-Hwanhee-
Éppen az igazak álmát aludtam, mikoris egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki letuszkol az ágyról. Hirtelen azt se tudtam milyen bolygón vagyok, szóval csak néztem ki a fejemből, mint valami zombi, már amennyire tudtam a csipás szemeimtől.
- Meddig voltál te fenn tegnap, hogy úgy kell kirúgni téged az ágyból? - kért számon Gyujin, előttem ágaskodva.
- Képes voltál lelökni az ágyról? -kerekedett ki a szemem, mikor konstatáltam, hogy éppen a földön ülök, tudja Isten mióta.
- Nem nem. Azt az állatodra bíztam. - mutatott rá Xiaora, aki csak ártatlan fejjel bámult rám.
- Látom azért csak beleolvastál abba, amit adtam. - vette kezébe az ágyon fekvő mangát, amit a tegnapi nap során sikeresen rám sózott. Szemügyre vette a boritóját, mintha most látná először, majd letette az éjjeliszekrényemen pihenő vaskos könyv tetejére.
Egy kis idő múltán Jinhoo lépett be a szobába aggódó fejjel.
- Még mindig nem vagytok kész? - nézett végig a leader rajtunk, tekintete pedig megállapodott rajtam. - Te pedig mit keresel a földön még mindig pizsamában? Jaj gyerekek értem én, hogy végre lazíthatunk, de reméltem, hogy korán felkel mindenki, hogy csinálhassunk valamit ma együtt.- fogta a fejét, majd mikor megelégelte a látványunkat, kisétált azt ajtón.
- Hova megyünk? - kérdeztem Gyujinéktól, mire csak megvonta a vállát miszerint neki sincs fogalma semmiről.
***
- Mindenki megvan? - kérdezte menedzserünk a kocsiban hátrafordulva hozzánk, mire egy hangos igen volt a válaszunk. A terv szerint ellátogatunk a Lotte World nevezetű vidámparkba, szórakozásképpen. Ennek persze mindannyian úgy örültünk, mint majom a farkának, mivel a világ legnagyobb beltéri vidámparkjáról beszélünk. Rákérdezett menedzserünk, hogy nem akarunk-e vlogot forgatni esetleg, ami bekerülne egy új U10TV epizódba, ám Jinhoo kamera-mentes napot tervezett mára. Kár, pedig én benne lettem volna és valószínüleg a rajongóink is élvezték volna. Micsoda kontent pazarlás - gondoltam magamban.
A kisbuszunk két soros ülésből állt hátul, négyen pedig pont elfértek egy sorban. Elől ült a hyung line: Kogyeol, Kuhn, Jinhoo és Bitto, mögöttük meg persze mi, a maknae line. Én Xiao és Sunyoul közé lettem beszorítva, Gyujin pedig élvezte az életet a szélen az ablak mellett. Mázlista.
Kogyeol és Kuhn valami új kdrámáról beszélgettek, Jinhoo dalszöveget hümmögött magában, az ablakon keresztül nézve a tájat, Bitto pedig hallgatta a mellette zajló beszélgetést. A mi sorunk inkább azzal volt elfoglalva, nagy izgatottsággal, mint a kisgyerekek, hogy mit csináljunk majd, mikor odaérünk a vidámparkba.
- Mindent kiakarok próbálni. Úgyis egyszer élünk. Na meg hát hallottam, hogy milyen menők ott a hullámvasútak. - Hypeoltam fel magam és a többieket még jobban.
- Bitto szerintem nem akar többet hullámvasútra szállni. - mondta Sunyoul nevetve. Hát igen. Bitto akárhányszor hullámvasútazunk, folyton végig visítja.
- Mivan velem? - fordult hátra hozzánk, nevét hallva. Mi pedig csak legyintettünk egyet nevetve, hogy semmi fontos.
- Roller coaster ohh aahh - kezdte énekelni a maknae Chungha dalát, miközben az énekesnő mozdulatait imitálta, ezzel piszkálva Bitto hyungot.
- Addig gonoszkodj, amíg le nem szar egy galamb. - vágott vissza szórakozottan, majd a helyén előre fordulva hallgatta tovább Kogyeolékat.
Kicsit zavart Gyujin némasága, szóval előre hajoltam kicsit a helyemen, mivel Sunyoul takarásában volt és felé fordultam.
- Hé hyung! - szólítottam meg, mikoris hirtelen a semmiből jelenetek cikáztak át az agyamon. Iskolai folyosó tele gyerekekkel, próbaterem, egy lány tükörképe. Annyira elmerengtem egy kis időre, hogy elfelejtettem, mit akartam mondani Gyujinnak. Gondolkodás közepette realizáltam magamban, hogy amit az imént láttam, valószínüleg egy álom, amit múlt éjjel álmodtam. Teljesen kiment a fejemből, miután ki lettem rúgva az ágyból.
