Arctalan naploja 2021

4. rész

Ez a hét is eltelt. Megint bullshit a fejekben, és megint egy rész. Kezdjük is.

Itt ülök a szobámban és kortyolgatom a hell energiaitalomat, és agyalok. Gondolkodok. Annyi minden kavarog a fejemben, és egyszerűen azt érzem összeroppantam megint. Készülnöm kell egy komoly vizsgára, amiben nem hibázhatok, páromnak-mert útközben az is lett-most ismertem meg a kisfiát, és teljesen jó volt, megkedvelt, párom is szeret, a tőzsdén átmentem egy biztonságosabb, kényelmes stratégiára, aminek az eredményét két hónapon belül látom is, van még pénzem, a számlákra félretéve a pénz, kifizettem minden adósságomat és még arra is maradt pénzem hogy kölcsönadjak egyik cimborámnak, a hűtőm tele kajával, elengedtem azt a hülyeséget, hogy csak csmell-bulgur, és vettem mindent amit szeretek. El is felejtettem milyen ínycsiklandozó a baromfivirsli, és milyen kellemes érzés mikor a kenyér szétmállik a számban. Végre kényelmesebb minden, exem nem jelentkezett, nem tesz alám, édesanyámmal, bátyámmal beszélgetek. A kollégák szeretnek, viccelődünk, segítőkészek. A főnököktől tartok, de sokkal emberségesebbek, szinte egy nagy család az egész.

Pár napja egy kolléga látta, hogy szenvedek a tananyaggal. Se szó-se beszéd odaugrott és tollal bejelölte nekem mik a fontosak, amiket kérdeznek a tesztben. Húznak előre, nem toxicok, és végre érzem, hogy minden rendben. De mégis valami mardos belülről. Valamitől nem bírok aludni, rémálmaim vannak, minden reggel, tök mindegy hétvége, vagy hétköze, az ébresztőm előtt felkelek. Este fetrengek, nem bírok elaludni, egész nap zombiként viselkedek, nem akarok emberek között lenni, nem akarok semmit senkivel. Kivéve páromat.

Most a boltban voltam. A korlátozások miatt ki volt ürülve, de emberek se voltak nagyon. Kényelmesen éreztem magam. Két kisgyerek, akiket szoktam látni elment mellettem, és arrébb tolták a kocsimat, mikor meg arrébb húztam és mondtam "gyertek csak" bocsánatot is kértek. Valamiért ez megragadt bennem, bár fogalmam sincs miért, meg nem tudom miért ilyen furcsa nekem az, hogy ha valaki embernek kezel.

Megragadt valami, amit a kollégám mondott mikor itt volt és az üzletet bonyolítottuk. "Szóval te ilyen magányos farkas vagy?" Igen. Megányos farkas. Nincs élettársam mióta exem elköltözött, és keveset vagyok emberek között. Nem akarok. Nem akarok emberek között lenni, itthon akarok lenni mikor tudok, és egyedül meglenni, nem ártani senkinek, nem beszélni senkivel, mizantrópként, csak magamnak lenni. Egy olyan világot akarok kizárni már mióta amiben az édesapa a gyerekére ráerőlteti az álmait aztán ha nem sikerül a gyereket "ez hülye" jelzővel illeti és egy életre elveszi tőle azt az ajándékot amit a sors adhatna neki. Egy olyan világot ahol az embereknek a kedvesség, figyelmesség már ritka kincs, és a férfiak elrejtik magukat, maszkot húznak az álarcukra, és mutatják a keményet, közben otthon ahol senki nem látja sírnak. Vagy ahol a nők az első randin kefélnek, egy-egy kedves szóért telekenik magukat, és mutatják a harcias amazont, közben meg olyan szinten mélyen vannak lelkileg hogy ácslétra kell hozzá, hogy megtaláljuk az önbecsülésüket.

Társadalmi kör-kórképet állítottam fel. Egyik hölgy, akivel össze akartam jönni, idősebb volt nálam. Hogy nagyságrendet mondjak, 15 évvel. Én verset írtam neki, virágot és bort vittem neki. Más társadalmi rétegben voltunk. Ő farzsebből kicsapott 40 ezret egy krémre, én meg a SZÉPkártyámról rendeltem pizzát és beosztottam 3 napra mert annyira nem volt pénzem, ott volt a 770 ezer álhitel és a 2 600 000 személyi kölcsönöm. Mégis, megvolt a vibe. De ez csak adalék, a lényeg, vittem neki virágot és bort, a kedvenc borát, és mondta, hogy eddig senki nem tett vele ilyet. Nem lett belőle semmi, de meglepett. Hol a törődés, hol a figyelem? Nem értem.

Folyamat a fejemben járnak azok az emberek akikhez közöm volt, barátként, párként vagy ellenségként. Mert az is voltam, aki szúrta valaki szemét, akinek megmondták, hogy kibasznának a munkahelyemről, ha rajtuk múlna. Milyen lelkek, milyen emberek vannak itt?Hátbaszúrás, félrekúrások, sebek, mind kívül, mind belül. Szekták, amik az embert elmarják a családjától-barátaitól, üzletek amik úgyszintén, piócák, akik kiszedik az emberekből az utolsó csepp vért is, majd eldobják, és ami a szomorú, hogy előrejutnak. Ő az az ember, akiről a hónap dolgozója plakát szól, akiket kiemelnek.

A karantén nem visel meg, egyáltalán. Semmi negatív visszhangot nem vált ki belőlem.

Most hogy ezeket kiírtam magamból ezzel ezt a hetet lezárom. A következő vasárnap megint írni fogok, a hetet összefoglalom és szemléltetek egy helyzetet.