdulattal megfogta kötényének szélét, s beitatta a színes italt. A herceg egy ujját se mozdítva nézte a lány szerencsétlenkedését. A lány egyre jobban zavarba jött s minden egyes másodperccel jobban utálta a herceget.
"Itt vannak a frissen sült palacsinták"- tette le elé a meleg finomságot mosolyogva.
"Már nem vagyok éhes"- nézett farkas szemet Charlottevel miközben felállt az asztaltól. A lány keze ökölbe szorult. Egyedüli dolog, ami vissza tartotta, hogy megne üsse a herceget, az Emma volt és annak a lehetősége, hogy állását elveszítheti miatta.
"További kellmes napot"- mondta gunytól csöpögő hangon. Mikor a fiatal fiú mögött bezárult a nagy fa ajtó gondterhelten felsóhajtott.
"Egy pokol lesz neki dolgozni."
S akkor még csak nem is tudta mi vár rá...
ESTÁS LEYENDO
Jégkirály
Romance"-Nem értem miért vagy ilyen besavanyodott, amikor körülötted minden pompa.-rúgott bele egy kavicsba Charlotte. -Nem minden olyan mint amilyennek tűnik.-felelte Damian erélyesebben. A lányt hirtelen érte a herceg kirohanása emiatt kissé össze rezzen...
