Mit látok én?[ Befejezett ]

3

Khang

Unalom alvásomból az ajtó csikorgása ébresztett fel. Hallottam, hogy Raien itthagy valamit, majd el is megy. Nem foglalkozva vele, vissza akartam aludni, de halk szipogás, majd sírás ütötte meg a fülemet. Ezek szerint új falkatagunk lesz, márha én elfogadom őt. A hang a hátam mögül jött, így hanyatt fekvésbe maradva hátravetettem a fejemet, hogy láthassam az illetőt. Amint megláttam mozdulni sem tudtam a meglepettségtől. Egy kis omega zokogott reszketve a rácsokba kapaszkodva. Hirtelen minden unalmam elszállt, megfeszültek az izmaim és az agyam csak rá tudott fókuszálni. Fél. Idáig érzem a félelem feromonjait. Segítenem kell! Muszáj! Lassan és halkan mögé osontam és mélyen beleszimatoltam oldalról a nyakába. Tettemre először megijedt, de mikor felfogta, hogy ki és mi vagyok, kicsit megdöntötte a fejét, hogy jobban hozzá tudjak férni. Átkaroltam derekát és az ölembe húztam, úgy szaglásztam tovább a kis remegő testet. fejét magam felé fordítottam és jobb híján lenyaltam a könnyeit. Amint rájött, hogy nem akarom bántani, a remegése abbamaradt és nyugodtsággal hagyta, hogy tovább vizsgálgassam. Tett egy-két kísérletet ő is, hátha engedem neki, hogy ő is megnézzen magának. Hagytam neki, hiszen szeretném megismerni. Eleinte félénken, majd egyre bátrabban szaglászott körbe ő is engem. Nem mondom, hogy rohadt aranyos, de szerintem kicsit belepirultam, mikor a kis orrát mozgatva szimatolt. Igen. Az omegák, különösen ez az omega fiú itt, rohadt cuki. Miután végeztem, megfogtam a nyakát, és annál fogva kezdtem el fekvőhelyem felé húzni, majd fel is dobtam puha szirtemre, majd mint aki jólvégezte dolgát, ráfeküdtem és figyeltem a nemlétező veszélyeket, míg ő el nem aludt. Nemsokára én is elszenderültem és valamikor a nap végefelé keltem fel. Sokat alszok, de régóta nem aludtam ilyen jól. Egy omega tényleg felbecsülhetetlen kincs. Egy ilyen apró kis test képes megnyugtatni és feltölteni az én hatalmas termetemet. Olyan nagyon aranyos és törékeny és... éhes. Egy akkorát kordult a gyomra, hogy szerintem még a srácok is hallották a fal másik oldalán. Szégyenkezve nézett félre.

- Maradj itt! Hozok valamit enni. - Suttogtam a fülébe. Elpirulva bólintott. Megnyaltam az arcát és megindultam kifelé.

A falra simán fel tudnék ugrani, de akkor azt megmagasítják és akkor nem tudunk kijutni ha valami baj van. Viszont a válaszfal lényegesen alacsonyabban van, mint a főfal. Ez lesz az. Ráfokuszáltam az alacsonyabbik falra, majd egy gyors ugrással már a tetején álltam. Az emberek sikítva hátráltak el a korlátoktól és nem egy, egy itteni dolgozóért szaladt. Háh! Méghogy ők az alfák! Inkább nyulak. Ezen most jót nevetek magamban, ám elkomolyodok, mikor Panja az egyik bétám mögöttem áll a falon.

- Alfa mi-

- Menj vissza! - Mondom neki parancsolóan.

- De-

- Ne mondjam még egyszer! - Néztem rá szigorúan. Látszólag meglepte, hogy nem a szokásos unott fejemmel adok parancsot. Ez érthető, hiszen nem akarom őt is bajba keverni. Panja engedelmesen lehajtotta a fejét és visszaugrott a többiekhez. Én tovább sétáltam a falon és onnan ugrottam a korlátra. Ekkor már egy ember sem volt a közelben, mindenki távolról nézte az eseményeket. Én csak lazán leültem a vasrúdra és vártam a gondozókat. Eszem ágában sincs bántani egy embert, hiszen annak én innám meg a levét. Nem telt bele sok idő, meg is jelent Raien egy ketreccel és mellette egy ember altató lövedékkel.

- Khang! Mit csinálsz kint?

- Raien. Hányszor mondjam, hogyha ennyire nyilvánvalóan félsz, csak még nagyobb késztetést érzek a támadásra. Egyébként meg csak le akartalak szidni.

- Leszidni?

- Igen leszidni. - Vettem egy nagy levegőt és - HOGY VAN KÉPED IDEHOZNI EGY OMEGÁT ANÉLKÜL, HOGY ENNI ADNÁL NEKI? VAN FOGALMAD EGYÁLTALÁN ARRÓL, HOGY MIT JELENT AZ HOGY MI ITT VAGYUNK? ONNANTÓL KEZDVE, HOGY ELFOGTATOK, TI FELELTEK ÉRTÜNK! SZÓVAL TOLD LE A SEGGED ÉS HOZZÁL ENNI SZERENCSÉTLENNEK, MIELŐTT ÉHENHAL! - Azzal, mint aki jólvégezte dolgát, visszaugrottam a helyemre és odabújtam a kicsikéhez. Pár perc múlva, már kaptunk is mindketten egy szép nagy adag husit, meg olyan barna cuccot is. Vártam, hogy elkezdjen enni, de ő csak várt és várt és várt. Aztán leesett, hogy arra vár, hogy én egyek először, mivel „én vadásztam le a vadat", ezért úgy igazságos, hogy én eszem először.