Why Do You Always Run Away? [Hun] (Szüneteltetve)

4: Te követsz engem?

Kageyama az egyik fotelben ült és olvasott.
Gondolom ő mindig itt van.-megint azon kaptam magam, hogy figyelem. Hirtelen elkezdett grimaszolni.
-Nem bámulj már (Y/N)!-szólalt meg ridegen.
-Megjegyezte a nevem...- mondtam ki véletlenül hangosan a gondolatom.
-Mivel nem vagyok fogyatékos...?
-Bocsánat!
-Nem unod még?
-Mit?
-Hogy mindig vagy bocsánatot kérsz, vagy elszaladsz, vagy mindkettő!
-Bocsátnat!
-Már megint...
Felállt az ülőalkalmatosságból és felém jött. Én hátráltam, egészen a falig.
Sarokba szorított.-gondoltam.
-Most megvagy!-mondta.
-Mi?-kérdeztem zavartan.
-Soha többé ne kerülj a szemem elé!
-Én se akarlak látni téged!-mondtam nagyon mérgesen és remegő hangon.
Ellöktem magamtól és dühösen hazamentem.
Otthon bementem rögtön a szobámba, be csaptam az ajtót magam után. Lefürödtem és elmentem aludni.
Másnap már nem mentem a könyvtárba. Inkább segítettem a nagymamámnak.
Hétfőn nem volt nagyon kedvem elmenni iskolába, de végül rávettem magam. Mivel nem voltam olyan jó kedvemben ezért Hinata-val sem tudtam túl kedves lenni, de próbálkoztam.
-Miden rendben (y/n)?-kérdezte aggódva.
-Hogy...? Ja igen, minden rendben!-próbáltam egy kamu mosolyt mutatni. De Hinata átlátott rajtam.
-Öhm...figyelj nem szeretnél velem jönni az új suliba?-kérdezte zavartan.
-Hát nem is tudom... Lehet?!-válaszoltam.
Oh el is felejtettem hogy, a nyakunkon az évzáró.-gondoltam magamban.
Mai nap sem volt a leghosszabb. Most senki nem kísért haza.
Mikor már otthon voltam arra lettem figyelmes, hogy mama valakivel telefonál. Azt nem hallottam hogy kivel beszél csak annyit hogy rólam van szó.
-Mégis miért akarnám (y/n)-t árvaházba küldeni?-kérdezte a mamám nagyon mérgesen. Még soha nem láttam őt ilyennek.
Nem akartam feltünést kelteni hogy, megérkeztem ezért meg próbáltam halkan felmenni.
Hát ez nem sikerült, mivel voltam olyan béna hogy, be ütöttem a láb ujjam egy kis szekrénybe.
Mama gyorsan lerakta a telefont és felém vette az irányt.
-Jól vagy kincsem?
-Igen jól, csak be ütöttem a láb ujjam a szekrénybe. Kivel beszéltél az előbb?
-Csak egy téves hívás volt semmi különös. Gyere kész a vacsora. Ülj le és együnk!

*Egy héttel később*

Eljött az évzáró és végül abba az iskolába mentem, amibe Hinata is. Már itt is volt az első napunk.

Sugawara-senpai iskolájába mentünk végül. Az első órám az osztály főnökkel volt, nem nagyon történt semmi csak mindenki bemutatkozott meg ilyenek. Mikor kicsengettek Suga-senpai körbe vezetett. Az osztálytermeket utoljára mutatta meg. Azt hittem nem lesz rossz ez a nap, de a harmadik terembe, ahogy beléptünk Kageyama ült az egyik padban.
-Mi? Te meg mégis hogy, kerülsz ide?-kérdeztem dühösen.
-Inkább te mit keresel itt?-rajta is látszott, hogy eléggé mérges.
Nem is gondolkodtam többet megfordultam és elindultam vissza a termünk felé. Oda értem, leültem a padba rá hajtottam a fejem és elaludtam. A csengő hangjára ébredtem fel. A mai órák gyorsan lementek. Mentem is a szekrényemhez, átvettem a cipőm, már majdnem elindultam, amikor Kageyama hangjára lettem figyelmes. Őszintén kicsit megijedtem.
-Minek jöttél ebbe az iskolába?-kérdete.
-Mert!-vaszoltam és siettem is kifelé.
Kiértem és láttam, hogy a vörös hajú fiú áll ott.
-(Y/N), gyere menjünk, hazakisérlek!
-Ó! Rendben.-válaszoltam meglepődve.
-Suga-senpai-nak siettnie kellett valahova, úgyhogy ketten megyünk ma.
Utunk során beszélgettünk:
-Milyen az új osztályod?
-Nem tudom.
-Értem, majd megismered őket!-mondta bizakodva.-Az enyém nagyon jó. Aranyosnak tűnnek, de nem annyira, mint te.
Biztos rosszul hallottam.-gondoltam rögtön.
-Nem akarsz valamelyik klubhoz csatlakozni?-kérdezte.
-Nem tudom.-az a hülye Kageyama járt az eszemben.
Miért kellett neki is abba a suliba jönnie? Annyira utálom!
Nagyon elgondolkodtam, így észre sem vettem, hogy megérkeztünk.
-Itt is vagyunk!-mondta Hinata.
-Szia!
-Szia...-válaszolta szomorúan.
Bementem, kócos hajú is haza ment.
Ettünk mamával, aztán felmentem fürdeni, fogat mosni és leckét írni. Mikor kész lettem a tanulással már este volt, de még nem voltam álmos. Elkezdtem olvasni, valamiért már megint Kageyama jutott eszembe. Miután elolvastam a könyvet elmentem nagy nehezen aludni. Másnap reggel fejfájással ébredtem. Nem szóltam a nagymamámnak hisz nem fájt annyira. Elindultam az iskolába oda felé bementem a patikába, vásároltam fájdalomcsillapítót. Az első óra után vettem is be a gyógyszerből. Nem nagyon hatott. Egyre jobban kezdett fájni és nagyon melegem volt, izzadtam.
Már ebéd szünet volt én is mentem volna az étkezőbe, de nem volt kedvem beszélgetni ezért inkább kimentem az udvarra. Mamám mindig pakolt valami nagyon finom ebédet. Anya soha nem volt ilyen kedves és figyelmes.
Leültem egy padra és magam mellé tettem a bento-s dobozomat. Aztán hirtelen nagyon megszédültem és elájultam.

*Kageyama szempontja*

Egész nap a buta lányok elől kellett menekülnöm, így ebédelni is csak később tudtam menni, mint a többiek.
Kimentem az udvarra, gondoltam ott biztonságban leszek.
Odasétáltam az egyik padhoz. Egy lány feküdt rajta.
Ez (y/n).-gondoltam.
-Kelj már fel, te idióta!
Nem reagált rá. Megböktem a homlokát és éreztem, hogy tűzforró.
-Baszki!
Megfogtam és a karjaimba vettem. Elvittem a gyengélkedőre.

Nem hagyhattam ott ilyen állapotban.
Szerencsétlenségemre a tanár nem volt sehol. Lefektettem a lányt az egyik ágyra és akkor eszembe jutott, hogy lent hagytam az ebédem.
Olyan bénán nézett ki, ahogy ott hevert. Nem tudtam ott hagyni. Így csak vártam, hogy felébredjen.

Sziasztok!🌺
Remélem hogy tetszik eddig
a storym. Ebben a részben is Tina-chan13 segített.
Köszönöm!❤️