Szjg ff | Mi lenne ha... avagy szjg másképp

1. Gólyatábor (első rész)

Fuuuuu nagyon rosszul aludtam. Komolyan, be se csuktam a szemem egész éjszaka, végig a mai napon izgultam. Igeeen, ugyanis ma megyek GÓLYATÁBORBAAAAAA (nyugodj meg, Reni, nyugodj meg)!!! 
Nem rég költöztünk ide Budára, eddig Pesten laktunk, és nagyon ritkán jártunk át ide, úgyhogy nem nagyon ismerem a környéket. A suli, amibe járni fogok, a Szent Johanna Francia Tagozatos Alapítványi Gimnázium. Mért kell mindig ilyen hosszú neveket adni a gimiknek????  Mindegy.
Még nem tudom, hogy melyik osztályba fogok járni (értsd jól, 9a, b, vagy c, esetleg d), de remélem hogy sok lány lesz, mert általánosban végig összesen négy lány volt az osztályban, és ez elég rossz volt, főleg mivel általánosban a fiúk eléggé buták. Ja, és ezzel mindent elmondtam.
A régi sulimban nagyon szerettek, és úgymond a "népszerű" diákok köze tartoztam, meg sok barátnőm volt, úgyhogy én is szerettem mindenkit. A tanárok is szimpik voltak, kivéve az ofő, na, azt ki nem állhattam. Egy ötvenes éveiben járó hölgy volt, aki kábé a  21. század Hitlerje volt, ha lehet így fogalmazni. Ja. Na de térjünk vissza a reggelemhez.
(Nagy nehezen) ki keltem az ágyból, letusoltam, kisminkeltem magam (enyhe smink, csak egy kis korrektor, szemspirál és szájfény, mivel úgyis lerohadna rólam az alapozó ebben a melegben), felöltöztem, és már mentem is le. Alig tudtam eldönteni, hogy shortot vegyek -e, vagy hosszú nadrágot, de végül a short mellett döntöttem, és egy fekete fehér kockás pólót vettem mellé.
Anyu már a konyhában készítette nekem az uzsonnámat, plusz vagy három szendvicset, mondván, hosszú lesz az út a balatonig. Amúgy egy két órás útról beszélünk. Na mindegy.
-Ügyes legyél kincsem! És vigyázz nagyon magadra! Tudod, nem állunk szóba idegenekkel, és mindig kövesd a kis osztályodat, meg a tanár urat! És ne menj bele a vízbe ha túl hideg, mert felfázol! Uu, betetted a szúnyog irtó sprét? És a naptejet? Papucsot mindig hordjál a fűben, nehogy megcsípje a talpadat valami bogár! És..-hadonászott, de a végét nem hallottam, mert éppen  a szekrénybe hajolt be, ki tudja mit keresni.
-Anyaa! Tudom, már apuval ezerszer mondtátok!! Nem vagyok kisgyerek!- forgattam a szemem, miközben a sport táskámat rángattam ki a kocsihoz. Dögnehéz volt, és itt ott az oldalán egy kis dudor látszott. Lehet hogy picit túl pakoltam. Picit.
-Jaj Reni, én csak aggódom érted! Biztos el akarsz menni? - nézett rám anya tanácstalanul.
-Perszee, már mondtam. Anyu nem lesz semmi bajom- nyugtattam meg, és megöleltem.
-Ah miért nőttél már így meg??- sóhajtott, és nézte, ahogyan apu bedobja a táskámat a csomagtartóba, és mindketten beülünk a kocsiba.
-Szia anyu!- integettem, miközben apuval meg indultunk.
***
-Na, készen állsz életed első gólyatáborára?- nézett rám büszkén apu, miközben mentünk a leejtős úton. Elrántottam a szemem az elsuhanó tájról, a fákról, amik a már meleg aszfaltot árnyékolták be, és apura néztem.
-Igen- bólintottam mosolyogva.
Még pár percig autóztunk, és már oda is értünk. Az út másik oldalán álltunk meg, de már rögtön láttam, hogy a suli előtti téren egy kisbusz állt és egy lány és egy fiú várakozott, miközben egy harmincas férfi ide oda sétált a busz előtt.
-Akkor.. megérkeztünk- mondtam.
-Nem gondoltam volna hogy ez az iskola ilyen nagy- nézett ki az ablakon apu- legalábbis kívülről annak tűnik.
-Valóban. Na, szia apu- adtam egy puszit az arcára.
-Ja, persze, menj csak. Szórakozz jól!- kiabált ki az ablakon, amikor én már kiszálltam. Ki szedtem a táskámat, és egy párat még integetve apunak, átmentem az úton. Reggel nyolckor egy lélek sem volt az úton, miért is lenne. Hiszen még egy hétig tartott a nyári szünet, csak mi indultunk a balatonra az osztállyal.
-Jó napot, sziasztok- köszöntem körbe (annak a három embernek aki ott volt).
-Ó, üdvözöllek! - jött oda hozzám a harmincas férfi.- Én Haller Endre vagyok, a 9b osztályfőnöke. Mi a neved? - nézett rám egy füzettel és egy tollal a kezében.
-Rentai Renáta, örülök- mosolyogtam.
-Ó igen! Örülök hogy megismerhettelek Reni- húzta ki a nevemet a listán- menj oda kérlek a többiekhez. - mutatott a két diákra aki ott állt.
Mosolyogva megfordultam, és a táskámat a vállamon cipelve indultam meg a többiekhez.

Olyan max tíz méter távolságra voltak, és már majdnem odaértem, amikor egyszer csak megbotlottam. A táskámat elejtve estem volna a földre, amikor hirtelen valaki megragadta a karomat, és visszahúzott, így megakadályozva az esésemet. Meglepve fordultam meg, és akkor...

*író*

na haliiiiiiiii✨
végre valahára sikerült összehoznom egy hosszabb részt
Eddig nem nagyon lehet rájönni hogy Reninek milyen a stílusa, de majd az is meglesz😌
pusziiiiiii
annajeee🦋