Álmom vált valóra ( RoadTrip ff.)

Tizenhetedik

Amikor megérkeztünk a csajok közös lakásába Szofi és Anna várt minket. még le se pakoltam, máris szoros ölelésbe vontak. Lányos visongásba kezdtünk, hiszen újra együtt volt a teljes csapat. Jack ezt az időpontot találta a legalkalmasabbnak, hogy leléceljen. ezután pedig elkezdődött a csajbuli. Az este tényleg elintéztem, hogy ne legyen Ákosnak támadási felülete. A csajos este végül igazán jól sikerült és hajnali ötig tartott. Megnéztünk két romantikus filmet, amin még sírhattunk is, megettük az összes nasit, amit felvásároltunk, és mindent átbeszéltünk ami nem rég történt, és azt is, ami már egyáltalán nem aktuális. Elmeséltem nekik mindent, ami Ákos után történt. Egy apró részletet sem hagytam ki, vagy ha valamit mégis ott Emi ki tudta egészíteni a sztorit. Bár igaz, hogy ő is hallott olyat, amit idáig nem mondtam el neki. Miután befejeztem ezt a mesét, Lara és Szofi is repülőre akart szállni, hogy megverjék azt a (ő szavaikkal élve) beképzelt seggfejt, de szerencsére vissza lehetett őket fogni. Összességében viszont nagyon jól telt az este. Na másnap a ébresztő már nem volt kellemes. Arra ébredtünk, hogy valaki konkrétan rá tenyerelt a csengőre. Én voltam az, aki legelőször szedte össze magát annyira, hogy felálljon és ajtót nyithasson. Álmos fejjel, egy hatalmas pólóban, lustán összekontyolt hajjal, egy kutyis mamusszal csoszogtam oda a bejárati ajtóhoz. Nem igazán gondoltam arra, hogy borzalmas látványt nyújthatok. Egyszerűen csak fogtam és kitártam az ajtót.

- Végre valaki. Mi tartott ennyi...- kezdte az illető a mondatot, de amint meglátott elhallgatott, és kikerekedett szemekkel nézett rám. Mondjuk én is eléggé meglepődtem, ugyanis az ajtóban ott állt Rye. Mögötte pedig az egész RoadTrip. Egy tízes skálán mennyire vagyok szerencsétlen? Szerintem ez már a száz alsó határát megüti, viszont mindenképp jár a taps nekem.

- Töpörtyű?- szólal meg még mindig totál ledöbbenve.

- Nektek is szépséges jó reggelt! Fáradjatok beljebb. Mindjárt kirugdalom az ágyból fitt csapatom többi tagját, akik még annyira se voltak képesek, hogy kicsoszogjanak idáig, nekem kellett mindenkin átmászni- magyaráztam megállás nélkül, miközben már beléptek a lakásba- Üljetek csak le, főzök kávét, mint egy jó vendéglátó, bár nem is lakom itt- főztem le a beígért kávékat- tessék ízesítsétek be. Mindjárt jövök vissza, csak remélhetőleg már nem egyedül- mondtam, majd visszafutottam a szobába- Lusta bagázs felkelni! Gyerünk most!- tapsoltam kettőt a nyomatékosítás kedvéért.

- Muszáj?- nyüszített fel Kinga.

- Aha. Itt vannak a srácok. Nem számítottak arra, hogy én nyitok majd nekik ajtót, ami azt illeti, erre én sem számítottam.

- Már fel is keltem- pattant ki az ágyból Emi, és már el is hagyta a helyiséget. A kis szerelmes.

- Andy!- ugrott fel Lara, és csak úgy elrohant mellettem.

- Jé, ennyire régen látta volna?- kérdeztem cinikusan.

- Nehogy azt hidd, két napja találkoztak- morogja Anna fáradtan.

- Nem vagyok hülye, magamtól is rájöttem.

- Nézd el neki, fáradtan agy halott- lépett ki mellettem a nővérem.

