𝙵𝚊𝚐𝚢𝚘𝚜 𝚝𝚎𝚔𝚒𝚗𝚝𝚎𝚝 - 𝚂𝚣𝚘𝚋𝚘𝚜𝚣𝚕𝚊𝚒 𝙳𝚘𝚖𝚒𝚗𝚒𝚔

t w o

BIZALOM (főnév)
hit a saját elvárásainkban; meggyőződés érzése, hogy egy személy vagy esemény elvárásainak megfelelően fog viselkedni (a kölcsönös bizalom a jó kapcsolat alapja. amikor megrendül a bizalom, akkor azt már nehéz visszaszerezni)

༻*༺

   Tegnap még Szala bemutatott drága Dominiknek. Igazából rosszabbra számítottam és így utólag tök jó fej, de ennyi.

   Másnap reggel, már át öltözve mentem le reggelizni. A fiúk is szépen lassan szállingóztak lefelé. Miután végeztem a reggelivel vissza mentem a szobámba és a még mindig név nélküli kutyusomat pórázra kötve ölbe vettem és el indultam vele a pályához.

- Na Vic megvan már a neve? - csapódott mellém Szoboszlai.

- Nem nincs, úgyhogy segíthetsz. - léptünk be a liftbe.

- Karamell színe van. - mondta.

- Nem illik hozzá. - vágtam rá egyből.

- Akkor mondj egy márkát. - nevetett fel.

- Ó, de majd egy márkáról nevezem el nem? - nevettem én is.

- Lu? - próbálkozott tovább. - Várj, tudom a választ. Nem.

- Nem is, ez illik hozzá. De akkor már Lulu- mondtam.

- Komolyan? Végre. - sóhajtott drámaian és ki lépett a liftből.

- Egyébként a sportemberünk miért is liftezett? - fordultam felé miközben elindultunk a pályához.

- Jajj hát nem akartam, hogy egyedül kelljen a hölgynek. - mentegetőzött.

- Aha, jól van. Aztán véletlenül nehogy többet kelljen ezért futni valakinek. - mondtam és Rossi mellé léptem.

- Quindi stai traducendo? - kérdezte Marco mire bólintottam. (Akkor fordítasz?) - Buongiorno a tutti! Spero che siate tutti riposati.

- Jó reggelt mindenkinek! Remélem mindannyian kipihentétek magatokat. - kezdtem el fordítani a fiúknak.

- Sarà un allenamento di due ore di tanto in tanto tutti possono andare a riposare. Poi pranzo, mezz'ora di riposo e un allenamento di due ore. C'è una domanda? - folytatta.

- Egy két órás edzés lesz most, aztán mindenki mehet pihenni. Utána ebéd és egy fél órás pihenő. Aztán még két óra edzés. Van kérdés? - mondtam el amit Marco

- Nekem lenne. - tette fel a kezét Szala.

- Igen. - nézek rá.

- Hogy hívják a kutyát? - kérdezte.

- Lulu. - néztem Dominikre. - Na, menjetek edzeni. - mondtam és le ültem a fűbe.

- Vigyázz! - hallottam egy kiáltást a pálya felől és oda kaptam a tekintetem. Egy labda közelített felém, amit játszi könnyedséggel fogtam meg.

- Emiatt vigyázzak? - dobtam fel a levegőbe miközben el dőltem a fűben.

- Szép volt, csak nem kapus vagy? - kérdezte Nikolics mire nemlegesen ráztam a fejem. - Vissza adod?

- Szerezz másikat. - nevettem fel és a lábam alá tettem, hogy fel polcoljam vele. - Ugyanis így nem fáj a lábam.

- El nézem, de, csak azért mert így állításod szerint nem fáj. - húzta össze a szemeit.

- Ott van egy csomó. - mutattam a labda háló felé.

- Köszi. - mondta és el ment egyért. Én pedig tovább játszottam Luluval. Miután az edzésnek vége lett mindenki el ment pihenni.