Why Do You Always Run Away? [Hun] (Szüneteltetve)

7: Nem vagyunk barátok!

Elkezdtünk egymás felé közeledni.
Annyira közel volt, hogy már éreztem az illatát.
-Gyerekek késő van, ideje haza menetek!-mondta a nagymamám, miközben bejött a szobába.
Ezután amilyen gyorsan csak lehetett eltávolodtunk egymástól.
-Ezt nem ússzátok meg ennyivel, bepótoljuk egyszer még.-súgta oda hozzánk Tanaka-senpai.
Mindenki összeszedte a cuccát és elköszöntem tőlük a kapuban.
-Sziasztok!-mondtam.
-Szia!-mondták majdnem egyszerre kivéve Kageyama.
-Mivan Kageyama te ennyire szégyenlős lettél hogy még köszöni se köszönsz (y/n)-nak/-nek?-kérdezte Hinata a fekete hajútól.
-Szia!-mondta háttal nekem.
Elindultak hazafelé én meg befelé vettem az irányt.
-Mama tudok segíteni valamiben?
-Majd én megcsinálok mindent te menj fel pihenni nyugodtan.-mondta a mamám fáradt hangon.
Már megindulttam az emeletre mikor megfordultam és megszólalttam:
-Mama, anyu felhívott...
-És mit mondott?-kérdezte aggódva.
-Hát hogy bár meg se szült volna...-ahogy ezt mondtam bekönnyeztem.
Nagymama nem mondott semmit csak magához ölelt és nyugtatni kezdett.
-Jól van nincs semmi baj, menj fel és pihenj.-mondta a nagyi miután lenyugodtam.
-Rendben.-válaszoltam szipogva és felballagtam a fürdőszobába.
Miután lefürödtem bementem a szobámba és bedőltem az ágyamba és gyorsan el is nyomott az álom.

Másnap reggel fáradtan és szomorúan keltem fel. De hétköznap volt ezért el kellett mennem iskolába. Lassan de felöltöztem lementem reggelizni és elindultam. Ránéztem az órámra és láttam, hogy 8 óra múlt hat perce, futni kezdtem nem akartam még többet késni.
Beértem végül 10perc késéssel.
Mikor kinyitottam a terem ajtaját minden szem rám szegeződött.
-Ülj le!-mondta a tanár.
A helyemre ballagtam, s leültem.
-Minden rendben?-súgta oda Hitoka.
Bólintottam egyet, de nem voltam túl meggyőző.

Japán óra volt, nem nagyon történt semmi, csak gyakoroltunk a jövő heti dolgozatra. Amikor kicsengettek beszélgettünk a szőke hajú lánnyal. Ebéd szünetben Hitokaval, Hinataval, Tanakaval, és Nishinoyaval ültünk egy asztalhoz. De nem sokkal később Kageyama is megérkezett.
-Megyek majd én ide hívom.-mondta és meg is indult Tanaka-senpai.

*Tanaka szempontja*

-Yo, Kageyama~!-köszöntem.
-Szia!
-Jössz velünk ebédelni?-kérdeztem.
-Nem tudom, lehet. Kik vannak ott?-kérdezte vissza válaszul.
-Hát, csak a szokásos.....-kis szünet után folytattam. -És mondd Kageyama, tetszik neked valaki?-kérdeztem játékosan.
-Nem!-vágta rá gyorsan.
-És (y/n)-chan se?-kérdezgettem tovább.
Eltelt egy kis idő mire válszolt.
-Nem...-mondta végül.
-De most már legalább barátok vagytok!-mosolyogtam rá.
-(Y/N)-val/-vel nem vagyunk barátok....

*(Y/N) szempontja*

-(Y/N)-chan elmész szólni Tanakaéknak hogy jöjjenek ide?-kérdezte Noya-senpai.
-Igen, megyek-mondtam és elindultam feléjük.
Hallottam hogy beszélnek nem szerettem volna hallgatózni de, megálltam:
-Hát, csak a szokásos.....-kis szünet után folytatta Tanaka-senpai. -És mondd Kageyama, tetszik neked valaki?-kérdezte játékosan.
-Nem!-vágta rá gyorsan a másik.
-És (y/n)-chan se?-kérdezgette tovább.
Eltelt egy kis idő mire válaszolt.
-Nem...-mondta végül.
-De most már legalább barátok vagytok!-mosolyogott rá a kopasz.
-(Y/N)-val/-vel nem vagyunk barátok....
Inkább fogtam magam és visszamentem az asztalunkhoz.
-Jönnek?-kérdezte Hinata.
-Mi?.....-kérdeztem vissza.-Ja, igen mindjárt.
-Oké.
Ebéd után visszamehettünk az osztályba és folytatódott a tanítás.

Ez a nap is gyorsan letelt. Átvettem a cipőm, és ki mentem az épületből. Láttam, hogy ott van Hianta, Hitoka és Kageyama.