- Héj nem vagyok az!- pattant fel a lány, majd dühösen a testvérem után csörtetett.

- Ebben a házban sosem lehet unatkozni- vigyorgott rám Kinga.

- Hát ebben én sem kételkedtem. Sosem fognak egykedvűen eltelni a napjaink- mondtam nevetve.

- Ez száz százalék. Na gyere, már csak mi nem vagyunk a konyhában- rántott magával barátnőm. Egészen a konyháig húzott, ahol is végül megálltunk, és csatlakoztunk a többiekhez. Kávézás közben mindenféléről beszélgettünk. Néha szóba jött Magyarország is, hogy milyen a sulim, milyen a csajok nélkül, meg ilyesmik. Én pedig kérdezgettem őket a koncertekről, a szabad idejükről, és arról, hogy a karrierjük elkezdett felfelé ívelni. A délelőttöt végig beszélgettük, majd olyan két óra fele rendeltünk egy pizzát. Miután végeztünk az ebéddel megkezdődött egymás ugratása, és olyan gyorsan telt el az idő, hogy mire feleszméltünk már este is volt. A fiúk nem mentek haza, hanem a nappaliban kényelmesen elhelyezkedve vigyáztak ránk a horror film alatt. Bár ők talán jobban megijedtek, mint mi, ezért levezetésként beraktunk utána egy vígjátékot. Mint kiderült kifogtunk egy ritka unalmas komédiát. A csapatból összesen ketten maradtak ébren a vége főcímre. Brooklyn és én.

- Hozok plédeket nehogy megfagyjanak- álltam fel, hogy a szobából kihozzam a pamut takarókat.

- Megyek veled- egyenesedett fel a fiú is. Alig pár métert tettünk meg a szekrényekig, de a csend ami körül vett minket igazán feszélyező volt. Az a tipikus nyomasztó némaság vett körül minket. Roppant mód idegesített, hogy úgy viselkedünk, mint két idegen, kezdeményezni mégsem mertem. Mi van ha utál?  Tettem fel újra, meg újra a kérdést magamban. Nem tudtam eldönteni, hogy egyáltalán van- e oka utálni. Olyan nagy baromságon vesztünk össze a srácokkal. Konkrétan most már nem is látom értelmét annak, hogy megsértődtem. Egyáltalán min is kaptam fel annyira a vizet? Már magam se tudom- Tudod hiányoztál- szólalt meg hirtelen Brook, amikor már ismét a kanapén ültünk- Ráadásul pokolian fájt a tudat, hogy haragszol rám, rájuk, a bandára. Hiányzott az, hogy az őrületbe kergessünk nap, mint nap a baromságainkkal. Az, hogy elképzeljem az arcod, ahhoz, amit írsz. Ahogy elképzelem a nevetésed a vihogós hangulatjelhez. Hiányzott...- kezdte volna a következő mondatot, de én közbe vágtam.

- Minden. Nekem minden hiányzott. Rye, Andy, Jack, Sonny, te. Hiányzott, hogy nem várhatok tőletek üzenetet, mert nem fog jönni. Hiányzott az is, hogy teljesen kiborítsatok, valami eszement hülyeséggel, illetve az is, hogy beszólogattam nektek. Hiányoztak a közös poénok, egy szóval tényleg minden, ami veletek kapcsolatos.

- Azért annyira nem voltál egyedül- mondta gúnyosan, én pedig felé kaptam a fejem értetlenül.

- Mi? Ezt most nem teljesen értem.

- Az a srác, a barátod. Úgy tűnt a képek alapján elég jól megvagytok- ajkain, még mindig gunyoros mosoly ült, de már tudtam mire gondol.

- Jó formán előle menekültem ide...- morogtam undorodva, ahogy eszembe jutott Ákos. Most Brooklyn-on volt a sor, hogy értetlenkedjen....

Magyarázatom... Hát megint nincs.:(