Mit látok én?[ Befejezett ]

1

Khang

Szabadon száguldottam az otthonom mezején. A meleg nap, a magas sárga fű, és az a gyönyörű gazella előttem. Lelapultam, míg ő egyre közelebb jött. Még egy kicsit... még egy kicsit...

- JÓ REGGELT MINDENKINEK! – Hallottam meg a gondozónk Raien hangját. Ezek szerint csak álmodtam... Mindegy, nem lényeges. Oda már úgysem mehetek vissza.
Én Khang egy párduc alfa vagyok. Mint minden alfának, nekem is fekete a hajam, az orrom hegye és a párduc fülem és farkam. Kissé sötétebb a bőröm, sárga szemem körül a bőr fekete, és a hátamat párduc foltok borítják; valamint én vagyok a falkám legmagasabb tagja.
A falkámban négy béta él. Az ő hajuk barna, sárga szemük körül fekete a bőr, az orruk hegye szintén fekete, bőrük világosabb az enyémnél, párduc fülük és farkuk sárga-párduc mintás és a hátukon szintén párduc foltok vannak; minimum egy fél fejjel alacsonyabbak nálam.
A párduc hibridek közt élnek még omegák, bár kicsi az esélye, hogy megélik a 10 éves kort. Az omega ismertető jegye a hófehér bőr, haj, párduc farok és fül, fekete szem, alacsony termet. Az ok amiért kevesen élik meg a felnőtt kort, az az, hogy fizikailag és lelkileg is nagyon alacsony a tűrő képességük. Nem tudnak maguknak vadászni, és nagyon könnyen megbetegszenek.
Bár mindegyik omega egy törékeny virágszál, mégis nélkülözhetetlenek egy falka számára. Az omegák ösztönösen érzik hogy melyik növény ehető, melyik mérgező, melyik gyógyít, és azt is ösztönösen tudják hogyan kell felhasználni őket. Ebből könnyű leszűrni, hogy egy omega egyben a falka szakácsa és orvosa is. A másik dolog amiért fontos egy omega, az az, hogy legyen férfi vagy nő, képes szülni; alfát és omegát pedig csak egy omega tud szülni, béta erre képtelen. Ezért egy omega nélküli falka halála van ítélve.
Az én falkámban sincsen omega, de lehetőségünk sincs keresni egyet, ugyanis be vagyunk zárva egy állatkertbe.
Mikor elfogtak, az emberek tájékoztattak, hogy a sima párducok és a hibridek is kihaló félben vannak. Tudomásuk szerint én vagyok az utalsó hibrid alfa. Azóta négy év telt el. Apám a korábbi alfa, még elfogásunk előtt halt meg. Anyám egy omega volt, akit apám egy harapással magához láncolt, így apám halála után nem sokkal anyám is meghalt. A falka vezetése rám hárult. Nem volt omegánk, és nem is találtunk egyet se. Mikor öt tagúra fogyott a falka, elkaptak és most itt vagyok 20 évesen egy állatkerti kifutón és én vagyok a legnagyobb atrakció.

Unatkozok.

Négy éve mást sem csinálok csak halálra unom magam. A srácok még elvannak, de én...
Most, hogy így tájékoztattam magam a helyzetünkről, lassan kinyitom szemem, majd unottan végig nézek a barlangon.

Sima félgömb alakú sziklás lyuk, amire a korlát mögül, ahonnan az emberek nap mint nap bámulnak minket simán belátni. A legmélyebb részén vannak szalmával bélelt szirtek. A fölsőn alszok én, alattam pedig a többiek. Most háttal vagyok a falnak, tehát jobbról nyílik az a rácsos ajtó, ahonnan gondozónk adja mindig az ételt. A barlang után füves lejtő van, ami félkör alakú, széle felé egyetlenegy fával, az egészet pedig egy szintén félkör alakú folyó szerűség vesz körbe, így a kifutónk, vagy mink félkör alakú hangulatos barlanggal. Elég mélyre van süllyesztve, hogy az emberek azt higgyék nem tudunk kiugrani, ami persze nem igaz, és a fal tetején helyet foglal még egy korlát, ahonnan az emberek csodálkozva bámulnak ránk.

- Khang? Te nem jössz enni? – Kérdezi gondozóm, mire lassan feléje tekintek és látom, ahogy a többiek körülötte ülve eszik már azt a barna rudacskát, amit kaja után kapunk. Elvileg jót tesz a fogainkkal.
Lassan odalépdeltem Raienhez, elvettem tőle a fémtálat és megettem a hús adagomat. Azt hiszem ez az egyetlen előnye, hogy fogságban élünk. Mindig van kaja.

Végeztem és meg is kaptam azt a barna izémet, amit be kell valljam nagyon finom.

- Hé! Add vissza! – Hallom meg Khatin, az egyik bétám hangját.