After the rain - VKook

7. fejezet

Cím: After the rain

Alkotó: _TheyCallMeIdol_

Párosítás: VKook/Taekook - BTS Jungkook x BTS Taehyung

Besorolás: 16+

Műfaj: AU, dráma, romantikus

Figyelmeztetés: 18+-os jelenetek, trágár beszéd, depresszió, BL

Összefoglaló: A jövő mindent megadott Jeon Jungkooknak. Szerető családot, jól fizető állást és kiegyensúlyozott életet, viszont azért, hogy kapj valamit, cserébe el kell engedned egy olyan részed, mely valóban te voltál. Egész életében más volt, mint amilyennek mutatta magát, de még magának is nehezére esett bevallania, nemhogy másnak.
Mindennapjai fenekestől felfordulnak, mikor előléptetik kiváló munkája miatt. Egy olyas valakit kell szárnyai alá vennie, kivel kapcsolata törékeny és tökéletlen

- Jungkook -

Fáradtan estem be házam ajtaján, közben folyton agyalva azon, amit a pszichiáter mondott. Mégis, hogy vállalhatnám fel ezt Taehyung előtt, aki két centet nem tesz rám? Ő nem értené meg, ő csak elítélne, s nem fogná fel a helyzetet, amelybe belerekedtem. Neki megvolt a lehetősége, hogy őszinte legyen, amit az én szüleimmel ellentétben, az ő családja elfogadott, s ez volt az igazán szomorú: olyan szabad akartam lenni, mint a sógorom. Tudtam, hogy lehetetlen, sorsom pedig le van régóta pecsételve, éppen ezért nem tettem semmit, csak mosolyt varázsoltam az arcomra, s ugyanaz maradtam, akinek kellett lennem. Az emberek ridegnek tartanak, egy olyan személynek aki nem szereti a családját, pedig ez nem éppen így van. Én csak boldogtalan vagyok, mert egy olyan világban élek, amit nem tudhatok a magaménak.

Fáradtan túrtam dús tincseim közé, és levettem a cipőmet, hogy utána a kényelmes papucsba bújhassak. Az asztalon ezúttal nem volt vacsora, viszont feleségem ügyesen sürgött-forgott a konyhában, egy köténnyel a derekára fűzve. Nem vette észre érkezésem, amit mondjuk nem is bánok, mert addig csendben segíthetek neki, úgyis sokat dolgozott, amíg én távol voltam. Részben szégyellem magam, mert itt hagytam őt egyedül a két kisgyerekkel, de közben úgy érzem, hogy legalább ennyi nekem is kijár. Nem mondom azt, hogy neki nincs szüksége pár óra alvásra, vagy egy kiruccanásra, de az ő lelkén nem szárad titok, sem hazugság. Ő, velem ellentétben, él és szereti azt, amije van. Sosem gondoltam még arra, hogy bevalljam neki mindazt, amit eddig magam után húztam, mert úgy éreztem ez egy olyan dolog, ami őt összetörné. Yong-sun egy remek nő, iskolás korunkban is szorgalmas, aranyos lány volt, csak nem nekem. Talán, ha lehetne rá lehetőségem, hogy változtassak az életvitelemen, akkor egy olyan fiúval randiznék, mint amilyen ő. Okos, törődő, gyönyörű, és még sorolhatnám, viszont én nem vonzódom hozzá. Néha azt kívánom, bárcsak ne ilyennek születtem volna, de a fentiek nem így akarták, s látni szeretnék, ahogy küzdök a sorsomért. Tudni szeretném, mit kéne tennem azért, hogy felszabaduljak, mert nekem már fogalmam sincs, hogy mi a teendő.

- Szia. - köszönt végül, miután sikeresen kipakoltam a tányérokat és az evőeszközöket az asztalra, apró családunk minden tagjának. - Merre jártál? - kérdezte kíváncsian, miközben leszűrte a spagettinek való tésztát.

- Edzésen voltam. - vontam meg a vállamat, majd pár lépést téve, megszakítottam a köztünk lévő távolságot, és csókot nyomtam az ajkaira, de azt ő nem viszonozta. - Valami baj van? - kérdeztem halkan, ugyanis rá sosem volt jellemző a vitatkozás, sem a mérgelődés, csak ha valaki tényleg kihozta őt a sodrából.

- Szóval, elmentél edzeni, és itthon hagytál a két gyerekkel, emellett pedig vacsorát is kellett főznöm, illetve kimosnom az alsógatyáid. Örülök, hogy tudunk közreműködni egymással, de komolyan. - mondta, majd hátat fordított.