Kávé, két kiskanál cukorral /Jikook/✔

~9~

Napjainkban

  A nap már rég eltűnt a horizonton, és a város felett halványan csillogott a hold. Jimin csendesen nézte a lámpák és hirdetőtáblák miatt arany színben folyó várost. Mindig is szerette Busant, oda született, ott nevelkedett fel, emlékek ezrei kötötték a volt iskoláihoz, azok mellett és különös mellékutcákban megbúvó játszóterekhez. Jungkook mellkasának dőlt, és élvezte, ahogy a fiatalabbik gyengéden cirogatta a pólója alól kikandikáló hófehér bőrét. Annyi kérdés kavargott a fejében, hogy azt sem tudta, melyikkel kezdje. Hogy egyáltalán készen áll arra, hogy megtudja az igazat.
- Min gondolkozol? - ölelte át a derekát a fiatalabbik, majd egy apró puszi is landolt a halántékán. Úgy viselkedtek, mintha még mindig együtt lettek volna, viszont ez korántsem volt így. Még.
- Rajtunk - sóhajtott fel a szőke, majd jobban belefészkelte magát a másik erős, és biztonságos karjaiba. - Annyi kérdésem van Kook, de nem tudom, hogy melyikkel kezdjem - fogai közé vette az alsó ajkát, és a puha bőrt rágcsálta feszülten.
- Semmi gond nincs ezzel Minnie - mosolyodott el halványan Jungkook, majd a hosszú ujjait a másik selymes hajkoronájába vezette. - Emlékszel mit mondtam a tárgyalóteremben Sarangról? - az idősebbik bólintott, a fejbőrét gyengéden masszírozó ujjak pedig lesiklottak a hátára - Tudod ki az az Agust D?

   Persze, hogy tudta ki az. A valódi nevén Min Yoongi, Dél-Korea egyik legnevesebb khiphop előadó művésze volt. Amikor gimnazisták voltak, az összes lány oda volt érte, mindenki az ő zenéjét hallgatta, és a sikere máig is töretlen.
- Miért hozod fel most őt? - fordult felé Jimin.
- Tudod baba, ez alatt a két év alatt, amíg nem voltunk együtt, senkivel sem voltam. Téged sem csaltalak meg soha, így kicsit nehézkes lett volna az, hogy valaha apa legyek. Viszont Miso több vasat tartott és még mindig tart a tűzben, ha érted mit akarok mondani.
- Sarang apja Yoongi? - kerekedett ki a szőke szeme. A fiatalabbik bólintott. - De, hogy hogy Te neveled? Ne értsd félre, tündéri egy kislány, de miért nem a saját szüleivel van?

   Jungkook felsóhajtott.
- Azért, mert Yoongi úgy gondolta, hogy a karrierjét derékba törheti egy gyerek egy olyan nőtől, aki már házas.
- Kook - szólalt meg picivel később Jimin - nem értem. Miso a feleséged volt vagy mi? És közben velem voltál? - idegesen felpattant a másik mellől.
- Ez egy nagyon hosszú történet édesem - nézett fel rá a fekete hajú.
- Akkor ideje lenne mesélned, mert már fogalmam sincs, hogy mi van - a másikra vezette a tekintetét - Fogalmam sincs, hogy Te ki voltál, Jungkook.

   Az említett megint kieresztett az ajkai közül egy fáradt sóhajt, majd megpaskolta maga mellett a földet, és megvárta, míg a szőke leül.
- Sosem mondtam el neked, de anyámnak voltak kikötései a céggel kapcsolatban. Először optimista voltam, hittem abban, hogy számít neki a boldogságom, de őt mindig is csak a pénz érdekelte. Ezért is manipulálta apát hosszú éveken keresztül. Amúgy pedig - pillantott a mellette ülőre, aki figyelmesen hallgatta a szavait - Szeretne veled találkozni. Kedvel téged - mosolyodott el gyengéden.
- Folytasd kérlek - szólalt meg kissé gyenge hangon Jimin.
- Mivel egyke vagyok, fontos az unoka, ugyebár. Apám azt mondta, hogy mindegy, hogy örökbe fogadott, meleg, színes bőrű, lány vagy fiú, neki csak az számít, hogy boldog és egészséges legyen az unokája, akit kedvére babusgathat majd időskorában.
- Kookie - szakította félbe a fiatalabbat az idősebb.
- Igen szívem? - pillantott rá a nyuszi mosolyú. A szőke szívét megmelengette a megszólítás.
- Azt hiszem, apukád egy igen jó ember - simított végig a másik karján, majd egy kis hezitálás után egy apró puszit nyomott a nála ülve is magasabb arcára.
- Köszönöm édesem - kulcsolta össze az ujjaikat, majd folytatta a mesélést Jungkook - Szóval apám szeretett. Anyám pedig... Anyám egy tipikusan egy olyan nő volt, aki bármit megkapott, amit akart, mert küzdött érte, és nem érdekelte, hogy ezért kit és mit áldoz fel. Akár kapcsolatok, akár szülők, akár egy gyerek... Ha neki kellett valami, akkor ő megszerezte. És anyám unokákat akart, vérszerintieket. Úgy vélte a kapcsolatunk valami hóbort, kikapcsolódás nekem, és majd kinövöm. Nem foglalkoztam vele, és igazából, itt csesztem el.
- Ez nem a Te hibád volt! - nézett a szemébe Jimin.
- Nem is ismered a történetet - rázta meg a fejét a félbeszakított.
- Lehet... De tudom, hogy jó ember vagy Kook - simított fel az említett arcára az alacsonyabb - Lehet, hogy az elmúlt két évben nem voltam veled, de azt tudom, hogy milyen voltál az előtt. Tudom, hogy jó ember vagy Kook, mivel...
- Mivel? - kérdezett vissza a fekete hajú, és kíváncsian fürkészte az előtte lévőt.
- Mivel képes voltál szeretni. És én képes vagyok szeretni téged - halkult el a mondata végére a szöszi.

