Mentős álom

Prológus

"Az emberek jönnek és mennek az életünkben. A legszorosabb, legállandóbb és legtartósabb kapcsolatunk az, amely saját magunkhoz fűz."

LIZA

Korán reggel ébredtem, igazság szerint le sem hunytam a szemem. Nagyon izgultam az első hivatalos munkanapom miatt. A kerületi parancsnokságra megyek mint mentőápoló. De a történet egy kicsit előbb kezdődik.

Nyár elején fejeztem be a tanulmányaim mentőápoló szakon. Sokáig bizonytalan és stresszes volt le tudunk e vizsgázni. Világjárvány, karantén, otthon tanulás...csak pár tényező ami az elmúlt évet jelenti. Szüleim és a bátyám mindenben támogattak, így talán könnyebb volt.

- Még a vírushelyzet ellenére is mentőzni szeretnél? - kérdezte Áron, mikor épp reggelit készítettünk.

- Tudod milyen régi álmom, itt vagyok a kapujában már nem adom fel! Amint látok egy mentőt vagy hallom a szirénát már menni akarok segíteni.

-Tegnap olvastam a hírek között, hogy megnyílt Magyarország első olyan állomása ahol a tűzoltók és mentők együtt dolgoznak. Egy kis részem nekem is benne volt. Az a cég biztosítja az informatikai hátteret ahol én dolgozom.

- Ezt csak így mondod? De jó lenne ott dolgozni! - álmodoztam.

- Munkának tekintettem ahogy a többi projektet is. Féltelek és aggódom érted húgi. - ölelt át.

- Felnőtt vagyok, ne aggódj! Megyek utána keresek ennek az állomásnak!

Ismerem a testvérem tudom mennyire tud aggódni értünk. Mégis kicsit haragudtam rá, hogy ezt a hírt eltitkolta előlem. Ő tudja a legjobban mennyire szeretnék mentőzni. A családban nem igazán fogadták jól a pályaválasztásom. Apa egy építési cégnél ügyvezető, bejártam hozzá de tudtam nem ez az a vonal ami irányban tovább szeretnék tanulni. Anyu sürgősségi szakápolóként dolgozik, kicsi koromban sokat voltam vele a műszakjaiban. Elnéztem az orvosok, ápolók és mentősök munkáját. Bármennyire is fáradtnak tűntek minden beteghez volt pár kedves szavuk.

Az állomás a legmodernebbnek tűnt legalábbis külsőleg: három emeletes, világos szürke színű, nagy ablakokkal és fehér garázskapukkal. A honlapjuk szerint még tűzoltókat és egy mentőápolót keresnek, hogy teljesen szolgálatba tudjanak állni. 

Felhívtam a legjobb barátnőmet Dorinát akivel szinte mindent megbeszélünk.

- Ez remek hír tudom képes leszel rá! - biztatott mikor elmeséltem a tervem.

- Ez lenne mentősként az első munkahelyem. Tapasztalatom csak az van amit amit a gyakorlatokon szereztem. Nem tudom jó ötlet e a jelentkezés.

- Egy próbát megér, a többit pedig meglátod. Támogatlak remélem tudod.

- Tudom, köszi a megerősítést! A bátyám még csak azt is nehezen mondta el, hogy az a cég felel az informatikáért ahol ő dolgozik. 

- Áron csak félt, ahogy én is. De tudom vigyázol magadra! Bocsi mennem kell Milánt hazahozta az apja. Mindenképp mesélj mi volt! Puszi!

- Persze, puszilom a keresztfiam! - ezzel bontottam a vonalat.

Egy ideig még néztem a jelentkezés gombot. Végül rákattintottam és már csak reménykedtem, a pozitív válaszukban.