Segítség, Kpopsztár lettem!

1. fejezet

-Hana-

Mit tennél, ha egy nap más bőrében ébrednél? Kiváncsi lennél, mi lehet ott alul, vagy felül, mi? Oh bocsánat, kissé elragadtattam magam.
Minden bizonnyal kínosan éreznéd magad, ha nem a saját tested birtokában lennél, ahogyan én is tettem.
Mindeddig nem hittem a lélekvándorlásban, testcserében és az egyéb ilyen dolgokban, addig a napig, amíg...
Na de ne siessünk ennyire előre. Kezdjünk mindent az elejéről, kicsi olvasó.

Nevem Lee Hana és 2019 őszén az életem teljesen a feje tetejére állt. Mint kpopfan, elég sokat civakodok mindennap a szüleimmel, nővérem pedig úgy tesz, mintha nem lenne családja, így alig van olyan alkalom, mikor eljön meglàtogatni minket, akkoris csak azért, hogy anyánktól pénzt kunyeráljon. Egyedül legjobb barátom, Suryeon az, akihez fordulhatok szorult helyzetekben.

Családjával éppen a várva várt koncertre igyekeztünk, amit már hónapok óta terveztünk. Bár anyámék nincsenek elragadtatva a fanatikus mivoltomtól, de mivel Suryeon szülei felajánlották, hogy eldobnak minket a helyszínre, ezért kénytelenek voltak elengedni. Màr hajnalban elindultunk, hogy biztosan jó helyet kaparintsunk meg.

-Izgatott vagy, ugye? - kérdezte tőlem rövidhajú legjobb barátom.

- Éppen a vilàg legszuperebb bandájának a fellépésére igyekszünk és még a holnapi fansignukra is hivatalosak vagyunk... Rettentően izgulok, ez nem is kérdés! - vàzoltam fel a helyzetet, amire csak a szemeit forgatta.

- Nem is te lennél. - hagyta rám.

- Tudom ez lesz az első koncertetek de azért próbáljatok viselkedni. - nézett Suryeon apja a visszapillantóban egyenesen ránk.

- Jók leszünk! - feleltük egyszerre kuncogva. Kim úr befordult egy sarkon, majd az épület mellett leparkolt. A bejáratnál már àlltak egy páran. Hála az égnek még a nagy tömeg előtt értünk ide, bár ez nem is meglepő, hiszen a koncert csak délután 4-kor kezdődik. Mi viszont biztosak akartunk abban lenni, hogy minnél közelebb legyünk a szinpadhoz.

- Este 8-kor jövünk értetek. - mondta nekünk Suryeon apja, mi pedig iparkodtunk kifele, mindketten hozva magunkkal hátitáskáinkat, benne elemózsiàval és egy-egy lightstickkel.

- Oké, sziasztok! - köszöntünk el a szülőktől, majd siettünk is beállni a sorba.

- Xiao mindenképpen jobban néz ki, mint Dongyeol. - hallottuk az előttünk álló két lányt, akik az érkezésünkre hátranéztek lenézően, majd folytattàk a nagyon fontos diskurzusukat.

- És mégcsak nem is szőkék. - suttogta fülembe Su, amit megkacagtunk mindketten. Hàt igen, nagy gond lehet, ha nem tudják összekötni a művésznevet az igazi nevükkel. Egyre több ilyen van, ahogy észrevettem.
A hosszú út alatt megszomjaztam, szóval leültem a földre és elővettem a kulacsomat a táskámból. Su követve a példámat, leült mellém.

- Figyelj én csak mondom, hogy Jinwoo az enyém! - szólalt meg a másik is, amit már nem bírtam reakció nélkül hagyni, kiköptem a vizet, ami éppen a számban volt, pont az előttem álló lábára.

- Neked meg mi bajod? - förmedt rám a barátnője.

- Megtudhatnám, ki az a Jinwoo? - kérdeztem meg illemtudó hangnemben, bár inkább ironikusnak szántam.

- Eljöttetek a koncertjükre anélkül, hogy tudnátok a leader nevét? Szégyen! - szaladt fel a szemöldöke mindkettőnek, mi meg azt nem tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk.

- A művészneve Jinhoo, nem Jinwoo. Ha szeretnétek, szívesen segítünk a nevekkel. Debüt óta ismerjük az Up10tiont. - ajánlotta fel kedves jobbkezem, a két hárpia viszont inkább csak húzta a száját.