Árnyak Az Éjszakában

Amikor az idő megáll

A kómás állapotom következtében  az idő múlását nem érzékeltem. Homályosan láttam mindent. A gondolataim viszont azt sugalmazták, megfogok halni. Úgy éreztem, hogy teljesen magamra maradtam... A kómás állapotom alatt a tudatalattim visszavitt ugyan oda, majd egy olyan lökést adott ami harcra kényszerített. A gondoltaiamban szépen lejátszódott a harc minden egyes mozzanata. Harc mező... Én és a démon gyilkos... Nem tudtam felfogni pontasan mi zajlik, de érzékeletem az életem a tét. A sötét alak kardokkal hadonászott, én igyekeztem kikerülni a támadásait. Azonban nem sikerült. Végül légicsatára jutott a választásom, ezért elrugaszkodtam a földtől, majd hatalmas sebességgel mentem át rajta. Ordít egyet majd eloszlani látszik, majd számomra egy ismerős alakot vesz fel.  Alakváltó...  Átalakulása egy rám hasonló példány volt, pontosabban én. Borzalmas ahogyan kinéztem. Tényleg így nézek ki? Tenyereimet a szemem elé helyezve végig nézek magamon, majd a kötést mely rajta áll leveszem. Egy kis vércsepp kifolyik. Irányítani kezdem és egy kardot formálok belőle. Hadonászni kedzek felé, míg végül sikeresen sziven döföm. Végeztem vele. Az ismeretlen személyiség összesik gondolataimban és könyörögve kéri ne bántsam tovább. Ám nem könyörülök meg rajta, még egy szúrást végzek és elfekszik. Megöltem...  Az utolsó lélegzetetől kirázott a hideg majd vállat vonva visszakötözöm magam. Majd a külvilágról egy hangot hallok, de azt is homályosan.

-Weirdoooooo!!!!!!- kiáltja aggódva Zack. Hangján hallottam az aggodalmat felém. Megpróbáltam felkelni de nem sikerült még mindig kómában vagyok. És az idő.. Nem halad..

Még mindig ugyanott állok, az erdő sötét mélyén, ahol halottak borították a meseszép tájat. Ám a fák törzsén lévő vérnyomok a Hold ragyogó fényében ilyesztőbbé teszik a helyet. Szemeim előtt ismét meglátok egy alakot. Zack volt az, magabiztos, féltő mosolyával nézett rám, majd kérdőn kérdezte:

-Minden oké? - hangjából tisztán kivettem mindent. Szeret, olvastam a gondolataiban, és teljesen összezavarodtam.

Később a riasztó állapotomból nagy nehezen feleszmélve, Zack alakja jeleneik meg előttem. Sír.

-Miért?! -Ordítja és a kezemet fogja. A keze melege csodálatos érzéssel töltött el. Soha se éreztem ilyet.
-Ne-ne sírj... -nyögöm ki halkan majd egy mosoly féleséggel reagálok, hogy megnyugtassam.
-Úristen!!! - sírva nyögi ki majd szorosan magához ölel.- A-azt hittem, hogy-hogy t-te meghaltál.-Szipogva mondja. Könycseppjei szomorúan hullatok szakadt felsőmre.
-N-nem tudok.. - folytatni szerettem volna de ujjával eltakarta a szám.
-Ne erőltesd a hangodat. - és jogosan mondta. Számból a vér folyt, nagyon rosszul néztem ki. A szárnyam tönkre ment, eltört. A testem csupa seb és vér. Szószerint darabokra törtem.

Majd ölbekapott és cipelni kedzett. Szorosan belékapaszkodtam. Az út alatt mindent igyekeztem neki elmondani, hogy miért. Viszonylag úgy tett, hogy érti a dolgot. Bár, számomra is érthetetlen volt az egész. Még is mit miért? Miért ölték meg a klánomat? És miért volt az, hogy bosszúból fogom kivégezni? Bár elhatároztam, megfogom ölni.

-Ehh? - kérdőn nézett rám a fiú, halotta ahogyan kimondtam a gyilkolással való dolgot.
-M-megfogom ölni. - mondom neki könnyes szemekkel. Majd hozzá bújok. Az illata mint a csokoládé, lágy és finom.
- Kicsodát? -Értetlenül nézett majd visszaérve a többiekhez lerakott óvatosan a fűbe és a sebeimet kezdte el lekezelni.
-Akivel harcoltam..
-Ha-harcoltál? Szerintem csak összevissza repdestél az egen.
-Az meglehet de.. -megakad a szó a számon végül arra az elhatározásra jutok, hogy csendben maradok.
-De mi? - aggódva nézett rám, majd a sebeim lefertötlenítése után ismét ölbekapott és hazafele vezetett az utunk.

A csillagos eget bámulva, elgondolkodtam elég sok mindenen. Nem értem az adott helyzetet. Megint miért? Rá-rá néztem a fiúra, és ismét elveszek a gyönyörű szempárjában.

-Szép-Szépek.. -zavarodottan néztem rá majd elpirulok és elbújok a kezei között.
-Mi, szép? -mosolygva nézett rám.
-A-a szemied, szeretem a szemeidet. -nagy nehezen megpuszilom az arcát.

Zack elpirult majd megcsókolt. Szintén elvörösödök majd átölelem.

-Sz-szeretlek.-Súgtam oda neki, majd csenben hozzá bújtam.
-Én is. -majd gyengéden lerakott a földre megfogta a kezem és hazavitt.

Sose gondoltam volna, hogy érzek ilyet. Szeretni valakit. Az érzés tudata, mely felül múlhatatlan. Szeretni valakit. Egész végig ez járt az eszemben. De még is valami oknál fogva, azt éreztem, megtaláltam az új családom. Az érzés hatalmas energiával töltött fel.