Kávé, két kiskanál cukorral /Jikook/✔

Epilógus

Fél évvel később

  - Jungkook elmondtam, kend be magad naptejjel, mert le fogsz égni! - Jimin csípőre tett kézzel nézett a párjára, aki épp a tengerparton kergetőzött a kislányukkal. Mingi, a kisfiúk pedig az apukája mellett, egy gyerek méretű nyugágyban, feje felett kék-fehér csíkos napernyővel, orrán napszemüveggel, a fején pedig apró szalmakalappal pihent. A husis lábai keresztben fedték egymást, és úgy szemlélte a tengert. A szöszi tagadni sem tudta volna, hogy a kisfia menőbb nála. És nagyon fehérebb. Konkrétan egy mini Yoongi volt.
- Ugyan már szívem - sétált ki a tengerből Jungkook, úgy, mintha Ő lenne Poszeidón. Csak ázsiai kiadásban. Erre gondolt Jimin, majd beharapta az alsó ajkát, ahogy piszkosabbnál piszkosabb gondolatok lepték el az elméjét. A merengéséből két, vizes kar, és egy pimasz vigyor rántotta ki.
- Ya! - csapta meg a szőke a pimasz párját - Ne játszd itt nekem magad! Este meg jajgatsz, hogy fáj mindened - ült le a napozóágyra, majd megigazította a mellé tipegő Sarang fürdőruháját. Jungkook, aki már a férje, engesztelés képpen egy csókot nyomott Jimin arcára, aki tagadta, de megenyhült. Szerette azt a lükét, még ha le is égett a napon.

  Így telt a napjuk. Apa és lánya a vízben játszottak, míg a másik kettő családtag a napernyők alatt pihenve szemlélték a tengert, majd, amikor már nem tűzött annyira a nap, ők ketten is megmártóztak a vízben.

Az egész életük így telt. Vidáman, vitatkozva, hangosan, de szeretetteljesen

Illetve...

Sok-sok kávéval, mindegyik szigorúan két kiskanál cukorral.

Vége.

2021.03.29