-Sziasztok!-köszöntem oda nekik.
-Szia!-mondta a narancs hajú és a szőke egyszerre.
-Van kedved velünk tanulni?-kérdezte az alacsony fiú mosolyogva.
-Igen.-válaszoltam röviden.
-Viszont akkor nálunk leszünk mert nincs kedvem egyáltalán máshoz átmenni.-momdta a fekete hajú duzzogva.
-Nekem rendben.-mondta Hinata

El is indultunk Kageyama háza felé. Útközben a szőke hajú lány és a sárga hajú hátrébb mentek és beszélgetni kezdtek nem nagyon hallottam miről. Nem sokkal később oda is értünk az említett helyre. Bementünk Kageyama szobájába, leültünk. Mindenki elővette a könyvét. Először Hitoka magyarázta el nekünk a matekot utána ő segített Hinatanak a japánban. Nekem meg a magasabb fiúnak kellett segíteni az angolban. Arra lettünk figyelmesek hogy, bejött az ajtón egy rövid fekete hajú lány.

-Tobiooo, anya hív!-mondta a fekete hajú lány.
-Oké, mindjárt megyek.-mondta válaszul a fiú.
-Hé, tök kis cuki barátaid vannak.-folytatta mondanivalóját a rövid hajú lány.-M
elyik a barátnőd?
-Miwa menjünk!-állt fel gyorsan a magas fiú és kilökdöste nővérét a szobából.-Mindjárt jövök! Addig ne nyúljatok semmihez! Hinata! Komolyan mondtam! Semmihez!
Ahogy kiment a fiú a szobából a narancs fejű rögtön felkelt, s turkálni kezdett.
Odamentem hozzá és rászóltam:
-Hinata! Kagamaya még külön ki is emelte, hogy ne turkálj a cuccai között.-közben a barna szemű kihúzott egy fiókot. Boxerek voltak benne. Ahogy megláttam felsikoltottam, amitől a mellettem álló megijedt és kirántotta az egész fiókot. Az alsók majdnem mind a földre hullottak, kivéve egyet, ami a kezembe esett.
Ekkor jött vissza pont a fekete hajú és meglátta mit tartok a kezemben. Rögtön elsápadt.
-Az egy dolog, hogy ezt a boke Hinata-ból ki is néztem....de egy lány hogy csinálhat ilyet?
Köpni-nyelni nem tudtam. Szerencsére Hitoka kimentett.
-Nem az van, amire gondolsz... Hinata kotorászott és kirántotta a fiókodat, az eredményt meg már te magad is látod....
Erre az alacsony fiú vissza tette a kirántott fiókot és elkezdett összepakolni. Kageyamanak kikerekedettek a szemei és kitessékelt mindenkit a szobából.
Pár perc várakozás után vissza mehetünk.
Hitokat felhívta az anyukája hogy menjen haza segíteni, így ő haza ment.
A maradék dolgot pár perc alatt elmagyaráztam a srácoknak.
Összepakoltuk a cuccainkat Hinataval. Elköszöntünk Kageyamaéktól és elindultunk haza a narancs hajúval. Félúton észrevettem hogy nincs nálam a telefonom. Gondoltam biztos ott hagyhattam a fekete hajúnál.
-Hinata ott hagytam Kageyamanál a telefonom, vissza megyek érte. Te addig nyugodtan tovább mehetsz.
Vissza indultam az említett személyhez.
Mikor oda értem becsengettem. Kageyama nővére nyitott ajtót.
-Oh, szia mit szeretnél?-kérdezte kedvesen.
-Itt hagytam a telefonom.
-Akkor gyere, Tobio most nincs a szobájába.-mondta és el vezetett a szobába.
Én bementem a lány meg el ment.
-Hogy-hogy vissza jöttél?-kérdezte semleges arckifejezése.
-Csak itt hagytam a telefonom.-mondtam miközben felvettem az említett dolgot és megindultam kifelé.
-Figyelj! Át tudnánk venni még egyszer az angolt!-kért meg meglepően kedvesen.
-De azt mondtad már megtanultad.
-De azt akarom, hogy maradj egy kicsit....-válaszolta halkan.
-Minek? Mi nem vagyunk barátok!
-Hallottad?
Erre már nem mondtam semmit csak kifelé vettem az irányt. Amikor megfogtam a kilincset, a fiú az ajtóra helyezte kezét. Próbáltam kimenni valahogy, de nyomta az ajtót és hirtelen a kezemben maradt a kilincs. Csörgést hallottunk, ami azt jelentette, hogy a másik oldalt is leesett.
-Oh baszd meg....-szólaltam meg halkan.

Sziasztok!🌺❤️
Eddig hogy tetszik nektek ez a könyv?
Köszönöm hogy segítettél ebben a részben: Tina-chan13 🥰🌺