Jégkirály

Chapter 1

Lassan két hete dolgozott a palotában. Szerette a munkát és igazán jól érezte magát.  Sikerült egy barátra is szert tennie. Olykor-olykor lehetősége adódott anyjának is levelet írni, viszont a rengeteg munka folyton lefoglalta. Már kora reggel késésben volt, így figyelmetlenül rohant lefele a lépcsőkön.

"Nézz már a lábad elé!"-ripakodott rá a lányra egy körülbelül vele egykorú srác. Charlotte megszeppenve nézett fel a magas fiúra.

"Elnézést"-szólt így. A fekete hajú fiú gúnyos mosolyra húzta a száját, majd megpöccintve a lány homlokát, arrébb lökte.

"Állj félre az utamból! Ennyi idiótát... "-morogta magának mondata utolsó felét miközben elhaladt a lány mellett; bár a lány tisztán hallotta.

"Kit neveztél idiótának?"- kérdezte felháborodottan. A fiú meg se hallva a fiatal hölgy kérdését, haladt előre. "Beképzelt seggfej" szólt a már elhaladt személy után, majd ismét sietősre fogta a tempót és leszaladt a konyhába. Arra fele menet, minden olyan üres volt és csendes, egyedül cipőjének halk kopogása ami megtörte azt. Charlotte lendülettel lökte be a nehéz fa ajtót. Már mindenki neki látott a munkának.

"Végre, hogy megérkeztél lányom. Tedd oda a vizet  forrni a teának, és amíg forr  készítsd elő a hidegtálnak való dolgokat." -utasította Margarett, a nő aki első nap körbe vezette a palotában.  A lány bólintott egyet, feltűrte blúza szárát és neki fogott a munkának. Bár keze szaporán végezte a feladatot gondolatai folyton a nem rég megtörténő incidensre terelődött. Nem tudta kiverni fejéből, az idegesítően arrogáns fiatal embert.

"Hihetetlen"-motyogta miközben szorgalmasan szeletelte a zöldségeket, folytonos elkalandozása arra vezetett, hogy megvágta magát. Észre se vette, csak amikor barátnője, Emma rászólt.

"Hé Lotte, tessék egy rongy"-adta oda a szőke lány barátnőjének.

"Köszi"-vette át az anyagot, majd miután megmosta ujját, körbe tekerte vele. A konyhát átjárta a meleg frissen főzött tea illata és a frissen sült kenyéré. Tányérok halk csörömpölése és a beszélgetés betöltötte a kis konyhát. Charlotte imádta ezt a kellemes hangulatot.

"Charlotte lenne egy pillanatod?"-hívta arrébb a társaságból a 60 év körüli nő. "Ma te kellene felszolgáld a reggelit Emmával, remélem nem okoz gondot"-ha gondot jelentett volna, ha nem, nem igazán lett volna más választása.

"Rendben, akkor szólok Emmának"-törölte meg kezét kötényébe. Margarett mosolyogva bólintott, majd elküldte őket átöltözni.

"Milyen izgi lesz"-lelkendezett a Charlottenál pár centivel kisebb lány.

"Neked is első, hogy a királyi családdal találkozol?"-érdeklődött a lány miközben szapora léptekkel igyekeztek szobájukba.

"Nem első, de mindig izgalommal tölt el amikor velük találkozhatok. Az a pompa és luxus sose okoz bennem csalódást, elképesztő"-ahogy magyarázott, látni lehetett az apró kis csillagokat szemeiben, ahogy ott ragyognak. Charlottet akaratlanul is megmosolyogtatta Emma lelkesedése, így már bátrabban állt hozzá a helyzethez.

Már minden készen állt a reggelire, egyedül a család hiányzott, így izgatottan várták őket. Szorosan fogta a kanna fülét, olyannyira, hogy ujjai elfehéredtek és keze remegni kezdett. Nagyokat nyelt és minden ereje azon volt, hogy lenyugtassa magát, de minden egyes óra ketyegésnél idegesebb lett és egyre jobban izgult.  Az a pár másodperc, ami eltelt Charlottenak egy örökkévalóságnak tartott,míg egyszer csak ki nem nyílt az ajtó, amin belépett a király; rögtön utánna követte felesége a kisfiával. Charlotte felvette mindent lenyűgöző mosolyát és kedvesen fogadta őket.

"Jó reggelt kívánok lányok"-mosolygott kedvesen a király.

"Jó reggelt kívánok, felség! "-köszönt egyszerre a két barátnő. "Jó reggelt királynő, és neked is hercegem"-hajoltak meg enyhén, mire a fiatal herceg elpirulva kapaszkodott bele anyjának ruhájába.

"Elképesztő, hogy már megint késik"-morogta a királynő, miközben bele kezdett a reggelibe. Charlotte kiváncsian hallgatta a beszélgetést és nem értette kit várnak, hogy ennyire ingerültek késése miatt.

Lassan a reggli vége fele jártak, mikor a nehéz faajtó hatalmass csattanással nyílt. Charlotte szemei tágra nyíltak a bejövő személy láttán.

"Örülök, hogy sikerült megtisztelned jelenléteddel, Damian."-mondta gúnyosan a királynő. A srác, lazán zsebre vágott kézzel leült a számára legszimpatikusabb helyre. A királynő arcán lassan dudorodni kezdtek a vérerek, a herceg magatartása miatt. Mély levegőt vett, ezzel lenyugtatva magát s újra a fiúra nézett. "Többett ilyen ne forduljon elő"-mondta szigorú szemekkel, majd bocsánatot kérve felállt az asztaltól és elhagyta a termet. Pár perc után a király is felált és egy szomorú pillantást vetve nagyobbik fiára, elhagyta ő is a termet a kisherceggel együtt.

Már csak hárman maradtak a hatalmas és csendes ebédlőbe.