   Mindkettőjük mellkasában lévő kis ketyere, a szívük eszeveszetten dobogott. Nem tudták, hogy ebből mi fog kisülni, de olyan erős volt köztük a vonzalom, a feszültség, ami hosszú és fáradalmas évek után is vibrálóan kitartott. Ahogy egymás szemébe néztek, ösztönösen hajoltak a másik ajkára, hogy csak egy picit, egy icipicit csillapítsanak a testükben tomboló vágyból.
- Én is szeretlek - szakította meg a csókot Jungkook, majd elvált az előtte pihegő szépségtől. - Amikor a kapcsolatunk komolyra fordult, szerződést íratott alá velem, hogy majd én öröklöm a céged, mint egyetlen gyermek. Később apámmal módosította ezt, feltételeket szabott ki. Az egyik, hogy az általa kiválasztott lány, Miso legyen a feleségem a kinevezésemkor.
- Házas vagy? - döbbent le Jimin. Akkor ő tényleg egy házas emberrel csókolózott többször is?
- Nem. Már nem. Nagyjából 16 óráig voltam házas, de az is csak annyiból állt, hogy aláírtunk pár papírt. Viszont Miso nem olyan, mint az anyám. Egy körből valóak, de van az életében egy férfi, akiért bármit megtenne.
- Min Yoongi - bólintott egyet Jimin. Még mindig nem állt össze teljesen a fejében a kép.
- Pontosan. Miso a feleségem lett addig, amíg kineveztek, így megkaptam a céget, és ezután anyámnak nem volt beleszólása. Utána elváltunk.
- De miért van itt Sarang? - fordult teljesen felé a szöszi.
- Azért mert Miso a feleségem volt arra a rövid időre, annyi feltételt szabott ki, hogy neveljem fel a gyerekeit.
- Gyerekeit? Nem csak Sarang van? - zavarodott össze az idősebb.
- Várandós megint. Két hét múlva születik meg a kisfiunk Minnie - mosolyodott el. A szöszi arcát pír lepte el. Furcsán érezte magát, hogy hirtelen apa lett, ráadásul két gyerekkel. Félreértés ne essen, imádta Sarangot, és valószínűleg a kisöccsét is fogja, hogy fura, hogy egyik napról a másikra apa lett.

  - Elgondolkodtál - simított végig Jimin csupasz combján Jungkook.
- Igen... Szokatlan, hogy apa vagyok - kuncogott az idősebb.
- Apu.
- Mi?
- Én vagyok apa. Te vagy apu. Hogy a picik meg tudjanak minket különböztetni.
- Rendben főnök - forgatta meg a szemeit Jimin. - De még mindig nem tiszta a helyzet.
- Szóval - köszörülte meg a torkát a fiatalabb - Igazgató lettem, az által, hogy szerződést kötöttem Misoékkal. Anyám boldog volt, mivel minden úgy ment, ahogy ő akarta, aztán aznap, amikor legelőször találkoztunk a kávézóban a szakításunk után, autóbalesetben elhunyt. Lehet gonosznak gondolsz, de megkönnyebbültem.
- Megértem nyuszi - mosolygott rá Jimin, majd végig simított a másik haján.
- És az, hogy szétmentünk, az a kettőnk hibája. Az egyik az, hogy azt hittem, egyedül is meg tudom oldani a dolgokat, és mire szólhattam volna, megláttál minket Misoval, aki direkt rájátszott a szerepére anyám miatt, és te leléptél mert nem hallgattál meg.

  A végre kimondott szavak súlya ott lebegett körülöttük. A tudatuk szinte kiürült, és a mellkasukat is valami idegen könnyedség járta át.
- Szóval... - az idősebb rekedtes hangja vágott utat a csendben - Lényegében anyád miatt volt ez az egész?
- Igen - bólintott egy rövid gondolkodás után Jungkook.
- Összeillünk - mosolyodott el Jimin - Mindketten ugyanolyan hülyék vagyunk - kuncogta el magát, ami átfordult nevetésbe, mivel a fekete hajú csikizni kezdte őt.

  Hirtelen csend lett. Csak a kettőjük heves lélegzet vétele hallatszott, ahogy egymás szemébe bámultak a padlón fekve. Annyira ismerős volt a helyzet, mégis új. A korábban hallatszódó nevetést, kuncogást, a múlt nehéz szavait felváltotta először a bőrön súrlódó bőr hangja, majd ajkak találkozása a másik testének különböző pontjaival. Ismerősen ismeretlen volt az egész, hirtelen minden régi új lett. Apró suttogások, vallomások, régen hallott hangok foszlányai telepedtek meg a sarokban, hogy onnan visszamásszanak a két férfi hallószervébe. Jimin apróbb ujjai végig rajzolták a fekete tintát a másik bőrén, miközben a fiatalabb újabb és újabb vallomásokat suttogott kettőjük közé a szeretkezéseik közben.

  Régen voltak már így, ennyire közel egymáshoz, hogy ne csak a lelkük, de a testük is összefonódjon. Jungkook tudta már, ahogy a békésen a karjaiban szuszogó szerelmének tartozik valamivel még, hogy tökéletes legyen a nap.

  Reggelivel, hozzá kávé, két kiskanál cukorral.

2021.03.12