Ugye nem szerelem? (Aizawa Shouta × OC)

1. rész

Este volt, éppen kint ültem a teraszunkon mikor eszembe jutott, hogy elvileg holnap jön meg a levél hogy felvettek-e a UA. hősképzőbe. Nagyon izgultam. Már mindenki aludt itthon, ezért tudtam kiszökni kicsit a friss levegőre. Kutyám mellettem a semmit ugatta és szaglászta, néha nagyon felidegesít. Mit szagol ennyire?

Míg agyaltam úgy átfáztam hogy inkább bementem vissza sötét szobámba. Nagyon féltem hisz év közben jelentkeztem és a lemaradásom miatt nagyon kellett teljesítenem a felvételin. Rendesen ki is fáradtam.. Nem is azírásbeli fárasztott annyira ki, azt kiráztam kisújból, mondjuk egy kicsit nehezebbre számítottam.

Aztán jött a gyakorlati része a felvételinek, na attól már nagyon fostam. A képességemet teleportálásnak hívom, még nem sikerült az egészét kihasználni, alig értek hozzá... Sokan piszkáltak az erőm miatt, mert hogy Kurogiri-nek a Gonoszok Ligájából is ilyen a képessége és hogy biztos rokonok vagyunk vagy akár az apám is. Hát hogyan mondjam? Még szerintem ő is jobb apuka lenne mint az én apámnak nevezett senki...

Na mindegy ennyit erről, vissza a felvételihez, ügyebár az erőmet nem igazán tudtam használni de tiszta megnyugvást jelentett számomra hogy egy olyan tanár, profi hős vezette a felvételit akit ismertem és szerettem Present Mic. Amikor a rikácsoló hangját meghallottam egy nagyobb kődarab leesett a szivemről. Na igen, a baj hogy nem az egész, a maradék tovább nyomta. Rengetek pontott kellett összegyűjteni. A végén az ájulás szélén álltam azt se tudtam hol vagyok. Kijutottam élve és azóta is csak izgulok. A sok túlgondolásomat már a zenék sem állították meg ezért leraktam és szépen lassan elnyomott az álom.

Reggel az ébren lévők hangjára keltem. Nem igaz nem tudnak halkan lenni. Megnéztem a telefonomon az időt 11:24 már kikéne kelni az ágyból és kimenni hozzájuk. Meg enni is kéne valamit. Bár ebből lehet hogy már csak ebéd lesz. Kinyitottam az ajtót és bevillant..már megkellett hogy érkezzen a levél. Gyorsan körbe kérdeztem anyát és berohantam a szobámba az értesítővel a kezembe.

Elmondtam egy miatyánkot, igaz nem vagyok vallásos sem senki a családból, de ilyenkor néha jól jön. Kinyitottam és átfutottam a szövegén.
-FELVETTEK!!-üvöltöttem el magamat és elkezdtek lefolyni a könnyek az arcomról. Kijár ez a jutalom nekem, nagyon megdolgoztam érte, hogy ide jussak és már megkellett könnyítenem kicsit a lelkemet. Írtam nővéremnek egy üzenetet. Nővérem már vagy egy éve elköltözött tőlünk, ment egyetemre. A szerencsés, én meg itthon maradhattam ezekkel a hülyékkel. Igen az ő kiszakadásával a családunkból omlott minden felelősség és munka az én vállamra. Anyáéknak is elújságoltam a nagy hírt és körbe adtam a levelet és leültem enni, mert pár óra múlva találkozóm volt az igazgatóval és az új osztályfőnökömmel.