Eladva |Loki Fanfiction|

9.fejezet

-L-Loki meg tudom magyarázni!-kezdek védekezni. 

-Mesélj nekem! Magyarázd meg...-lép egyet közelebb, mire azonnal hátrébb léptem. 

-Csak pár dolgot szerettem volna otthonról. Én csak unatkoztam, nem szerettelek volna zavarni, ezért elmentem Heimdalhoz, hogy kapjak pár dolgot otthonról.-motyogom. 

-Megkérhettél volna valakit.-lép újra közelebb. 

-Sajnálom, nem akartam megszegni ezt a szabályt!-jelentem ki. 

-Mégis megtetted!-jegyzi meg gúnyosan.-Szerintem te élvezed, ha felhúzhatsz. Beindít mikor dühösnek látsz?-kérdezi. Egyből megrázom a fejemet.-Ó, szépségem ez egy hazugság volt, igaz? Imádod mikor így láthatsz! Sőt szerintem azt is imádod, ami ez után következik, nem de? Ahogy az ölembe fektetlek, ahogy kezem a fenekedhez ér, bármit amit teszek veled, te élvezed, ugye?-suttogja.

-Nem!-vágom rá kicsit meggondolatlanul. Loki arca még dühösebbé válik, de csak letelepedik az ágyba. 

-Gyerünk Froya, ne kelljen rád szólnom!-pillant az ölébe, majd rám, ám mikor nem mozdulok, elkezd felállni. 

-Megyek már!-sietek oda.

-Szabadulj meg a ruhádtól!-szól rám. 

-De...-kezdenék ellenkezni. 

-Nincs de! Szabadulj meg attól a gönctől, vagy én szabadítalak meg, de annak nem fogsz örülni!-emeli meg hangját, mire lassan vetkőzni kezdek és nem sokkal később, csak fehérneműben állok előtte.-Vedd le a cipődet!-néz le lábaimra. Kibújok lábbelimből, mire tíz centivel alacsonyabb leszek és úgy érezem, hogy még védtelenebb. Lassan Loki ölébe fekszek, mikor az Isten hirtelen megszabadít alsóneműmtől.-Nem mondom, hogy nem élvezem a helyzetet, mert kifejezetten tetszik a látvány, de örülnék neki, ha mást miatt lennél meztelen az ölemben!-jegyzi meg. 

-Kérlek...-suttogom. 

-Nem kell könyörögni, drágám! Azonnal munkához látok!-simít végig fenekemen. Ajkaimba harapok és próbálok ellenkezni, hogy könnyeim utat törjenek maguknak. Loki hirtelen fenekemre csap, mire összerezzenek, majd újabb és újabb csapások következnek, mikor már nem tudok könnyeimnek parancsolni és lassan elkezdenek folyni arcomon lefelé. Négy-öt csapás után, Loki felültet ölében.-Ó, ne sírj életem! Hiszen ez a te hibád volt. Maradj csöndben vagy én fogom be a szádat!-szól rám. Próbálom abba hagyni a sírást, amely nem igazán sikerül. Loki számra tapasztja a kezét-Látod, nem is olyan nehéz ez!-mosolyog gúnyosan.-Ha még egyszer meghallom, hogy kint császkálsz, ne csak fenekelésre számíts, megértetted?-lök le magáról az ágyra, majd feláll. Nem válaszolok neki, csak el akarok rejtőzni.-Megértetted?-kérdezi hangosan. 

-Igen, megértettem.-suttogom. 

Loki elhagyja a helyiséget, míg én a párnámba temetem a fejemet. Remegve kelek fel a helyemről és mászok ki az ágyból. Lassan belebújok ruhámba, leveszem magassarkúm, így némán tudok közlekedni a kastélyban. Loki azt mondta, hogy kintre nem mehetek, de a kert a palota területén belül van, szóval oda indulok. Fellépdelek az egyik lépcsőn, majd egy újabbon és kijutok a kertbe. Bőrömet egyből csiklandozni kezdi a kellemes nap, mindenhonnan madarak hangját hallom. A fű besüpped alattam, ahogy körbe pillantok a gyönyörű virágokkal teli kertben. Minden gondolatom elszáll, könnyeim megszáradnak, miközben lassan a fűbe ülök. Felnézek a kék égre és ajkaim lágy mosolyba húzódnak. 

-Mit csinál itt kis asszony?-csapja meg fülemet egy hang, mire felkapom a fejemet és egy kék szempárba nézek.