1.rész

139 10 0
                                    

Vissza jöttem ebbe a nyamvadt suliba, gyűlölöm az itteineket. Főleg Castielt, tavaly sokat piszkált a megjelenésem és a kislányos öltözködésem miatt. Na majd most megmutatom annak a disznónak. Beléptem a sulim területére, egy hatalmas vaskerítés vette körül, tipik katonatáboros fillingje volt... Megkerestem az osztályom a 10.A-t amikor beléptem minden szem rám szegeződött.

-Mit néztek csírák?

Köptem a szavakat osztálytársaimnak, akik látszólag nem ismertek fel. Vörös hajam szinte virított a terep mintás egyenruha miatt. Szét néztem az osztályban viszont sehol sem láttam Kent.

-Hé, hol van Ken?

Mindenki össze nézett és egy magas, barna hajú fiú megszólalt.

-Én vagyok az... Ismerjük mi egymást?

Tette fel a kérdést, mire én idegesen oda mentem. Ez lenne Ken? Van hasonlóság.... De ez brutális. Hová lett az a kisfiú akit ismertem? Egy ideig vörös szememmel a fiút figyeltem, majd leültem mellé.

-Nem válaszoltál a kérdésemre....

Mondta úgy hogy csak én halljam.

-Tch, van ez így.

Majd rágyújtottam egy szálra... Osztályfőnökinek kéne lennie, hisz ez az első nap, viszont ilyenkor 3.órában kezdünk, addig mindenkinek ide kell érnie a terembe. Legalábbis 9. elején ez így volt. Most is hiányzott pár ember, mint például Rosa, Castiel, Lysander, Alexy és Ármin... A többi ember mellékes volt, sosem foglalkoztam a jelenlétükkel ilyen Viola és Kim.

-A teremben nem szabad cigizni!!

Szólalt meg a drága szöszi. Mindig is kedveltem, segítőkész volt és kedves volt hozzám, ezért elnyomtam a kezemen a csikket.

-Oké oké, nem kell ekkora hisztit lenyomni Nath.

Mielőtt megszolalhatott volna az előbb még ideges fiú, Ken maga elé rántotta a kezem.

-Ez nem néz ki jól! Miért csináltad?

Vissza rántottam a kezem magamhoz és választ adtam.

-Azért csináltam ezt, mert nekem ez így tetszett.

Ledöltem a padra és lehunytam a szemeim, akárhogy próbáltam volna pihenni, állandóan a mellettem ülő fiúról ugrottak be emlékképek. Nem bírtam tovább, szorosan átöleltem Kent.

-Iszonyatosan hiányoztál és szeretlek.

Próbáltam kedvesen mondani a szavakat, de az én számból mostanában minden ironikusan és bunkón hangzik.

-T-tessek? Dehát nem is ismerlek.

Rámutattam a dögcédulámra ezzel jelezve hogy nézze azt meg.

-(Teljes Neved)...

Amint kimondta, azon nyomban közelebb húzott magához és szorosan megölelt. Szinte áthúzott már a székemről az ölébe.

-Mi történt veled? Hol voltál? Mit csináltál? Miért nem hívtál? Hogyhogy vissza jöttél?

Kavarodott bele a szavakba...

-Lassabban! Késöbb mindent megtudsz.

Emeltem fel védekezően a kezem, mire ő csak elkiabálta magát.

-EMBEREK! VISSZA JÖTT (NÉV)!!

"Just Friends" (Kentin x Reader)Where stories live. Discover now