Segítség, Kpopsztár lettem!

3.fejezet

-Hwanhee-

Bár nekünk már hónapok óta nem volt comebackünk, ígyis fárasztó kissé a mostani promotálásunk. Sajnálom, hogy most csak nyolcan vagyunk, mivel ez az első, hogy két tag nélkül promotálunk. Mindannyiunknak hiányzik Wooseok és Jinhyuk, de szerencsére van pár alkalom, mikor kamerákon kívül tudunk találkozni velük. 

Xiaoval jelenleg eljöttünk egy csendes kávézóba, ahol egy kicsit eltudunk lazulni a hosszú stresszes nap után. Többiek már a dormban pihennek, mi viszont valamiért nem tudunk még ilyenkor sem megülni a seggünkön otthon. 

- Hwan-aaah légyszi csinálsz rólam pár képet? - kérdezte tőlem a szelfimániás maknae, én pedig bólintva átvettem a telefonját. 

- Nincs még tele a tárhelyed? - hülyültem el, ő pedig csak a vállát vonogatta.

- Nemrég vettem tárhelyet, szóval kibírja egy ideig. - nyugtatott meg helyzetéről, én meg már röhögve fogtam a telefonját, amit észre is vett. - Ne röhögj ennyire, mert ha leejted a telefonomat, fújhatom a plusz tárhelyet! 

- Jó jó, nem röhögök. Na vágj valami pózt. - sürgettem, mivel a forrócsokim már azon volt, hogy teljesen kihűljön a várakozásban.

Pár fénykép után visszaadtam neki, majd a képeket nézve elégedetten bólogatott. A biztonság kedvéért pár szelfit is készített, amiket gondolom fel is fog rakni twitterre a rajongóinknak. Próbált engem is sunyiban lefényképezni, de elfordítottam a fejem.

- Ne már, tudod, hogy nem szeretem a lesifotókat. - nyavalyogtam legjobb barátomnak.

- Akkor engedd, hogy hadd csináljak képet rólad. - kérte, de én csak a fejem ráztam.

- Nem akarom. 

- Ünneprontó vagy. - sértődötten ivott bele forrócsokijába, miközben a telefonját babrálta.

A kávézó csendjét pár középiskolás törte meg, akik hangosan beszélgetve libbentek be a helyiségbe. Jókedvűen léptek oda a pulthoz, hogy leadják a rendeléseiket. Sokszor átfut az agyamon, milyen lenne ismét iskolába járni. Legnagyobb aggodalom csak a vizsgák lennének.

- Miért telnek el ilyen hamar az évek? - tettem fel a kérdést, ami jelenleg a lelkem nyomja. - Olyan szívesen visszamennék középsuliba, te nem?

- Őszintén? - gondolkozott el Xiao, ám végül csak a fejét rázta. - Még egyszer végig szenvedni a vizsgaidőszakokat... Hát kössz nem. Egyenruhát pedig bármikor hordhatunk ígyis-úgyis. - Kacsintott rám. Bekell valljam, igaza van, de azért mégis jobb lenne kicsit visszamenni az Up10tion előtti időszakba.  

- Nekem annyira nem voltak gondjaim a vizsgákkal. - emlékeztem vissza, hogy az első 10 legjobban teljesítő tanuló közt szerepeltem mindig. 

- Azok után, hogy folyton égeted este a villanyt, mert olvasol, hát nem csodálkozom, hogy nem volt gondod anno a vizsgákkal. - jegyezte meg mellékesen.

- Szerintem menjünk, nehogy a végén még elkezdjenek aggódni értünk, hogy hol vagyunk ilyen sokáig. - keltem fel az asztaltól felvéve a bőrkabátomat a szék támlájáról. Lassan Xiao is feltápászkodott összeszedve ő is a cuccait, majd kimentünk a kávézóból és a dormunkhoz baktattunk, miközben mindenféle marhaság hagyta el a szánkat.

***

Az ajtón benyitva égett szagra lettünk figyelmesek. Gyorsan ledobva cipőnket a bejáratnál besiettünk a konyhába, hogy most melyik idióta próbálja meg felgyújtani a házat. Meglepődve konstatáltam, hogy Kuhn éppen valami, már odaégett kaját sütöget, miközben felénk fordulva mosolyogva integetett szabad kezével.

- Te mégis mi a jó istent művelsz? - szaladtam hozzá a szituációhoz képest vidáman. Annyira vicces volt látni a semmitudó tekintetét, mintha éppen egy kisgyerek próbálna palacsintát sütni az anyja felügyelete nélkül.

