We'll meet again (Gravity Falls Billdip ff)

4.fejezet

-Ü-ügye rendben lesztek?-Mabel mosolyogva felnézett anyja szemébe, s biztosította, hogy minden rendben lesz.

-Természetesen. Én magam felügyelem majd.-mutat magára magabiztosan, majd testvérére pillantott.-Majd távol tartom őt a veszélytől.-mondta immár kicsit halkabban.

-Rendben. Na menjetek, elfog menni a busz.-a testvérpár gyorsan felvették táskáikat, s maguk után húzva bőröndjeiket már fel is szálltak a buszra. Míg Mabel az izgatottságtól volt telve, addig Dipperben a félelem.

Ah ezek az emberi járművek... Lehetnének gyorsabbak is!

Dipper fájdalmas sóhajt hallatott, és akaratlanul is egy halk "Pofa be" mondta csúszott ki repedezett ajkain. Mabel már szóvá sem tette ezeket a halk beszédeket. Mondani szeretett volna valamit, hogy megtörje a kínos csendet ami be állt közéjük. Dipper azonban az ablaknak dőlve nézett kifelé. Végül valami csak eszébe jutott.

-Haha pont úgy, mint akkor.-jegyezte meg jókedvűen.-Akkor is így ültünk, emlékszel? És néztél ki az ablakon miközben mondogattad, hogy mennyire nem akarsz Gravity falls-ba menni.-kuncogta el magát a végére, könyökével oldalba bökve. Dipper viszont nem reagált rá, sóhajtott egyet és tovább bámul kifelé. Szemei alatt táskák voltak álmossága jeléül. Mabel nem akarta ilyen könnyen feladni.-Na és amikor megérkeztünk? Folyton a szobában kuksoltál, én pedig a pasikat üldöztem.-folytatta nevetve, s végre Dipper is halványan elmosolyodott. Mabel tovább folytatta.-Az első srác törpékből állt, te mentettél meg tőlük. Aah és emlékszel mennyi ideig zargattak, hogy legyek a királynőjük? Azt hittem elásom őket.-a mesélés tovább folytatódott, egyedül a Bill történet részeket hagyta ki. A jó és izgalmas történetek megmaradtak. Mabel azt már nem tudta, hogy közben Bill folyamatosan Dipper fejében panaszkodott amiért őt nem említette.

A Nap éppen a horizontot érte mikor Dipper felébredt. Nem volt rémálma, aminek kifejezetten örült. Mabel mellette aludt, fejét a vállára hajtva. Békéje nem sokáig tartott. 

Nem tudsz aludni, Fenyőfa?

-Hagyj békén.-motyogta Dipper.

Tudod Fenyőke, tényleg várom, hogy itt legyél. Szeretném megmutatni a tisztást. Biztos tetszene neked... 

A fiú értetlenül bámult maga elé. Bill hangja szokatlanul halkabb volt, mint eddig és sokkal kellemesebb a fülének. Sokkal emberibb. 

-Mond Bill... Miért akarsz ennyire kiszabadulni? Mi a terved utána? 

A démon percekig csendben maradt, nem szólalt meg. Hosszasan gondolkodott, és Dipper arra célzott, hogy talán Billnek nincs is terve. Talán csak eddig azért volt olyan, amilyen, hogy megijessze. 

Te is ki akarnál szabadulni ha be lennél zárva valahova...

Ez volt az utolsó mondat amit Bill Dippernek mondott. Megsem szólalt egészen amíg Gravity Falls-ba ért. Még sosem volt ennyi ideig csendben a démon. Örülnie kellett volna, de valamiért csak sajnálta.

Stan és Stanford már a rejtély kajiba előtt voltak mikor Dipper és Mabel leszálltak a buszról. Mabel álmosan törölgette szemeit, majd rögtön bácsikái karjai közé ugrott. Nevetett miközben puszit adott arcukra. Kár, hogy ennyivel nem úszták meg. 

-Staaaan bácsiiiii hoztak neked valamit!-kiáltott izgatottan. Stan bácsi sóhajtott. Pedig annyira remélte, hogy unokahuga leszokott a pulcsi kötésről. 

-Ugyan Mabel, nem kellett volna hehe....-kuncogott idegesen. Mabel azonban nem hagyta ennyiben. Még Dipper is hangosan nevetett miközben őket nézte.