mist ↬ woosan

12

Wooyoung a hosszú, fárasztó nap után egész éjszaka horpasztott. Alig bírt reggel felébredni mély álmából, hogy munkába induljon.

Munkahelyén hamarabb végzett a szokásosnál, ámde bent maradt, hogy megszerkessze a tegnap készült fotókat. Hongjoong meglátogatta őt az irodában némi munkával kapcsolatos dolgot intézve, és amikor meglátta, barátja min ügyködik, elállt a szava. Wooyoung kikérte az idősebb fiú véleményét, és miután megbizonyosodott róla, hogy a fotói más tetszését is elnyerték, máris jobban érezte magát.

Mire hazaért, az összes fotót elküldte különböző versenyekre jelentkezésképp, s ezekben is Hongjoong segített neki. Az idősebb látta, Wooyoung mennyire elszánt a műveivel kapcsolatban, ezért rászánta némi idejét a fotókra. Woot ez rendkívül meghatotta.

Otthon Yeosangnak is rögvest megmutatta szerkesztéseit, majd azt is, mennyi versenyhez használta fel őket. Sangie álla leesett a fotókat szemrevételezve, hisz nem számított rá, hogy Wooyoung szerkesztései így feldobják majd a nyers képeket.

Szerkesztés alatt nem a bőrhibákat és hasonlókat kellett érteni. Minden kis tökéletlenség ott tündökölt Yeosang arcán, a háttérben, az összes fotón. Talán ez volt legkülönlegesebb bennük. Wooyoung a fényeken, a színeken állított, képeket mosott össze, mintha Yeosangból öt lenne. Mindegyik alak átlátszó volt, mint valami szellemek, más-más pózban maguk mögött Szöul pislákoló fényeivel.

– Nem vagyok a legjobb a szerkesztésekben, de gyakorlásképp megtette – mondta Wooyoung szégyenlősen, ami Yeosangból ellenkezést váltott ki.

– Ugye csak szórakozol velem? Sosem láttam még ilyen szépen megszerkesztett képeket - dicsérte őt lakótársa hasonlóan, mint Hongjoong, de Wooyoung úgy gondolta, barátai túloznak. Talán tényleg nem sikerültek olyan rosszul a fotók, de a fiú azt érezte, van még hová fejlődnie. Mindez azonban megtette a versenyekre, melyekre jelentkezett.

– Örülök, hogy tetszenek – mosolyodott el Wooyoung. – Akkor ugye nem baj, hogy felhasználtam őket?

– Dehogy – csóválta fejét az idősebb, ahogyan saját képeiben gyönyörködött. Wooyoung megértette őt, mivel Yeosangnak mesébe illő arca van. A szerkesztővel egy hibát sem javított ki rajta, mégis csodaszép volt. – Átküldöd őket?

Pár perc múltán, hogy Yeosang posztolta a képeit Instagramra, felrobbant a két fiú telefonja. Barátaik elhalmozták a group chatet üzenetekkel, istenítve sikeres fotózásukat. Hongjoong még mindig rendkívül hatása alatt volt a képeknek, de nem volt olyan barát, aki ne imádta volna őket.

Wooyoungot mintha felpofozták volna, amikor meglátta San üzenetét a csoportban. Majdnem egy napig nem forogtak a fiú körül a gondolatai, és sosem érezte még ilyen szabadnak magát. Ez lenne a megoldás? A fotózás tényleg ki tudná őt zökkenteni az exén való agyalásból? Fel tudná őt segíteni a padlóról? Bízott benne, hogy San jelenléte nem fogja elkergetni ezt a szabadságérzetet.

San🏔: Elképesztőek vagytok! Ezzel tuti nyerni fogtok!

Woo válaszul megköszönte a bókokat és jókívánságokat, bár ezt nem csak Sannak, hanem mindegyik srácnak. Ettől az üzenettől még nem kezdték őt fojtogatni az emlékek, pedig bevillant neki az a tömérdek fotózás, melyet Sannal élt át. Úgy tűnt, a két legfontosabb dolog az életében le tudja győzni egymást. Hobbija totál kisöpörte szívéből és elméjéből az aggodalmakat és fájdalmakat. Wooyoung ezután elterelte figyelmét, nem akarta mélyebben beleásni magát a múlt dolgaiba, nehogy felsértse sebeit.

Yeosangra pillantott, aki öklével száját takarva bámulta telefonját.

– Mi az? – kérdezte Wooyoung, majd a saját készülékére pillantott, hogy tovább olvassa a chatet.