Ho...hol vagyok?A földön feküdtem. Hideg volt. Kiakartam menni, de az ablak zárva volt ahogy az ajtó is. Egyedül voltam, egy szép helyiség volt, de mégis mintha kalitka lett volna. Miért vagyok itt? Ki zárt be ide?
Próbáltam visszaemlékezni, hirtelen erős migrénem lett. A padlóra rogytam fejemet fogva. Nagyon fájt. Csak egy szörnyű képet láttam magam előtt. Egy ijesztő vérrel szennyezett kép volt. Egy nő egy férfi és valamilyen állat hulla. Homályosan a háttérben több halott testtel és még több vérrel.Mi történhetett? Ez az egy dolog amire emlékszem a múltamból, azon kívül, hogy a nevem....Valami Nozomin.
Legalább ezt tudhatnám....
Csak néztem magam elé. Hogyan juthatnék ki innen? H-hősök...tényleg ez egy társadalom tele hősökkel, ők majd segítenek. Oda vonszoltam magam az ajtóhoz.-Valaki! Segítség! Engedjenek ki!!!
Erőlködtem hátha valaki meghallja.
Hallottam lépteket. Mégis jön értem valaki.
Egyre közelebb ért, egyre hangosabban hallottam lépteit.Kinyílt az ajtó. Egy férfi volt. Nem festett úgy mint aki megakart menteni.
Hatráltam, de ő csak közelebb jött. Mikor elértem a falhoz csak leguggolt és elejtett egy mosolyt majd szóra nyitotta a száját.- Sajnálom hölgyem ha megijesztettem. Hadd mutatkozzam be. Abe Montaro vagyok.
A mihaszna népség úgy hív a kereskedő. Azért kaptam ezt a nevet ugyanis számtalan gyereket fosztok meg a családjától, itt ebben a házban kiképzem és eladom jó pénzért. Veled ugyan ez történt. Az ő hulláikat látod. Sajnálom, hogy a többi csodás emléked elveszett, de talán neked jobb ez így. Kezdetét veszi az itteni fájdalmas, nehéz életed. Sok sikert a túléléshez. Van kérdésed? -mondta gúnyosan vigyorogva.Szomorúnak kéne lennem, dühösnek. Megölte a szeretteimet, elrabolt, bezárt ide, de nem érzek semmit. Nem is tudom kik voltak ők. Vajon, hogy jutottam idáig?
-Ki vagyok én? Miért raboltál el?-kérdeztem
-Nem tudom ki vagy, csak a képességedre van szükségem. Mármint inkább annak akinek eladlak. Nekem a belőled származó pénz kell. Ennyi.-Miért teszed ezt? Nem félsz, hogy megtalálnak a hősök?
A válasz rövid volt és egyszerű. Nevetett, de nevetése abba maradt majd komolyan nézett rám és megszólalt.
-Ezt jobb ha elfelejted. Fölösleges reménykedés. Hidd csak el. Ha eddig nem találtak meg most sem lesz másképp.
Remélem, hogy a hősök nem csak elkapnak, hanem ki is nyírnak te őrült.
-Vedd föl ezeket! -adott a kezembe egy pár kesztyűt.
-Miért? -kérdeztem.
-AZT MONDTAM VEDD FEL! -emelte fel a hangját.Felkaptam a ruhadarabot ami a felvétel után aktiválódott. Teljesen rásimult a kezemre. Nem tudtam levenni.
-Most, hogy ezzel megvagyunk elmondom neked mi az a kiképzés. -mondta már sokkal nyugodtabban.
-Ez egy nagyon kemény fizikai megmérettetés. A képességed irányítás. Parancsolhatsz másoknak miután megérintetted őket.
Szóval ezért kell a kesztyű. Jól átgondolta.
Az első szakaszban a testedet és az agyadat fejlesztjük. Több harcművészeti tudást fogsz szerezni.
Iskolába nem fogsz járni, de sokmindent megtanulsz majd.A második szakasz a képességed fejlődését segíti majd. Végül, ha elég erős vagy eladlak. Ennyi.
-Mivan, ha én ezt nem akarom? -kérdeztem, de a válasz szintén csak nevetés volt.
-Sajnos ez nem választható lehetőség.
Ha ügyesen veszed az akadályokat akkor jutalmat kapsz. Viszont, ha ellenállsz vagy nem sikerül akkor megbüntetlek.
Világos?Félnem kellene, de olyan mintha egy kihívás lenne. Hiszem, hogy a hősök kimentenek innen egy nap, de amíg el nem jönnek kitartok majd.
Biztosan van kiút innen. Ha itt leszek egy ideig keresgélhetek. Ez a férfi nagyon irritál, de ijesztő is. Nem akarom azt tenni amit ő mond, de egyenlőre nem tehetek mást mint, hogy alkalmazkodom.
-Mi az első feladat? -kérdeztem.
-Gyorsan feladtad. -gúnyolódott.
-Csak, hogy tudd nem adtam fel semmit egyszerűen élnem kéne addig, hogy meg tudjanak menteni és szenvedni sem nagyon akarok. -köptem a szavakat idegesen.
-Értem. -mosolyodott el.Remélem tetszett. Gondolom senki sem olvassa amit ide írok, de ha tetszett dobj meg egy ⭐-gal 😘
A csodálatos borítót pedig köszönöm probablyconfused_ <3
YOU ARE READING
Red Controll [Todoroki x Oc bnha ff.]
Short StoryKitakore Nozomin vagyok. Egy olyan világban élek ahol az emberek 80%-ának van képessége. Mindenki azt hiszi mekkora kincs számára, de nekem ez tette tönkre az életem. Sokáig azt kívántam bár cserélhetnék mással akinek nincs ereje. Ez egy átok. Lehe...