Kiiroi Hoshi [TodoBakuDeku]

1. Rész

A nevem Midoriya Izuku. Egy átlagos 16 éves középiskolás fiú vagyok,akinek minden vágya,hogy énekes lehessen. Jelenleg ez az egyetlen dolog,ami motivál az életemben. 

Jelenleg épp legjobb barátaimhoz: Iidához és Urarakához tartok,miközben gondolataimban mélyen elmerülve fürkészem lehajtott fejjel a betont

-Sziasztok! *Köszöntem nekik,mikor odaértem a kavézóba*

-Dekuu!! *Rohant felém a lány barátom tárt karokkal*

-Ohh,szia Uraraka-san! *Öleltem meg*

-Már vártunk téged. *Igazította meg a szemüvegét az asztalnál ülő Iida*

-S-Sajnálom, elfoglaltak a gondolataim. *Mosolyogtam kiengesztelésnek*

-Már megint ez az énekes dolog? *Ült le a fiú mellé*

-I-igen... *Hajtottam le a fejem, beletörődve a ténybe,hogy soha nem lesz belőlem énekes*

-Apropó éneklés! Az egyik ismerősöm épp bandát alapít,viszont nincs énekesük. *Mondta a szemüveges* -És ami azt illeti, ajánlottalak nekik. *Folytatta*

-És mit válaszoltak? *Csillant fel egy kósza reménysugár bennem*

-Azt mondták hétfőn nézz be hozzájuk. *Válaszolta*

-Rendben, Iida köszönöm!!!! *Mondtam,majd elkezdtem az ajtó felé rohanni*

-De, várj még azt sem tudod hova menj! *Ordított utánnam*

-M-Majd küldj egy üzenetet. *Álltam meg a válaszom erejéig* -További jó szórakozást! *Rohantam tovább*

                                 ~

Mikor hazaértem előkaptam a laptopomat,és neki álltam utána nézni ezeknek az embereknek,mikor rájöttem,hogy a nevüket sem tudom, ezért ráírtam a barátomra,Iidára.
—————————————————————
                                 -Szia!

-Szép napot Midoriya!
Hogy vagy,
történt valami?

                                -Köszönöm kérdésed,jól                    
   vagyok! Megtudhatnám a nevüket!?

-Bakugou Katsuki,Todoroki Shoto

                                -Köszönöm Iida!! Hálás vagyok neked! Sokkal tartozom!

-Ugyan.

                               -É-és még valami..

-A kondi terem mellett van egy kisebb bérelt ház,ott találod őket! 10-re legyél ott.

                              -Köszönöm,sokat segítettél!!! Te vagy a megmentőm!
—————————————————————

Letettem az asztalra a telefonomat,majd egy határozott mozdulattal lezároltam azt. A laptopomon rákerestem a két fiúra,látszólag normálisnak és kimondottan jóképűnek tűntek. De majd hétfőn,azaz holnap kiderül. Gondolatmenetemet hamar félbe kellett szakítanom,mivel elkellett végeznem a szokásos esti rutinjaimat. Pár perc múlva hozzá is láttam,felkaptam a megszokott All Might-os pizsamámat,majd a fürdő felé vettem az irányt. Mikor beértem,leöltöztem,majd beálltam a zuhany alá,és elkezdtem magamra engedni a forró vizet.  A meleg víz végig folyt akkorra már tűz forró, kidolgozott testemen,míg gondolataimat ismét a két fiú kötötte le. Annyira izgatott vagyok! Hihetetlenül várom a holnapot, remélem nem fogok kudarcot vallani!

Nem sokkal később már az ágyamban feküdtem és a plafont bámultam. Még utóljára a telefonomért nyúltam,hogy megtudhassam az időt. Mikor feloldottam All Might jelent meg rajta egy széles mosollyal az arcán. Vissza mosolyogtam a hátteremen lévő hősre,majd letekintettem a telefonom aljára, és akkor tudatosult bennem,hogy 1:36-van. Igazából kis koromban hős akartam lenni,ám ezt az álmomat hamar feladtam,mivel a zene sokkal jobban elkezdett érdekelni. De ettől még ugyanúgy felnézek az 1. számú hősre,All might-ra. Miközben gondolataimban mélyen elmerülve bámultam a plafont elnyomott az álom.