- Sunyoul megkért, hogy figyeljek a kajára, amíg kimegy wc-re. - ahogy ezt kimondta, megjelent az ajtóban az emlegetett nyuszifogú tagunk.

- 5 percre hagyom rád a kaját. 5 percre... MI EZ AZ ÉGETT HALSZAG?! - sipákolta, miközben odafutott a tűzhelyhez, hogy lekapcsolja alatta a gázt és félrehúzza szerencsétlen fekete ennivalót.

- Legalább most Xiao nem panaszkodhat, hogy túl nyers. - állapítottam meg felnevetve, amin a maknae is jól szórakozott.

- De azt mondtad hogy addig figyeljek rá amíg vissza nem érsz. - mentegetőzött, amin még jobban elkezdtünk nevetni.

- Tehát ha közben leugrottam volna a boltba, addig ott sütögetted volna azt a szerencsétlen halat?! - kelt ki magából Sunyoul.

- Látod ha inkább Bittonak szóltál volna, ez nem történt volna meg. - jött be Kogyeol is a helyiségbe, miután meghallotta a kis vitát.

- Kuhn volt kéznél hát most istenem. - őrjöngött Sunyoul, mire kicsit hátráltam a többiektől, félve egy vulkán kitörésétől, ennek ellenére majd megfájdult a hasam a röhögéstől. Xiaora nézve ő se bírta már ki komoly fejjel.

- Oké én inkább felmegyek, mielőtt itt még megfulladok a nevetéstől. - mondtam végül még mindig röhögve, mikor végre levegőhöz tudtam kapni és feliszkoltam a Bittoval és Jinhyukkal közös szobánkba.

Próbáltam halkan benyitni az ajtón, nehogy megzavarjam Jinhyuk hyungot, mivel mostanában elég sok dolga akad, mint frissen debütált szólista. Beléptem a szobába, majd konstatáltam, hogy az említett szobatársam éppen az igazak álmát alussza. Alapjáraton hangoskodva simán ráugranék, hogy ébredjen fel, mert olyan hangosan horkol, hogy a szomszéd már feljelentette csendháborításért. Sajnos ezzel még várnom kell, mert még én sem vagyok ilyen szívtelen dög. Majd a promócióid után, ne félj! Kapsz te még tőlem hehe.

Levetettem magam az ágyra és szokás szerint előkaptam valami olvasnivalót, aminek kiválasztása ezúttal a The Calligrapher's daughter című könyvre esett. Agyam kikapcsolva faltam az oldalakat, mikoris mint egy állat, úgy csapta ki Xiao az ajtót, mit sem törődve a pihenő szólistával. Meglátva engem, vigyorogva hozzám sietett, egy mangával a kezében.

- Hwan-aaah! Téged kerestelek! - kiáltotta, miközben helyet foglalt az ágyam szélén.

- Te ütődött, hangosabban nem ment volna? - suttogtam felegyenesedve az ágyamban.

- Ezt muszáj elolvasnod! - nyomta a képembe a képregényét, mintha nem látná, hogy pont most kezdtem bele egy új könyv elolvasásába. - Nem spoilerezek, de eddig ez a legjobb manga amit valaha olvastam, szóval bele kell lesned!

- De már nekikezdtem egy könyvnek. - mutattam fel a kezemben lévő példányt, ha nem lett volna számára eddig elég egyértelmű. 

- Jólvan akkor olvasd nyugodtan azt az unalmas könyvet. Ezt viszont azért ideteszem, hátha elakarod majd olvasni. - tette le az éjjeli szekrényemre, majd kiment a szobából. 

"Már megint mi a francot próbál rám sózni?" - gondoltam magamban, miközben odanyúltam a mangáért. Tehát ez nem lenne más, mint a Kimi no na wa? Azt hiszem ebből készült anime is, bár én még nem láttam. Miután jobban szemügyre vettem a könnyű kötésű kis könyvszerűséget, félretettem a The Calligrapher's daughter-t és nekiálltam annak, amit a maknae adott az imént. Frász vigye el ezt a gyereket egyszer!

Maga a sztori miután beleolvastam, egészen elragadott. Ez az idióta most nagyon ráhibázott, hogy őszinte legyek. Milyen jó lenne már egy más ember testében ébredni? Akár egy napig nem Hwanhee, a mindig boldog Up10tion tag lenni. Miközben haladtam a történet olvasásával, egyre nehezebb volt az ébren lét, majd lassan mélyálomba szenderültem.