Egy kéretlen küldetés

-Mit veszthetsz? Nem tart örökké-

Már eltelt egy kis idő azonban Hadész haragja nem csillapodott a fiú viszont egyre gyengébb és gyengébb lett félő volt, hogy meghal hiszen az alvilág királyi fenségének kezében van. Próbáltak a közelébe férkőzni kalandorok és küldetés kiosztok, mágusok, de hasztalan Hadész a fiút nem eresztette és neki meg meg sem kottyantak a támadások. Míg a támadások közepette hatalmas fény lepte be a Céhet és egy hang szólt.

-Aludjatok és ne emlékezzetek arra mi történt az elmúlt félórában,-miután kimondta a teremben az összes halandó még a Hadész kezében lévő Oliver is álomba merült.

-Hadész nem szaladt el veled egy kicsit a ló?-kérdezte a hang. Hadész nem válaszolt egy szót sem csak eleresztette a már már élettelen fiút aki a falmentén csúszott le.

Majd a tekintetét felemelte a szeme égett a gyűlölet és harag tűzében és a dühe csak nem szűnt.

-Hadész nem volt neked elég az a villám nem akarok újra egyet rád pazarolni,-mondta a hang kissé erélyesen. Hadész még inkább elengedte haragját és az erejét teljes mértékben kihasználva állt a fényben kirajzolódó fényes fenséges alak előtt.

-Ezért a kis halandóért lemásztál az Olimposzról?-kérdezte Hadész gúnyosan.

-Ne csináld már Hadészt tudod, hogy hamar vissza kerülsz a helyedre az a trón a tiéd a nevemre mondom miért nem mész bele a játékba hiszen veszteni valód nincs senki nem erősebb nálad itt erre te egy kis senki miatt is felhúzod magad nézd már meg le ég miattad az épület és te csak forrongsz a dühtől nyugodj le vagy én nyugtatlak le,-mondta az alak. Hadésznak egy kis idő múlva sikerült teljesen lenyugodnia majd az alak is eltűnt Hadész nagy örömére. Hadész egy pillantást vetett a fal mellett alvó fiúra majd ki ment a Céh épülete elé és leült a földre az épületnek támaszkodva.

Folytatjuk..