Red Controll [Todoroki x Oc bnha ff.]

Elég volt

Bár cserélhettem volna veled.....

Nozomin vagyok. Egyszer régen volt családom talán még barátaim is. A képességem irányítás. Elraboltak és eltávolították szeretteimet az útból. Csak azért, hogy eladjanak valakinek aki kihasználja ezt az erőt amit birtoklok. Az ember aki megkeseríti az életem, "becses" nevén Abe Montaro az aki most fogva tart engem. Túl vagyok már mindenféle kiképzésen. Ez a férfi a maradék érzelmeimet is kiverte belőlem. Volt egy barátom, de őt is eltette lábalól. Nem ment meg senki és valószínűleg már csak a jelentkezőre várunk aki majd megvásárol, hogy aztán kihasználjon. Ez az életem eddigi története.

Éppen a folyosón sétáltam amikor egy az egyik szobából kiszűrődő beszélgetés részlete jutott fülembe.

"Minden készen áll. Akkor jövőhéten persze fizetségem után már a tietek is"

Azt hiszem el fognak adni. Eddig gondolkodtam azon, hogy hogyan álljak bosszút mindezért. Nem akarom ezt az életet élni. Készen állok a halálra, hiszen mi lenne jobb bosszú amit megtehetek annál, hogy elpusztítom a "munkája" "tökéletes" gyümölcsét. Nem leszek senki szolgája. Akkor inkább a vég, de ha már úgyis meghalok teszek egy kísérletet hátha tudok végezni előbb vele is. Gondolom ez nem bűn, hiszen a "hősöknek" is így kellett volna cselekedniük csak nem tették meg így megmentem magam.

_________________Time skip________________

Eltelt ez a hét. Itt az idő "akcióba" lépni.
A konyhába indultam ahol ő is tartókodott. A képességem nélkül kell megoldanom, hiszen kezeim nem szabadok. Egy pillanat alatt befutodtam és a kés felé indultam. Felkaptam és fél irányítottam egy csapást. Újságot olvasott, de egy pillanat alatt elkapta a kezem és kifordította, hogy elejtsem a kést. Szép lassan elemelte arca elől olvasnivalóját és gúnyosan mosolygott rám majd felállt

-Neked is jó reggelt Nozomin-chan. Úgy látom még azért távozásod előtt tettél egy próbát. -mondta miközben kérdőn szemeimbe nézett közben csuklómat még mindig szorította. Én csak meglepetten néztem rá.

-Talán azt hitted nem tudom, hogy tudsz róla? Legközelebb jobban figyelj az árnyékodra.

-Lenézően nézett rám ami haragot keltett bennem és megpróbáltam megütni, de másik kezemet is elkapta. Az alkamat kihasználva megpróbáltam lábbal támadni, de mintha olvasta volna mikor lendítettem, kirúgta alólam támaszkodó lábamat így elestem, de kezeimet csuklómnál fogva elkapta és magafelé emelte így fejem nem ütközött padlóhoz.

-Ennél egy kicsit több kell ahhoz, hogy engem legyőzz -mondta.

Hirtelen lett egy ötletem amire még Montaro sem számított. Olyat fejeltem rá, hogy leült én pedig felálltam gyorsan és azt mondtam.

-Vedd fel a kést és szúrd át a mellkasodat vele! -utasítottam

Ennek sikerülnie kell, hiszen érintkeznem kell vele de az már mindegy, hogy hogyan nem?
A férfi a fegyver felé vette az irányt. Mikor odaért felemelte maga felé tartotta és egy irányzott csapással át kellett volna szúrnia tüdejét, de helyette nevetésben tört ki.

-Sajnálom Nozomin-chan, hogy le kell hangolnalak- nevetett.
-De a bőrömet mindenhol úgynevezett "láthatatlan pajzs" védi így esélyed sem volt, de a próbálkozásod jó ötletnek indult.
Látnod kéne az arcodat Nozomin-chan. Olyan letört, tényleg azt hitted sikerült? -kárörvendett

Ideges voltam. Utolsó féreg. Nevess csak.
Felkaptam a kést és magam felé tartottam.

-Ez most, hogy tetszik te kígyó? Ugye nem szeretnéd, hogy helyetted "learassam" a "babérokat". Miért nem nevetsz ha? -húztam az agyát.

-Tedd le most! -paracsolta.

-Azt hiszem félre értetted a helyzetet itt most nem te vagy az aki parancsolgathat.
Gyűlöllek téged és habár máshogyan nem tudok keresztbe tenni neked, nekem így is megfelel! Rohadj meg! Remélem kibeleznek amiért elvesztetted az "árut" te mocsok!

Remegett a kezem. Mégsem olyan könnyű megtenni mint ahogyan gondoltam. Gyerünk már!!
Utálom ezt az életet és most eldobom.
Mély lélegzetet vettem. Mindjárt újra láthatjuk egymást..Riku. Becsuktam a szemem. Lendítettem, de a kés néhány centivel testem előtt mégállt és nem mozdult. Egy erős meleg kéz erősen tartotta csuklómat másik kezével gyengéden elvette tőlem az evőeszközt.

-Még nem kell meghalnod. -mondta majd egyik kezével átkarolta a vállamat másikat pedig kinyújtotta és a következő pillanatban márcsak a forró, gyönyörűen lobogó kék tüzet láttam kezéből kiáramlani.
Montaro szinte szénné égett. Előrébb mentem, hogy megnézzem tényleg ő e az. Igen biztosan. Hátranéztem és akkor már egészében láttam azt aki közbeléppet öngyilkosságomban. Fekete haja, Tépett köpenye, Égésektől sebezett arca volt mégis szerintem egész helyes. Mögötte egy lila portálból előlépett egy csukjás alak.
-Szép munka, Dabi -mondta miközben egy pillanatra vállára tette a kezét.

Odalépett Montarohoz és megmaradt maradványait is eltűntedte a Föld felszínéről, helyesbítek elporlasztotta.

Nyilván örültem neki már csak egy kérdés járt a fejemben, Miért?

Ha tetszett dobj egy ⭐-ot. Remélem tetszett❤️