𝙵𝚊𝚐𝚢𝚘𝚜 𝚝𝚎𝚔𝚒𝚗𝚝𝚎𝚝 - 𝚂𝚣𝚘𝚋𝚘𝚜𝚣𝚕𝚊𝚒 𝙳𝚘𝚖𝚒𝚗𝚒𝚔

o n e

MEGLEPETÉS (főnév)
váratlan esemény, helyzet, körülmény, tény, amely csodálkozó lelkiállapotot okoz.

༻*༺

2020.

   Az én nevem Hajdu Victoria. Az a Hajdu, aki a Terrorelhárítási Központ vezetője, és aki elhívott magával a válogatotthoz, hiszen én most nem vehetek részt az Európa Bajnokságon, és mint utólag kiderült a tolmács Covidos és mivel én anyanyelvi szinten beszélem az olaszt így apa fel ajánlotta, hogy beugrok.

   Édesapám Hajdu János, anyukám pedig nem él velünk. Mióta elváltak anyával, már talált egy barátnőt, akit lassan el is jegyez. Én már Olaszországban élek, azon belül pedig Torinoban, ugyanis a Juventus női csapatát erősítem, már amikor nem vagyok sérült. És mivel jelenleg az vagyok, elkísérhetem apát a válogatotthoz.

- Meddig leszek? – hívtam apát, mert nyilván ki lenne, ha nem én, aki az utolsó pillanatban pakol? De ez már családi vonás.

- Két és fél hónap körülbelül, ha nem akarsz tovább maradni itthon. - jött a válasz. - De remélem, nem most pakolsz! - morgott és valószínűleg a szemét forgatta.

- Öm, nem! - mondtam és gyorsan pár cipőt és ruhát be dobtam a három bőröndömbe. Igen, szó szerint dobtam. - A fiúk tudják, hogy megyek? - kérdeztem miközben le bicegtem a lépcsőn.

- Nem tudnak róla, hogy új ember jön velem. Meglepetés leszel. - mondta, de én anélkül, hogy láttam volna tudtam, hogy mosolyog. - De azért vigyázz a lábadra.

- Nem vagyok halálos beteg, csak keresztszalag szakadásom van. - forgattam meg a szemem.

- Remélem, nálad van a merevítő! - fenyegetett meg.

- Úgy gondolom, nálam van. - bólintottam annak ellenére, hogy nem látta. Nyilván nem volt nálam. - Viszont megyek, mert le késem a gépet.

- Rendben, de ha úgy jössz, hogy a lábad rosszabb, mint volt többet nem mozdulsz! - vágta rá.

- Rendben fel fogtam. - bólintottam és elköszöntem tőle.

   Fél óra múlva már a repülőtéren voltam és vártam a be szállást, még egy fél órán keresztül. Miután sikeresen fel szálltam a gépre próbáltam aludni kevés sikerrel. Mivel az alvás nem akart sikerülni ezért inkább zenét hallgattam és sorozatot néztem az öt óra alatt. Budapesten sikeresen le szálltunk és már mentem is egy taxihoz.

- Jó napot! - szálltam be a taxiba.

- Jó napot! Hova vihetem? - kérdezte mosolyogva a sofőr.

- Telkibe, a Global Hotelbe. - válaszoltam viszonozva gesztusát.

   Apa már a Hotelben vár rám és a fiúkra.

- Rendben, indulhatunk? - kérdezte.

- Igen. - mosolyogtam és hátra dőltem az ülésben, és mint a repülőn a kocsiban sem tudtam aludni. - Szia, apa! - vettem fel a telefont.

- Szia, kicsim! Már megérkeztél?

- Igen, most megyek Telkibe. - válaszoltam és majdnem végig beszéltem vele az utat.

- Meg érkeztünk. - szólalt meg egy óra múlva a sofőr. Miután megköszöntem az utat és fizettem be léptem a központba.

   Amint be léptem az előtérbe egyből szemet szúrt a pult és a mögötte álló körülbelül velem egy idős lány.