Miután befejeztem, meglehetősen hosszú csönd következett, amelyben Jungkook fülig érő szájjal elmosolyodott. Egyáltalán nem annak a fiúnak a féloldalas kis mosolya volt, aki szexi próbált lenni, miközben engem bámult, hanem valódi mosoly, túl nagy is az arcához képest.
-A mindenit!-mondta halkan.-Nem vagy semmi!
Egyikünk sem szólt többet a támaszcsoport hátralevő idejében. Befejezésül kézen kellett fognunk egymást, és Taemin vezette az imát:
-Jézus Krisztus urunk, mi, a rák túlélői összegyűltünk itt a Te szívedben, szó szerint a Te szívedben. Te és egyedül Te ismersz minket úgy, ahogy mi ismerjük magunkat. Vezess minket megpróbáltatásainkban az életre és a Fényre. Imádkozzunk Jimin tüdejéért, Félix torkáért. Imádkozzunk, hogy gyógyíts meg minket, hogy érezhessük a Te szeretetedet és a Te felfoghatatlan büszkeségedet. Szívünkben megemlékezünk azokról, akiket ismertünk és szerettünk, és akik hazatértek hozzád:Mariára, Mingire, Minseora, és...
Hosszú volt a lista. A világ tele van halottakkal. Miközben Taemin tovább dünnyögött, papírról olvasva föl a neveket, mert túl sokan voltak ahhoz, hogy megjegyezhesse őket, behunytam a szemem, és imádságos gondolatokra törekedtem, de leginkább azzal a nappal foglalkoztam, amikor a nevem felkerül arra a listára, a legvégére, amelyre már senki sem figyel.
Amikor Taemin végzett, együtt elmondtuk ezt az ostoba mantrát - GYÖNYÖRŰ NAP EZ A MAI! - és ezzel vége volt.
Jeon Jungkook felállt, és oda jött hozzám. A járása éppen olyan féloldalas volt, mint a mosolya. Toronyként magasodott fölém, de megtartotta a kellő távolságot, így nem kellett hátraszegnem a fejem, hogy a szemébe nézhessek.
-Mi a neved?-kérdezte.
-Jimin.
-Nem, a teljes neved.
-Ühhm, Park Jimin.-éppen mondani akart valamit, de oda jött Yoongi. - Tartsd a vonalat - emelte föl az ujját Jungkook, és Yoongi felé fordult.-Még rosszabb volt, mint az elmondásod alapján gondoltam.
-Figyelmeztettelek, hogy vacak!
-Minek bajlódsz vele?
-Nem tudom. Talán segít?
Jungkook oda hajolt hozzá, azt hitte így nem hallom.-Ő törzstag?-Nem hallottam, mit szólt Yoongi, de Jungkook válaszolt neki:
-Majd megmondom.-Két kézzel megszorította Yoongi vállát, azután fél lépést hátrált.-Mesélj Jiminnek a klinikáról.
Yoongi a büféasztalra támaszkodott, és hatalmas szemével rám nézett.
-Jól van, szóval ma reggel elmentem a klinikára, és mondtam a sebészemnek, hogy inkább süket lennék, mint vak. Ő pedig azt válaszolta: ,,Ez nem így működik", mire én: ,, Ja, tisztába vagyok vele, hogy nem így működik, csak azt mondtam, inkább süket lennék, mint vak, ha volna választásom, bár tisztában vagyok vele, hogynincs", ő pedig azt mondta: „Nos, a jó hír az, hogy nem leszel süket", mire én: „Köszönöm, amiértelmagyarázta, hogy a szemrákomtól nem fogok megsüketülni. Olyan szerencsésnek érzem magam,amiért egy magához fogható szellemóriás kegyeskedik megoperálni."
- Nagyon bajnoknak tűnik ez a sebész - mondtam.
- Majd igyekszem beszerezni egy kisszemrákot csak azért, hogy megismerhessem a pasit.
- Sok szerencsét hozzá. Na, jó, mennem kell. Jennie vár. Addig bámulom, amíg még tehetem.
- Holnap Gerillaháború? - kérdezte Augustus.
- Naná. - Yoongi a fokokat kettesével szedve felrohant a lépcsőn. Jeon Jungkook felém fordult.
- Szó szerint - mondta.
YOU ARE READING
Csillagainkban a hiba^jikook^
Fanfiction(JIKOOK VÁLTOZAT) . . . . . . Egy romantikus könyv átalakított története. A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Jiminnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az...