- A te hibád, hogy csak most tudtam vissza emlékezni arra, amit álmodtam. - hibáztattam egyből szerencsétlent, aki csak pislogott rám, mint aki nem vesz engem komolyan.
- Ha nem olvastál volna hajnalokig, több időd lett volna aludni. - söpörte le válláról gyanúsítgatásom.
- Oohh Hwan-aaah mesélj már mit álmodtál! Megesz a kíváncsiság! - győzködött vigyorogva mellettem Xiao.
- Valami baromságot, hogy belenéztem a tükörbe és bombanő lettem. - röhögtem fel a mondatom végére, mire Kuhn is hátra fordult nevetve.
- Múltkor mókusokkal álmodtál, most meg ez... Kezdem elhinni, hogy nem vagy százas. - jegyezte meg Kuhn még mindig nevetve.
- Xiao, tudom min agyalsz, de ne csináld. Ne próbálj engem nőként elképzelni. - figyelmeztettem, mivel anélkül tudom, mit gondol, hogy bármit is kiejtene a száján.
- De most miért? Lehet még randiznék is veled. - tört ki belőle is a röhögés végül, amit egész idáig próbált magában tartani.
- Értem én, hogy kezdesz felnőni Dongyeol drága, de ne itt és ne most oszd meg velünk, hogy mégis kivel randiznál és kivel nem. - nézett hátra Jinhoo is, próbálva komoly arcot vágni, de látszott rajta, hogy ő is jól szórakozik a helyzeten.
- Olyan gonosz vagy.. - süppedt bele az ülésbe, miközben előkotorta fülhallgatóját, hogy amíg a helyszínre nem érünk, zenével elfoglalja magát.
- Mit hallgatsz? - érdeklődtem a telefonjának kijelzőjét bámulva, bár annyira mocorgott a kezében a göröngyös út miatt, hogy nem birtam elolvasni.
- Zenét. - adta meg a legmegfelelőbb választ eme fantasztikus kérdésemre. Hát, ha már így állunk.
A fülhallgató egyik végét kivettem a maknae füléből és beraktam az enyémbe, hogy én is halljam, mégis milyen zenét hallgat.
- Hé! Nem engedtem meg! - próbálta kivenni a fülemből, én viszont ellenállást tanusítva fogtam a fülemhez még mindig kitartóan, megpróbálva kitalálni, vajon ez mégis melyik előadótól származik.
- Hagyd már, hogy élvezzem veled a zenét! Ne légy már ilyen gonosz! - nyafogtam vigyorral az arcomon. Meglepetésünkre Xiao fülesének másik felét, amelyik még mindig az ő fülében pihent, Gyujin nyugodt szívvel kiszedte onnan és élvezettel hallgatott bele a maknae zenéjébe, ami éppen a fülesben szólt.
- Olyan gonoszak vagytok! Haza akarok menni! - tettette a sértettet, miközben mi majdnem megfulladtunk a nevetésben. - Menedzser hyung, nem tudna engem itt kidobni? Igérem hazasétálok! - kiáltotta előre, hogy a sofőrünk is hallja.
- Sajnálom, de ez teljességgel lehetetlen kérés. - hallottuk menedzserünk válaszát, mire Xiao bedurcizva keresztbe tette kezeit.
- De amúgy ezt kik éneklik? Valamiért Gfriendre tippeltem volna, de túl rockosak hozzá. - próbáltam kitalálni, Gyujin viszont szólásra nyitotta száját, mielőtt még a maknae bármit is szólhatott volna.
- Ez a Deja Vu a Dreamcatchertől. - súgta meg nekem, mire egy "oooh" hagyta el a számat.
- Jólvan hallgasd tovább, én maradok Somi dalainál. - adtuk vissza neki a fülest Gyujinnal együtt, majd elővettem a fejhallgatómat és Spotify-on elinditottam a szokásos playlistemet Somi,Bigbang,Exo és Shinee dalaival. Meg persze a mi dalaink is rajta vannak a zenelistán, bár az már mellékes.
Így telt az utunk további része a vidámparkig.
YOU ARE READING
Segítség, Kpopsztár lettem!
FanfictionLee Hana egy 17 évét betöltött gimnazista, aki oda-és vissza van kedvenc kpop együtteséért, az Up10tionért. Legjobb barátjàval végre eljut egy koncertjükre, ám ezt az időszakot követően a lány élete a feje tetejére áll. Sztori egy meggondolatlan kív...