Prison in my brain-Larry Stylinson ff.

1. Rész

Csipás szemmel ültem az ágyamon. Semmi hajlandóságot nem éreztem magamban, hogy felkeljek a kuckómból. Ebben a szobában... ebben a szobában érzem talán egyedül biztonságban magam.

Csak én, és a könyveim. Sem a szadista apám, se a köpönyegforgató, ostoba nővérem, sem az okoskodó, verekedő, érdektelen, ostoba osztálytársaim. De ahelyett, hogy bármi értelmessel tölteném az időt, iskolába megyek, ahol a motiváció teljes hiányával átitatott, ítélkező tanáraim olyan dolgokat darálnak le órákon keresztül, amiket már ezer meg egy éve tudok. Az osztálytársaim...hát ők is vannak, de bár ne lennének.

Oly sokszor csak el szeretnék menekülni ebből a világból. Nem érzem magam idevalónak. Betegnek érzem magam, amiért nem azokra vágyom, amikre vágynom kéne. Mélyen magamban a melegségemmel már rég megbarátkoztam, apám bántó szavai sem jutnak el az agyamig.

De az utóbbi időben... sokszor kaptam magam azon, hogy olyan dolgokról álmodozom, amiről csak lányoknak lenne szabad. Szoknyák, ruhák, szépészeti cikkek. Tudom, hogy ezeket sosem kaphatom meg, de ábrándozni talán csak szabad!?

Az iskolában egy újabb nap telt el. Végeláthatatlan, monoton beszédek, tengernyi buzizás, kiközösítés a tanárok által... holott valójában semmi bizonyítékuk nincs a szexualitásomra. Tényleg komoly érvnek számítana az, hogy kiskoromban jobban szerettem babázni, mint autókkal játszani? Mert igen, mindig ezzel jönnek. Az osztálytársaim közt a vagyonom miatt népszerűnek számítok, mégsincs senkim. Társra vágyom, szeretetre, törődésre. Olyan nagy kérés lenne ez?

Hazaérkezésemkor egy doboz fogadott a szobámban. A nővérem kiselejtezett cuccai, amiket a szobába hordatott. Néhány plüss, néhány régi pulóver... csak a megszokott. Viszont a doboz alján valami keménybe ütközött az ujjam. 

Óvatos mozdulattal kiemeltem, és egy kopottas konzol volt, amit a nővérem úgy imádott, míg apánk a hétvégén meg nem lepte egy újabb modellel. Hozzá tartozó játékok reményében tapogattam tovább, de azt sehol nem leltem, Mikor figyelmesebben is megnéztem a konzolt, láttam, hogy a lejátszóban ottmaradt egy játék. Óvatos nyomással kinyitottam a lejátszót, majd kivettem a játékot. With My Louis; írta a borítója. Megfordítottam, hogy a leírását is elolvashassam.

A With My Lousi-ban a hercegek és hercegnők világában léphetsz be. Mindig egy erős lovagra vágytál, aki megvédelmez? Ezzel a játékkal átélheted, ugyanis itt te, Harriett hercegnő vagy a főszereplő. A herceged, Louis herceg fog segíteni az életutadon. Az irigy nővérek, a szigorú tanárok és a gonosz mostoha királyné nehezítik az életed, de Louis herceg örök támaszodként szolgál majd. Végül megelégeled a szabályokat, és a nehéz családi helyzetet, így hercegeddel karöltve megszöksz, hogy a 4 próbát kiállva a saját képzeleted királyságában uralkodhassatok.

/a játék többször is lejátszható, könnyű, haladó és nehéz nehézségi szinteken. /

A leírás alá egy kis papírka volt ragasztva, a nővérem írásával:

„remélem élvezni fogod babygirl"

Ohh, igen. Hogy erről van szó. A megalázás. Miért is reméltem azt, hogy most az egyszer talán a kedvesség vezérelte őt? Hiú ábránd volt csupán, de nem engedhetek a keserűségnek. Van egy játékkonzolom, van egy játékom... ezt kevesen mondhatják el magukról. Ki fogom használni a lehetőséget, és játszani fogok.

Óvatosan bedugtam a konnektorba a játékot, ami lassan berregve elkezdett bekapcsolni, majd betölteni.

With My Louis- jelent meg a képernyő tetején. Alatta a karakterek jelentek meg, a háttérben egy kastély képével. Louis herceg egy lovon ült vászoningben, a hercegnő előtte, hasonlóképp egyszerű ruhában.

Nagy „PLAY" gomb jelent meg középen. Egyszerű kis kontrolleremmel rávezettem a kurzort, majd kattintottam.

Rózsaszín, csillogó szoba képe töltötte ki a képernyőt. A hercegnő a nagy, rózsaszín ágyán ült, fésűvel a kezében. Ez volt a betanulós-rész. A jobbra-balra gombokkal tudok közlekedni, a fel-le az ugrás-leülés kombóra szolgál, kattintva pedig dolgokat tudok megfogni.

Egyszerű, a tutorial pályával, ahol a szobából kellett dolgokat összegyűjteni, már végeztem is. Mire feleszméltem, az első 10 pályával már végeztem is. Ez volt az első modul lezárása, ezután fog a hercegnő találkozni a herceggel. Felüdülés volt egy karakter bőrébe bújni, imádtam Harriett hercegnő lenni. A játék csak 12 modulból áll, ha ilyen tempóban haladok, még két hétig sem fog tartani. Nem tehetem meg azt, hogy ilyen gyorsan elhasználom a jelenlegi egyetlen menekülőutam. 

Az órámra pillantottam, már éjfél felé járt az idő, így lekapcsoltam a játékot, majd egy gyors zuhanyzás után lefeküdtem. Hamar elaludtam, és még álmaimban is Harriett hercegnő világában jártam.

Nyah, az első rész meg is érkezett, remélem tetszik. Akármi gondolatotok van, nyugottan jöhet kommentbe.

Devon