Eladva |Loki Fanfiction|

25.fejezet

Lokival kézen fogva térünk vissza a palotába. Mosolyogva lépek be a palota ajtaján. A férfit már rég elvitték a tömlöcbe és nem is zavartatom magam emiatt. Egyszerűen boldog vagyok, mivel azt fogja kapni, amit érdemel. Már hiányzott ez a hely, jó visszatérni. 

-Mikor mehetek le hozzá?-kérdezem. 

-Majd lemehetsz, de nem ma. Még túl friss!-jelenti ki. Nem is szólalok meg, megértem, szóval nem kötök bele. 

---

A napok gyorsan telnek. Párszor lementem a tömlöcbe, de nem tudtuk megtörni a pasit, elég nehézkes alak, de nem fogom feladni. Éppen most is oda tartok. Az őrök kinyitják nekem az ajtót, mire bemegyek a helyiségbe, lesietek a lépcsőn, mire a cellákhoz jutok. Elegánsan lépdelek a folyosón, mikor végre elérke oda, ahová akartam menni.

-Még mindig semmi?-kérdezem az őrt, aki a cellája előtt áll. 

-Sajnálom, királynőm.-mondja. Egy nagy sóhajjal belépek a helyiségbe, ahol a férfi már félholtan ül a székben, amihez hozzá van kötözve. 

-Odanézzenek! A királynő ledugta az orrát ide.-mosolyodik el. 

-Ó, ne hidd, hogy én kegyelmesebb leszek.-nevetem el magam.-Őrök!-szólítom fel őket, mire azonnal elhagyják a helyiséget és becsukják maguk mögött az ajtót. Az asztalhoz lépek, amelyen kések, bárdok és egyéb fegyverek fekszenek. De persze magammal hoztam kedvenc tőrömet. Előhúzom azt és a férfi felé fordulok. 

-Most tényleg azt hiszed, hogy te majd megtörhetsz?-nevet fel. 

-Nem értem, hogy miért nem mondasz egy szót se, hiszen tudjuk, hogy mit tettél, te tudod, hogy úgyis meg fogsz halni, könnyítsd meg a dolgodat.-mondom. 

-Miért tenném? Addig is élvezhetem a társaságodat.-értetlenkedik. 

-Nem sokáig.-suttogom. Elvágom a kötelet a kézéről és lábairól, majd a földre lököm, mellkasára teszem egyik lábamat, majd lepillantok rá.

-Azt akarod, hogy elmondjam, miért tettem?-kérdezi, mire bólintok.-Hirtelen felindulás volt!-jelenti ki.-Persze már fent voltunk a lakásomon és órák óta szexeltünk. Nagyon élvezte, folyton a nevemet nyögte, szinte könyörgött nekem. Annyira gyönyörű volt!-jelenti ki. 

-Elég!-szólok rá. 

-De hát, csak most jön java? Hiszen amit a királynő kér, azt meg kell tenni, nem igaz?-kérdezi.-Hol is tartottam?-kérdezi.

-Elég!-kiáltok rá, majd erősen mellkasába taposok, mire köhögni kezd. Vér szökik fel a torkán, amely egyenesen a padlóra folyik.-Ocsmány véred bemocskolja ennek a csodás helynek a padlóját!-nevetek fel gúnyosan.

-Az ő vére is bemocskolta az én lakásom padlóját.-nevet fel hangosan, de ekkor belerúgok fejébe, mire abba hagyja a nevetést.

-Tán ez már nem tetszett annyira?-érdeklődök.-Nem érdemelted meg, hogy ránézhess arra a lányra!-jelentem ki. 

-Mégis megtetettem, sőt több szögből is megnéztem. Talán az volt a kedvencem, mikor a két lába között...-nem tudta befejezni, mivel torkára tettem a lábam és kissé elzártam a légzését, de lassan el is veszem onnan. Újra hangosan köhögni kezd.