Álmom vált valóra ( RoadTrip ff.)

Nyolcadik rész

Ismeretlen:
S.:Szia!

Én:
Agyon ütlek titeket😠😤

Ismeretlen:
B.: Mi a baj?

Én:
Hol van Jack?

Ismeretlen:
R.: Az engem hullámra nem érdekel

Én:
Mi történt? Makacs kakas, összevesztetek?

Ismeretlen:
R.: És ha igen?

Én:
Veletek nem lehet beszélgetni! Kiállhatatlan makacs összvérek vagytok! Én ezt  befejeztem. Jack-kel is beszéltem, konkrétan lekoptatott, hogy hagyjam békén, mert a ti oldalatokon állok. Ez nem igaz, nem állok senki oldalán, mert nem tudom a történetet.

Én:
Viszlát RoadTrip!👋

Ismeretlen:
B.: Mi!? Rose ne hagyj itt! Kérlek!😭

Ismeretlen:
A.: Nem akarunk téged is elveszíteni 😭

Ismeretlen:
R.: Akkor pukkadj meg!😠

Ez volt az a pillanat, amikor nem bírtam tovább. A könnyen utat törtek maguknak és végig szántották az arcomat. A forró cseppek legurultak az államról és a takarómra hulltak. Ennyi, kész, végén volt. Ott azon az estén totálisan összetörtem. Rye a pokolba kíván Brook pedig valószínű látni sem akar. Pedig olyan jó volt minden.

Tövis🌹:
Hiányozni fogsz, de itt a vége. Te mondtad. Remélem látjuk még valaha egymást kiscsaj!❤️

A halk sírás az üzenet láttán hangos zokogásban torkollott át. Iszonyatosan fájt a tudat, hogy elvesztettem őket, ŐT. Kellett valaki aki meghallgat, de nem tudtam ki legyen az. Egy kis hezitálás után ráírtam.

RoadTrip fan❤️💜:
Emi gyere át beszélnünk kell!

Emi🕷️🕸️💜:
Rohanok

- Mi történt?- ront be a szobába. Én válaszolni nem tudok, inkább megmutattam neki a beszélgetést- Én eskü felakasztom a srácot. Először letépem a golyóit, majd megetetem vele és végül felakasztom erre a csinos kis csillárra.
- Köszi, de ez most nem segít- fuldoklom a könnyeimtől.
- Úgy sajnálom- hajtja le a fejét- Fagyit?- tárt fel két kiskanálat és egy doboz jégkrémet.
- Kérek.

Leültünk az ágyra és mindent elmondtam neki. Azt, hogy miért akadtam ki rájuk, azt, hogy Rye mennyire makacs, és azt is, hogy mi történt akkor amikor Brooklyn és én eltűntünk Londonba egy órácskára.

- Szóval, ha jól értem te összejöttél az imádott kis pacsirtáddal.

- Nem- rázom meg a fejem- nem jöttem össze vele.

- Kár. De csókolóztatok- erősödik tovább.

- Az igaz- telik meg a szemem újra sós könnyekkel.

- Héj ne itasd az egereket!- szól rám, mire én újra bömbölni kezdek......

Én úgy sajnálom, de tényleg!
Sorry, de azért I love you!❤️