𝙻𝚎𝚝𝚝𝚎𝚛𝚜.

H Ú S Z O N E G Y

Már egy hét eltelt a „fogadás” óta, Felixnek azóta ötlete sem volt, hogy ki a levelezős srác majd később utána nézett kik is járnak a könyvtárba s úgy gondolta, hogy segítséget kér a barátaitól.

—Szóval, a segítségei azok, hogy sokat segít be a könyvtárba, hosszú fekete haja van és magas.-vázolta fel Felix, miközben a nappali dohányzó asztalára kirakott pár képet azokról a fiúkról akik lehetnek az esélyesek.

Iskola után Lix minden barátját áthívta majd elmondta nekik a helyzetet, s minden kis levelet, képet kipakolt körbe az asztalra, míg a többi srác sokkosan nézte őt.

—Erre mind tényleg szükség van?

—Igen! Meg kell tudnom ki ő..-biggyesztette le ajkát.

—Lix ő szerelmes beléd te meg azt sem tudod kicsoda is az ő személye. Ha megtudod ki rejlik a levelek mögött, mit fogsz tenni? Nem ismered, nem tudod viszonozni az érzéseit.

—Jó de... Nem tudom..-hajtotta le a fejét.

—Hé Lixie, ne szomorkodj, kérd el a telefonszámát vagy valami oldalát ahol tudsz neki írni akár úgy, hogy ő névtelen marad. Szóval mire megleled  őt, meg is ismered.-simogatta meg fejét SeungMin.

—Rendben.-mosolyodott el.

—Őt miért hagytad ki?-kérdezte JiSung, HyunJin arcképét logatva kezében, amit az asztal alatt talált az egyik boríték mélyére bújtatva.

—Ühm.. Nem ő az, már megkérdeztem tőle. Viszont a segítségekből amit megadott egyből rá gondoltam..-borult pírba orcája.

—Tetszik neked, igaz?-kuncogtak míg a vöröskés arcú fiú bólintott s némán elkezdte írni újabb levelét a titkos levelezőhöz.