𝙵𝚊𝚐𝚢𝚘𝚜 𝚝𝚎𝚔𝚒𝚗𝚝𝚎𝚝 - 𝚂𝚣𝚘𝚋𝚘𝚜𝚣𝚕𝚊𝚒 𝙳𝚘𝚖𝚒𝚗𝚒𝚔

t h r e e

SÉRELEM (főnév)
hazug vád vagy fájó méltánytalanság, amely rosszindulatú és alaptalan. sértő szó vagy rágalom.
(egy dühös ember miatt különféle sérelmek érhetik az embert.)

༻*༺

- Sziasztok! - lépett Dominik a családjához, olyan jó volt nézni, hogy tényleg boldogok és szeretik egymást.

- Jó napot! - mentem oda én is, hisz illetlenség lett volna nem köszönnöm. – Hajdu Victoria. - nyújtottam az apukája felé a kezem.

- Szoboszlai Zsolt. - fogadta el. - Mint Hajdu János? - nézett rám meg lepetten miközben a feleségével is kezet fogtam.

- Igen. - mosolyogtam.

- És apukád nyomdokaiba szeretnél lépni? - érdeklődött.

- Nem én is focizok. - mosolyogtam. - Ha minden igaz te pedig Szofi vagy. - ültem le nehézkesen Dominik húgához, közben pedig nem foglalkoztam a körülöttünk lévő többi emberrel.

- Szia. - mosolygott rám. - Nagyon szép vagy. - nézett rám csillogó szemekkel.

- Köszönöm. - húzódott még nagyobb mosoly az arcomra. - Te is nagyon szép vagy.

- Mi lett a lábaddal? - pillantott le a térdemre.

- Tudod én is focizok, mint a bátyád, csak egy nagyot estem és elszakadt a szalag a térdemnél.

- És meg kellett műteni? - nézett rám szomorúan.

- Jól van Szofi elég lesz. - emelte fel Dominik. - Te nem állsz fel? - nézett le rám.

- Nem hiszed el, de nagyon kényelmes itt. - mondtam.

- Nem tudsz fel állni igaz? - nevetett fel.

- Nem. - adtam meg magam, ő pedig kezemnél fogva felhúzott, mire kicsit felszisszentem.

- Jól vagy? - nézett rám Zsanett, Dominik anyukája.

- Igen. - húztam mosolyt az arcomra.

- Viszont mi már megyünk, nektek is nehogy bajotok legyen belőle. - mondta az apukája, majd elköszöntünk tőlük.

- Viic! - szólt utánam Szofi mire meg fordultam. - Vigyázz a lábadra. - mondta és át ölelte a sérült térdem.

- Vigyázok. - simítottam meg a fejét. - Aranyos húgod van. - mondtam Dominiknek már a kocsiban mire elmosolyodott.

Egy bő óra múlva már a központ előtt szálltunk ki a kocsiból. Kivettünk mindent, amit vettünk és szépen lassan be sétáltunk.

- A két elveszett is megérkezett. - hallottuk meg Niko hangját.

- Nem vesztünk el csak bevásároltam, ha már Pesten voltunk. - mondtam.

- Azt látom. - utalt a nagy szatyorra a kezemben.

Miután fel mentünk közöltem Dominikkel, hogy egy óra múlva le megyünk edzeni ő pedig egy bólintás kíséretében tovább ment a szobájukba.

- Szia húgii! - szólt bele a telefonba Előd miután fel vettem.

- Szió! Miért hívtál? - kérdeztem miközben el kezdtem öltözni edzős ruhába.

- Anya hívott. - mondta én pedig meg álltam a póló levételével.

- Mit akart? - kérdeztem, miközben egy nagy levegőt vettem.

- Beszélni akar veled.

- Minek, hogy megint minden szart a fejemhez vágjon? Semmit nem tud rólam csak a nevemet és, hogy hány éves vagyok. - kezdtem el ideges lenni.