Reggel az ébresztőm hangos csengésére keltem,amit tegnap pontosan 8:00-ra állítottam be. Gyorsan kikászálódtam az ágyamból,majd pár normális ruhát magamra kapva leindultam a konyhába,ahol édesanyám várt.

-Jó reggelt Izuku! Készítettem reggelit. *Nyomott egy puszit a homlokomra*

-Neked is,anya. *Válaszoltam egy ásítással ütemben*

-Hogy aludtál? *Kérdezte tőlem,miközben szedte nekem a különféle finomságokat egy tányérra*

-Csodásan! *Mosolyogtam*

-Tessék, egyél amennyit szeretnél! Én már reggeliztem,ha kell valami a nappaliban leszek! *Mutatott az említett helyiségre,majd elindult annak irányába*

-Köszönöm! Ma elmegyek, nem tudom mikor jövök haza. Úgy néz ki végre minden rendbe jön! *Nyitottam széles mosolyra a számat*

-Úgy örülök! *Lábadt könnybe a szeme* Majd mesélj,ha hazaértél! *Mondta,majd elment a nappaliba*

Mikor megreggeliztem,felhúztam a cipőmet majd el is indultam az Iida által megadott helyre. Olyan 40 perc múlva meg is érkeztem,bekopogtam az ajtón,majd mikor az kinyílt egy fiú nyitott ajtót. Haja egyik oldala fehér volt,másik vörös és egy égési sérülés díszelgett jobb felén.

-Szia, fáradj beljebb! *nyitotta nagyobbra az ajtót majd elindult befelé,én meg követtem. Mikor beljebb értem egy tágas tér fogadott. A szoba távolabbik felén egy hatalmas dob készlet, mellette egy gitár és hozzájuk tartozó kellékek díszelegtek. A fiú aki beengedett leült egy asztalhoz,majd az előtte lévő székre mutatott, jelezve,hogy üljek le oda. Követtem utasításait,majd helyet foglaltam egyenesen vele szemben. A fiú álmosan megdörzsölte a szemeit,majd beszédre nyitotta száját*

-Hozhatok valamit? Esetleg egy kávé,vagy akármi? *Kérdezte*

-Nem köszönöm,boldogulok anélkül is. *Válaszoltam*

-Rendben, egyébként Todoroki Shoto-nak hívnak és én szoktam gitározni. Ha jól tudom te Midoriya Izuku vagy,igaz? *Nézett bele mélyen zöld szemeimbe.*

-I-igen. *Mondtam kicsit zavarban.*

-Van valami kaja? *Rontott be egy szőke hajú fiú.*

-Jó reggelt! Kaját a hűtőben találsz. *Válaszolta neki Todoroki, majd a szőke oda lépett hozzá és megcsókolta,én pedig csak meglepetten figyeltem a történteket*

-Basszus Bakugou,még a végén elijeszted! *Szólt rá a felemás hajú a másikra,mikor elváltak egymástól*

-Ohh,szia. Midoriya,igaz? *Lépett oda hozzám a szőke,majd államat megfogva feljebb emelte a fejem,így szemkontaktust létesítve velem.*

-I-igen.. *Válaszoltam remegve,miközben egyenesen vörös íriszeibe néztem*

-Ha ilyen félénk vagy,itt nem sokáig lesz maradásod,nyuszi. *Gúnyolódva súgta fülembe mondandóját,majd mikor befejezte végig nyalt a fülemen,amitől kirázott a hideg és borzasztóan megrémültem.*

-Megmondtam,hogy hagyd! *Jött oda Todoroki,majd elrántotta a fiút mellőlem*

-Bocs. *Válaszolta Bakugou*

Miután lenyugodtak a kedélyek, elmeséltem magamról a fontosabb dolgokat és ők is meséltek magukról,majd mikor végeztünk villám sebességgel tűntem el onnan. Haza fele úton azon gondolkozdtam,hogy ez mi volt? Nem erre számítottam az biztos..