Carmen és a bosszúállok /Marvel ff. [BEFEJEZETT]

Fél Óra A Túlvilágon

Sziasztok!
Mielőtt ebbe belekezdenétek lenne pár mondani valóm lécci olvassátok végig!
1. Sajnálom hogy ritkán írok de sajnos a suli az első. De igyekszek neketek hozni a szünetben pár kárpótló részt.
2. 540 fölött az olvasottság aminek órási hála.
3.Hamarosan húsvét szóval: Boldog nyuszit! 😄🥳🐇🐰🐥🐣
4. Köszönöm a több mint ötszáz olvasottságot! Nagy hála.
Ennyi lenne jó olvasást!

Az új suliban nem volt semmi.
Egy nap viszont érdekes dolog történt. Már mesélem is.
Szóval épp mentem a suliba és ebben nincs semmi érdekes eddig. Ám a suliban kémia órán, na ott átestem mindenen amiken eddig nem. Mondom mi volt. Ki hívott a tanár Kata néni egy hajmeresztő kisérletéhez. Ami az volt hogy a kezemre csöppent valamit. Hát kimentem. Ne kérdezzétek milyen őrült dolog vezényelt. Kitartottam a kezem. Rám pipettázta (nem tudom létezik-e ilyen szó de mostmár igen) a löttyöt. Minden elfehéredett. Ez nem mindig történik meg az emberrel. Éreztem hogy a testem össze esik és lecsukódnak a szemeim. Hirtelen újra láttam de nem a tantermet. Hanem fehér felhők voltak. Hol lehetek? Ez álom. Nyilván hogy kerülnék a vattacukor felhők közé. Angyalok rekedtek és repülő kutyák és macskák voltak itt. Ez mégse aluci-mamuci. Ez... Ez... Ez a mennyország. De mért nem is voltam a tisztitó tűzbe meg semmi. Olyan rövidnek tünt a látogatás.
(Juli olvasói: De juli miért látogatás? Utána elment carmen a pokolba?) Nem.
Már mondom is. Felébredtem nem látláttam semmit. Mindenki felettem beszélt. Felültem. Ez fogadott:
-Hát kérem biztos rossz génjeid vannak ehez a fáradság elleni szerhez. - mondta a tanár. És ezután esett le nekem hogy mi történt.
-Ide figyeljen! - áltam fel- Mit képzel hogy rajtam kisérletezik a hülye ellenszerével! Majdnem meghaltam miatta egyépként így is elveszítettem a látásom. De én megmondom hogy hol voltam... - felnéztem az órára. -... Fél órát. A Mennyben. És ez nem vicces. Mert nem jó érzés halottnak lenni. Viszlát én nem járok ide többet. Elmentem.
Felmentem az igazgatóhoz és kijenkeztem. Utána csak random sétálgattam vakon a világban. Egyszer csak belementem valakibe.
-Jaj! Sajnálom csak vak vagyok a tanárom kisérlete miatt és nem tudom hova megyek. - mondtam ki mindent mindha gyóntam volna.
-Semmi baj- szólalt meg egy idős hang. - segíthetek?
-Nagyon jó lenne köszönöm! - könnyebültem meg.
-Gyere velem. - fogta meg a kezem és vezetett. Odaértünk valahova.
-Kiskutyák! - éreztem ahogy ugrálnak rám.
-Igen. Vakvezető kutyák. Válaszd ki közülük azt aki a társad lesz. - mondta. Nem annyira értettem hogy hogyan de a bátrabbat akartam választani.
-Ő lesz az. - emeletem fel egy morgos de mégis játékos kutyát.
-Szuper választás. - mosolygott az öreg ember. - gyere be. Bent leültem a kanapéra ölemben a kis jószággal.
-És mért segít nekem? - kérdeztem mert már nagyon izgatott.
-Jós ember vagyok. Láttam amikor belém jöttél hogy te különleges vagy. Te a védésre és a harcra születtél. Ezért szeretnélek kiképezni holnap, gyere vissza. - mondta az idős ember.
-Ez szuper! De hogy jutok haza? - kérdeztem.
-Mancs ki van képezve vak vezetővé. Ő majd elvezet. - válaszolt kedvesen.

Ennyi lett volna a következő rész. Remélem tetszik. És szeretném ha májusig meglenne az 50 követő. Lécci kövess be hasonló jó tartalmakért. És ha teteszik a fejezet, fejelj rá a vote gombra!
Köszi!
Juli

Ui.:2 fejezet és vége ennek a könyvnek. 🥳